Black Ice: Szőke Ciklon Naplócskája 2.

Látogatók száma: 30

Újra itt vagyok neked te drága kis titkocskáim őrzőcskéje! Ma csodálatos napocskára nyiladoztam, mint egy rózsaszálacska. Hajnali tízóraim is az ágyacskában, csak a cuki tejszínhabos kávécska volt fahéjjal megszórva tündérien, egy pici bonbonnal. Pistikém szerint sok a nyalánkság, de vasárnap is egy icuri-picuri bűnbeesést, a végén Istenkém nekem megbocsátja. Ahogy végig gondolom meghitten a teendőimet, a szemben lakó szomszédból, Terike nénikétől cuki zenécskére figyelek fel. Jaj tudod melyik amit a Rezsőcske csinált! A nyelvecském hegyecskéjén van. Tudod az a régi ugrálós szám, de nem ám ilyen tucc-tucc bóvliság. Mi is mi is… Az a nem vidám vagy milyen vasárnap százszorszép virággal, jaj már majdnem tudom a szövegét lassacskán. Amikor meghallottam rögtön az ablakhoz ugrottam és vidáman integettem Terike néninkének mosolyogva. Ő csak nézegetet rám, de rájöttem fel kell vidítanom hogy neki is szép napocskája legyen. Feltekertem az erősítőcskét mert tudom Terike nénike nagyobbacskát hallgat, és beraktam kedvesen viszonzásul neki az állatocska kannibálocskáktól a vasárnap reggelecskét. Ugrálva integetek ismét Terike nénikének mosolyogva. Erre nem lehúzta a rolót is legyintve, pont amikor a „ilyen egy vasárnap reggel” kedvenc részecském szólt. Én úgy gondolom a napi jócselekedetemet megtettem Terike nénike felé, és biztos nagyon boldogocska csak szégyellős. A szomszédocskákkal szerintem jó kapcsolatocskában kell lenni. Olyan csodácska érzés ahogy jókat tudok tenni. Ez olyan megható hogy most is ugrálok egy száll tangában, az ágyacskán a boldogságocskában. Nagyon sok dolgot kell neked mesélgetnek, annyi minden történt.

Jaj egy icuri-picurit butácska egy kicsit a férjecském, ez az átka az ilyen cukika angyalkáknak mint én. Feledékenyecske... De én táplálok érte izéket, mert ő táplál, és sok pénzecskét is ad. Szeretem ám! Írtam is neki SMSkét is pedig. "Drágaságom, itthon hagytad a telefonocskádat!" Amúgy, ő nagyon kedveske meglepet egy érdekes dologgal, valami gáztűzhely a neve. Három napja vette ma jön haza. Én nagyon ügyesen begyújtottam, és olyan csodálatosan ég azóta is. Csak az én drágaságom nem tudom hogyan értette hogy ezzel fogunk főzni. Attól hogy szőke vagyok, nem jelenti azt hogy én butácska is. Rájöttem a titkocska kulcsocskájára! Az én kincsecském azért vette, mert szaunácska nem volt a boltocskában. Így mi fogunk főni, és izzadni, a főzni csupán nyelvbotlásocskája volt a butusomnak. Szerintem így akar még jobban boldoggá tenni. Csak az a baj hogy nagyon melegem van már tőle, és kattog a gázórácska is. Szerintem nem jól jár, mert csak pörög a sok számocska, biztosan a kattogástól. A bőröcskémnek is árt a hőség, de hallottam egy csodás megoldásocskát rá. Neked elmesélem, mert te őrzője vagy az én titkocskáimnak. Időigényes dolgocska, amiben el is fáradtam. Fél napocskám azzal ment el hogy ültem az asztalnál, és elővettem kettő darab tálcát, amibe volt egy uborka. Ezután nagyon odafigyelve, és koncentrálva, egyre rutinosabban, az egyik tálcácskából kis kezecskémmel raktam a másik tálcácskába az uborkámat. Nagyon megerőltető volt számomra ezt négy órán át folyamatosan csinálnom. Tudom a szépségecskéért meg kell szenvedni. Viszont nem értem miért írták egy internetes oldalon hogy a uborkapakolás jót tesz a bőröcskémnek. Képzeld ám kedves naplócskám egyre jobban használom a nettecskémet! Az igazat megvallva néha nem értem mi a bajocska, de hibajavító-festékecskével megjavítgatom a monitorocskán. Még mielőtt elfelejtem beléd is írom én kis titkocskáim őrzőcskéjébe a jelszavacskámat. Azt nem szabad ám elpletykálgatni!
„EgyHamupipőkécskePiroskácskaHófehérkécskeCiklonocska”
Soha nem értem miért kell ilyen hosszú, és bonyolult jelszó, meg még szám is bele. Ez egy picit feladta a leckécskét, tőlem hogy kell bele a szám. Orcám el is pirul csöppet, én csak a butuska férjecskémet szájalom. Ami muszáj az muszáj…Nagyot sóhajtva, adtam egy puszikát a monitorocskának. Semmi nem történt. Ő sem szeret engem. Sokan azt hiszik, hogy egy paráznácska csajocska vagyogatok. Pedig nekem a hosszú és keményről is csak az általános iskola jut az eszembe. Rájöttem a furfangra, és becsapásként nem a nullácskát írtam azért sem. Én tudom hogy hiába a sok nulla, ha nincs előtte semmi sem! Mindig óvatosnak kell lenni!

