újabb események régebbi események további események
16:54
Promotionantaf regisztrált a weboldalra
16:36
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
16:01
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Eltévedve

Látogatók száma: 44

Akkor már inkább a való világ! Vagy az még talán ennél is rosszabb? Esetleg a Feleségek?...

Rettenetes butaság volt elindulnom ebben az ítéletidőben. Szakad az eső! Hideg is van és valami kopog a fejemen, csak nem jégeső zúdul a fejemre? Ráadásul olyan sötét van, hogy az ember az orránál sem lát tovább. Most már mindegy, ha egyszer elindultam, mégsem fordulhatok vissza?… Ha jól emlékszem mondhattam valami igen rosszat, ha nem marasztaltak tovább és ebben a pocsék időben útilaput kötöttek a talpam alá. Botorkálok a belvárosban, ahol annyi minden megváltozott, amióta utoljára láttam. Hány év is telt el azóta, vagy évtized? Nem járok én a belvárosban, nincs dolgom arrafelé, amióta nyugdíjas lettem, ezt sem tudták az okosok, hogy útnak eresztettek csak úgy gyalogosan? Nem így emlékszem. A Postának valahol errefelé kell lennie – morfondírozok, majdhogynem hangosan konstatálva a felismerést. Eltévedtem! Számomra olyan idegen ez a környék. Mindjárt elkezdek üvölteni, mint az a bácsi ott kertvárosban, aki egyre csak azt kiabálta, de inkább ordításnak hatott: „Hol vagyok?! Hol vagyok?! Kétségbeesve megyek tovább, valahol erre kell lennie, ha be nem zárt azóta, azt se tudom hány óra, amióta megállt az órám… - Mi történt? – kérdezem szinte hangosan magamtól. Itt sorra kialudtak a lámpák? De hiszen ez Pécs belvárosa, nem a kertváros? És még vizes is, mintha Velencében lennék! Amerre csak nézek, mindenütt hömpölyög a víz… Felismerhetetlen takarva minden utca és járda, amerre sejtem, ott lesz az a posta… Hirtelen feltűnik egy alak körvonalai, nagy darab emberforma. Megpróbálom szaporázni a lépteimet, még mielőtt eltűnik nekem az ajtó mögött, ahonnan végre valahára fény szűrődik. Már éppen szólásra nyitottam volna a szám, amikor rám kérdez.

– Maga kiáltozott az imént, hogy „Hol vagyok? Eltévedtem?” „Hol vagyok? (Ezek szerint nem álmodtam, valóban én kiáltoztam, a saját hangomon, nem pedig az az idős ember?)

– Igen én! – feleltem. A postára igyekszem, itt van valahol, ha jól emlékszem, de víz alatt van minden – mutatok a vélt irányba.

– Az ám! Jól emlékszik, valamikor régen arrafelé volt, de lebontották. Jó helyen jár. Most mi vagyunk az is, a posta – átmenetileg – és egyben a hajléktalan szálló is. Jöjjön! Kerüljön beljebb, hiszen teljesen el van ázva! – mondta az ember, a tőle nem várt barátságos hangjával.

Nincs tovább! Ebből a rémálomból csak felébredni lehet. Eszemben sincs tovább gyötörni az olvasóimat, se magamat.

Ideje lassan felébrednem és valami más „csatornára” váltanom. Még a végén elfelejtem hol is vagyok?

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: