Egy hullámhosszon
Látogatók száma: 43
Barátnőm egy vizsgálatra készülődött. Rutinvizsgálat volt, nem veszélyes és nem is tart olyan sokáig, de picit fájdalmas, és Ő félt tőle.
A segítségemet kérte, hogy valahogyan, agykontrollal, meditációval, reikivel vagy bánja is Ő, hogy mivel, de segítsek neki a másnap reggeli vizsgálatnál.
Szerencsénk volt, mert a vizsgálat pont akkor kezdődött, amikor indult a buszom.
Fél órát utaztam egy szuszra, akkoriban minden reggel, így ezt az időt teljes egészében rá tudtam fordítani.
Abban az időben már voltam annyira gyakorlott, hogy ha volt ülőhely a buszon, akkor zavartalanul letudtam menni meditatív állapotba, amit gyakran ki is használtam.
Azon a reggelen is így történt. A sors segítette a dolgomat szabad ülőhellyel, és Én rögtön neki láttam. Agykontroll technikát választottam, bár úgy gondolom, aki nem tanulta ezt, azok között is akadnak bőven, akik ilyen vagy hasonló módon segítenek magukon vagy másokon.
Fogtam a kis begyakorolt technikámat és ellazítottam magam, majd lementem alfába.
Bevetettem kedvenc mélyebbre segítő gondolatsorommal, miszerint a tenger felett repülök, és úgy jutok el a kis laboromba.
A laborban két tanácsadóm fogad, akiket nagyon szeretek, és akik készséggel segítenek nekem, bár a beszéddel való kommunikáció még kicsit nehezen megy velük, de ha nem hallom meg Őket, akkor megmutatják, amit akarnak.
Beinvitáltam barátnőmet a laborba. Ami természetesen nem úgy néz ki, mint egy hétköznapi labor, hanem sokkal barátságosabb, otthonosabb, de nagyon jól felszerelt.
Mielőtt bármit is tennénk általában mindenkit, akit igyekszem jobb állapotba vagy hangulatba hozni, megfürdetek a szeretet vizében, mely egyben tisztít is.
Ezután következhetnek a különböző neki legjobban megfelelő folyamatok.
Ez esetben egy kis nyugalmat varázsoló kék színnel töltöttem fel a szobát, majd egyszerűen megfogtam a kezét, és beszélni kezdtem hozzá:
- Itt vagyok, ne félj, nem lesz semmi baj! Gyorsan túl leszel rajta, meg sem fogod érezni.
Minden rendben lesz, ne aggódj! Én biztos vagyok benne!
Kitartás! Mindjárt vége! Nagyon ügyes vagy!
Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal nyugtattam, közben simogattam a kezét és a hátát is, az érintés minden embert harmonizál kicsit.
(Feltéve, ha még nem zárkózott be annyira mélyen a saját várának legfelső tornyába.)
Majd lassan elbúcsúztam tőle, és visszajöttem éber állapotba.
Addigra pont be is értünk a célállomásra.
Onnan még sajna metróznom is kellett, de mikor beértem a munkahelyemre, fel is hívtam, hogy, hogy van, milyen volt?
Ő nagyon vidáman válaszolta, hogy nagyon jó volt, nem félt egyáltalán, nagy nyugalmat érzett, pedig előtte amúgy nagyon izgult.
Amikor pedig a nővérke jött, akkor teljesen az az érzése volt, mintha a nővérke alakjában Én beszélnék hozzá. Ráadásul, amit mondott az is hasonló volt:
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, hamar túl leszünk rajta, nagyon ügyes vagy stb.
Azt mondta, egyértelműen úgy érezte, hogy ott vagyok vele.
Még talán Ő is furcsállta, de nagyon hálás volt, és megköszönte a segítséget!
Én pedig örültem, hogy ilyen erősen érezte a „jelenlétem”.
A cikket írta: Monchery
Hozzászólások
időrendi sorrend
:)
Válasz erre: Monchery
Jó érzés, az biztos, kedves Ginesz. Bár erre mindenki képes. Ha csak néha a másik emberre gondolunk, és magunkban (vagy hangosan) valami jót kívánunk neki, annak is megvan az eredménye.
Válasz erre: ginesz
Érdekes cikk. Ha valaki tud segíteni másokon is nem csak saját magán akkor nagyon boldog ember lehet.