Már lassan ki sem mozdulok, persze a „mi autónkkal” járunk most is szégyenkezve. Na és az emberek.Képzeld egy bunkócska benzinkutas megkérdezte hogy 98-as vagy 95-ös legyen. Én összeroppantam lelkecskémben! Ha 2019-es nincs, nem kell a régimódi elavult vacak! Elég, ha a kocsi az korosodó…Ott is hagytam majd a Pistike hazahozza. Hívtam volna limuzint, de fel sem vették, maradt a taxi. Vannak, akik tudnak élni azért naplócskám. Hatalmas pocakos volt a sofőr, vastag aranyláncokkal, és többet napozgathatott, mint én tavaly Dubajban. Mellé folyamatosan valamilyen Viktort… Megvan! Viktoriánust szapulhatott a sajátos égtájék-szószálával, folyton melegebb éghajlatra invitálgatta, és nekem kiabálva. Amikor meg kiszállnék a plázánál, képzeld pénzt kért. Egy taxis tőlem, egy taxis! Nem volt elég hogy meghallgattam türelmesen, mert áldott jó az én szívecském! Természetesen persze kifizettem. Búcsúzóul megkérdeztem, hogy mennyi a pontos idő. Az én órám Pistikém a széfecskébe rakta hogy megint el ne lóbáljam a kezecskémről. Erre képzeld el mit mondott a taxis! Fél négy! Komolyan. Fél négy! Elképesztő! Mitől fél?! Butaság és félrevezetés, ennyit az emberi őszinteségről. Minden embert akit megkérdezek, mást mondanak, és csak legyintenek utána ha van még kérdésem. És az én áldott jó szívemnek, ez a hála az emberektől. Semmi cukiság nincs lassan a világocskában.

Szerintem egy icuri-picurit megfáztam, pedig nem sokat voltam betegecske, de netecskén néztem a tünetecskéim, és nagyon nem jó dolgocskákat tudtam meg. Pláza után el is mentem a legújabb jó doktorbácsikámhoz, persze még nem találkoztunk. Még egy csöppet beugrottam előtte a hazaias dohányboltba, utána irány a rendelő. Hát naplócskám, mondtam már hogy mennyi beteg ember van? Tele volt és senki nem adta át a helyét, de találtam egy kerekesszéket és abba beleültem. Három perc után meguntam a várakozást, nagyon unalmas volt. Mindenki csak köhög meg tűszent össze-vissza. Láttam egy telefonszámocskát, be is pötyögtem smst küldve a doktorbácsikámnak. „Itt ülők a váróteremben, és rosszul vagyok, segítsen drága professzor!” Kirohan egy nálam jóval kövérebb nővérke, aki azonnal betolt kocsistól. Félelmetes volt az első találkozás a doktorbácsikámmal. Mosolyogva köszöntünk egymásnak, de utána… Tekintettével szánakozva nézett a szeme sarkából, és erényesen kérte a kartonom. Ledöbbentem őszintén. Ő már nem is orvos, nem professzor, több! Mágikus csodálatos táltos mester! Annyira féltem szinte lepergett az életecském, dobogott a szívecském kalapálgatva! Erre hangosabban kérte a kartonom! Már nem tudtam sírjak, vagy éppen bepisiljek ijedtemben. Teljesen belém fagyott a vérecském, az erecskéimben. Szabályosan remegtem. Tudtam itt nincs kecmec , oda kell adnom a kartonom. Felmértem a távolságot az ajtóig, és hirtelen felpattanva bocsánatot kérve, az ölébe dobtam sírva a karton cigit, gyorsan kiszaladtam az ajtón. Nagyon nehéz ám naplócskám, magas sarkú cipelőben szaladgálni! Még most is remegek. Vajon honnan tudta hogy van nálam egy kartonnal? Nem baj… Rendeltem sok szép természetgyógyászati termékecskét, amivel majd kikúrálgatom magam csendesen. Pistinek sem mesélem el, legutóbb is azt mondta, amikor elgyöngültem alélgatva, hogy majd ő helyrepofoz. Egy hétig ültem az ágyon nehogy kezecskéit emelgesse rám. Igaz soha nem bántott egy újacskájával sem, csak jót tett, de azóta nem is panaszolom el szívecském búját, bánatát. Ezért vagy nekem te drága cuki-muki aranyos naplócskám! Most ismét magara hagylak drága kincsecském. Csuda egy bosszantócska napocskám volt ez a mai. Túl nagy a hőség is, megyek pancsolni a kádacskába! Csak tudnám ha folyik a meleg víz, miért olyan hidegecske… Szióka drágaságos gyöngyszemecském! Naplócskák Naplócskája! Cuppantalak!

Folytatása következik.

A cikket írta: Black Ice

támogatóink