Cseresznyevirág
Látogatók száma: 55
Ötszavas játék: Holdtölte, kártya , város, valószerűtlen, cseresznyevirág Talán mese, talán valószerűtlen valóság...
Réges- régi történet ez már, de minden évben mikor eljön a cseresznyevirágzás ideje, valaki újra és újra feleleveníti a múltat.
Az asszonyok, mikor már végeznek a veteményessel és a házimunkával, ugyanúgy mint régen- kint ülnek a ház előtti kispadon.
..........
Ma már Óváros a régen volt felvég, ahol most is virágzanak a japán cseresznyék.
.........
Kötényük zsebében kamra kulcsa, kezükben horgolás vagy kézimunka, lábuk előtt a kutya, macska. A nyári szünetben, néhány dédunoka, kiket tanítanának jóra- de ahhoz sokszor tolmács kell, fordítani a szót angolból magyarra.
Pletykálkodnak... kibeszélnek... megbeszélnek... emlékeznek... nevetve könnyeznek... könnyezve nevetnek
Mint régen. Igaz hogy akkor még faluban éltek. A faluból mostanra város lett. Van super market, pláza, internet. A gyermekek szülők lettek, rá sosem érnek- dolgozni mennek, ha nem akarják elveszteni azt, amit eddig nehezen megszereztek. Az unokák Angliában, vagy valahol a nagyvilágban élnek.
Van, ki, postára adja levelét, abban küldi el szeretetét, de legtöbbjük a skype-hoz is ért.
Az idő teltével megszokták a változást, benne éltek- velük történt meg.
Sok sok történet- Élet
........
Nekem Anna mama- mikor még nagymamámnál tölthettem a vakációkat- mesélte el Cseresznyevirág történetét.
..........
Az uradalom szakácsnéjának Mári néninek ajánlására- Minden tekintetben, megbízható, szorgalmas és készséges- kerültem szolgálni a birtokra.
Mári néni főzőtudományával igazi elismerést szerzett- sok nagysága irigykedett Borbála asszonyra miatta- így az ő ajánlása után, belső szolgálatra lettem alkalmazva, a három Arbevill- Rhengey contessa szobalányaként.
Szerencsém, Mári néni, jó sorsom vezérelt hozzájuk. Borbála nagyasszony szigorú, de jólelkű igazságos, okos volt. A lányok is jól bántak velem. Lett is volna nemulass ha az anyjuk tudója lett volna bármi gonoszkodásnak.
Ez a történet azonban nem rólam szól.
Borbála asszony- annakidején még kisasszony- a családjával Biarritzban töltötte a nyarakat. Ott volt akkortájt az uraságok nyári találkozóhelye. Ott ismerkedett meg Louis Armand de Arbevill gróffal. Nem az úr vitte asszonyát más hazába, hanem ő telepedett le itt minálunk. Megszerette a magyar földet. Nemcsak megszerette, de értett is földhöz, lovakhoz.
Még messze földön is hírét vették ennek a birtoknak.
Az elsőszülött fiuk nem érte meg a második évet, elvitte a skarlát, de aztán szép sorban jöttek világra a gyerekek. Adelaide, Armand, Crescenzia, Mária. A kisasszonyok is valami svájci nevelőben voltak, én már akkor kerültem hozzájuk, mikor eladó sorba kerültek.
Armand úrfi, apja vérét örökölte- utazni, látni, tapasztalni.
Meg is tehették, jutott ott mindenre.
..........
Az öreg gróf nagyon beteg lett. Küldtek hírt a fiatal grófnak is, tudjon még búcsút venni édesapjától.
- Nem volt az ám akkor még olyan egyszerű. Most felülsz a repülőre és hipp-hopp ott vagy máris.
Álmélkodtam, mikor mesélték hogy a fiatalúr Japánban van. El se tudtam képzelni, hogy más földrészen utazgat. A kisasszonyok mutatták meg a földgömbön, hogy mekkora is a világ.
A Világ? Mennyit változott- ma már, csodájára járhatsz a világűrnek, láthatod óceán mélyét..., ha nem is mégy oda, de ott a tévé, meg az internet.
No, de kedvesem te nem rám vagy kíváncsi hanem Cseresznyevirágra.-
Egy szó mint száz- Armand úrfi időben megérkezett, de nem egyedül. Feleséget hozott a messzi világból, japán asszonyt akit Ryo- nak hívtak. Különös szerzet volt. A neve valóságot jelentett de szépsége szinte valószerűtlen- inkább valami mesebeli lényre emlékeztetett.
Azt mondják a népek, hogy minden csoda három napig tart. Ez a csoda három napnál tovább vonzotta a kíváncsi embereket. Úgy jöttek nézni a parádés ruhába- kimonóba- öltözött asszonyt, mintha valami cirkuszi attrakció lett volna.
Szavát senki nem értette, csak az ura. Borbála asszony az első időkben nem volt elragadtatva a menyétől, de bántani nem bántotta, sőt inkább tanítgatta.
Amit lehetett, kézzel- lábbal, megmutogatással, próbálta az ifiasszonyt bevezetni a magyar háziasszonyok teendőibe. Igazi magyar úrasszonyt- gazdaasszonyt akart belőle faragni.
Az a birtok, és a grófék, amúgy is sokban különböztek a többitől, de az újasszony valahogy a jóság varázslatával töltött be mindent.
- A lányok férjhezmenetele után, már nem volt rám szükség. A kis grófné szólt Armand úrnak az érdekembe- tanítattak, aztán bábaképzőbe járattak. Azt se tudtam hogy köszönjem meg ezt a jócselekedetet. Cselédsorból igen magasra jutottam.
Jaj, már megint magamat is beleszőttem a történetbe. Látod az öregség... , mindig máshová kalandozok-
No, folytathatnám ott, hogy boldogan éltek míg meg nem haltak, de nem egészen volt így...
Jaj, pedig nagy boldogságban éltek ám. Cseresznyevirág- mert kapott igazi magyar nevet is, a magával hozott fáinak virágáról- még magyarul is igyekezett megtanulni. Tőle is sok mindent lehetett tanulni. A teázási szertartást például, meg az furcsa hangszer... várj, mindjárt eszembe jut a neve is ... megvan ... Samiszen. Szájtátva, elnémulva hallgattuk ahogy énekelt, és zenélt.Olyan más volt mint a mi nótáink.
A cseresznyefákon is csodálkoztunk, hogy az csak díszfa, de aztán el lett magyarázva, hogy ennek a virágzása, -a virágnézés- ünnep náluk, a folyamatos megújulást jelképezi.Úgy tartották, hogy akire ráhull egy cseresznyevirág, azt boldogság és szerencse kíséri.
..........
A fáknak idő kell hogy megnőjenek, idő kell a gyermekek világrajöttéhez is...
Cseresznyevirágnak nem lett gyermeke, és sosem látta kedves fáit kivirágzani...
..........
Egy éjjel, épp holdtölte volt, nagy szél kerekedett, a szél erejétől még az ablakok is megremegtek.Talán egy szempillantásig tartott, kárt nem tett, de Cseresznyevirág ágyára valahogy két kártyát odavetett.
Az egyik kártya volt a Halál, a másik kártya Isten szeme- állandóság.
Még a mai napig is emlékszem a lúdbőrre ami végig futott a hátamon.Az uraság, rögtön elhessegetett minket, hogy babonás népség vagyunk. Biztos hogy a faluba érkező vándorcirkusz banyájának kártyáit fújta el a szél, s véletlenül ide.
Menjünk vissza tovább aludni- mondta
Bizony álom nem jött akkor a szememre, a hajnali kakaskukorékolás ébren talált.
..........
Hét nap múlva, Jakab a pásztorfiú lélekszakadva rohant be a nagy- házba, és kiabálta
Gyűjjenek má' a nagyságos grófné úgy alszik a patak partján hogy semmire se mozdul.
Akinek csak ép volt a lába mind rohant
..........
Cseresznyevirág, ott aludt el a patak partján örökre..
Senki nem értette miért, hogyan...
..........
A temetés utáni kilencedik napon- nem tudni honnan vagy kitől- egy mese szájról- szájra kezdett járni
"A Valóságos messzi útra ment. Kishi- Bojin istennő érte üzent. Lélekrabló barna tündér járt erre, hogy az alvó asszony lelkét más-világba vigye. Más- világba kellett mennie, ott lesz még dolga. Itt az otthonától messze, dolgát már befejezte. Létezését csak itt végezte be, végzete a megújhodás kezdete. Új reménynek ad majd életet, s majdan az új élet, sok embernek ád örömet"
..........
Ki- e mesét nem hiszi, járjon utána. Azt hogy hol és merre, könnyen megtalálja. Ma már Óváros a felvég, ahol minden évben újra és újra virágzanak a japán cseresznyék.
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Zita!
Talán a tavasz a ludas, vagy a szavak, hogy előhozza belőlünk a legkülönfélébb történeteket... Hozzám közelebb állnak anyám egyszerű róla szóló meséi..., az uradalom ott is jelen volt, és amit megélt az alatt a rövid idő alatt, míg szolgálta az urakat alig tizenévesen, igazi, valóságos és egy életre szóló tanulsággal szolgált, kihatott szinte egész életére... hordozta, cipelte magával a megtapasztaltakat és amikor a meséjét hallgattam, engem is megérintett, vele együtt sírtam...
A napokban láttam egy japán filmet, most sem értem, hogy volt képes lekötni a figyelmem a gésák élete, ami nem sok mindenben különbözik attól, hogyan és miért válik kiszolgáltatottá, mások kiszolgálójává az egyszerű, szegény ember lánya... Nem akarok belemélyedni, de kegyetlen a világ!
Puszi
Igen, "fura" ez az írás- ott vannak a szavak, aztán leülsz hogy akkor írsz.
A szavak életre kelnek, és az se biztos, hogy az a történet kerekedik ki belőle, ami először eszedbe jutott.
A valóság- a valóságnak megvan az a sajátossága, hogy mindenkinek megvan a saját valósága.
A saját valóságunkból indul ki a fantáziánk, ami történeteinket írja.
A mesékről- a meséket eredetileg nem gyerekeknek írták.
A meséknek, igazi valóságtartalma van, csak jól kell olvasni őket.
Legyen szép napod!
Puszi,
Zita
Talán a tavasz a ludas, vagy a szavak, hogy előhozza belőlünk a legkülönfélébb történeteket... Hozzám közelebb állnak anyám egyszerű róla szóló meséi..., az uradalom ott is jelen volt, és amit megélt az alatt a rövid idő alatt, míg szolgálta az urakat alig tizenévesen, igazi, valóságos és egy életre szóló tanulsággal szolgált, kihatott szinte egész életére... hordozta, cipelte magával a megtapasztaltakat és amikor a meséjét hallgattam, engem is megérintett, vele együtt sírtam...
A napokban láttam egy japán filmet, most sem értem, hogy volt képes lekötni a figyelmem a gésák élete, ami nem sok mindenben különbözik attól, hogyan és miért válik kiszolgáltatottá, mások kiszolgálójává az egyszerű, szegény ember lánya... Nem akarok belemélyedni, de kegyetlen a világ!
Puszi