újabb események régebbi események további események
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:39
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:37
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
06:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:31
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:30
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:29
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Eltűnt angyalok - Pati és Matina emlékére

2010. július 3. - Látogatók száma: 126

- Pati, Matina, hol vagytok???

A szobából halk beszéd hallatszott ki. Anya fülelt, de nem értette miről folyik a csevegés. Ahogy beljebb kukkantott a résnyire nyitott ajtón, csak szétpakolt játékokat látott. Mintha egy hadsereg dúlta volna fel a kisszobát, gondolta, de nem nyitotta tovább az ajtót. Örült, hogy van egy kis szabadideje. - Addig is csinálhatom a dolgom - mormogta magába, és elment teregetni.
>

- Pati, te ide ülsz! Gyere Matina, mi megfürdetjük a tündért!

A mamának kicsi lánya,
üljön be a fürdőkádba
kimossuk a kis ruháját
megmossuk a tündér szárnyát
zsip zsup kenderzsup
ha megázik kidobjuk...

...Énekelték nagyon halkan mind a hárman.
- Halkabban! - szólt rá a másik kettőre Rita. Meghallja anya. Azok igazán olyan halkan énekeltek, hogy azt csak Rita hallhatta, de ő mégis csitította őket. Amikor kész lettek a fürdetéssel, Rita kiadta a következő parancsot. - Matina, hozd a tündér pizsamáját! Pati, te meg ágyazz meg! Addig én elaltatom - mondta a kislány, fogta a babát, és a kis tenyerébe fogva, ringatni kezdte azt. Amikor Matina megtalálta a piciny hálóinget, Rita ráadta a tündérre, majd kicsit tovább ringatta a tenyerén, és énekelt egy rövidke altatódalt neki.

Aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
csillagokat álmodja
minden édes kisbaba
aludj szépen tündérem
álmodj nékem szépeket
alszik már mindenki
anya, apa, Matina
és az édes Patina
te is hunyd be szemedet
álmodj nékem szépeket.

Ahogy látta, hogy a másik kettő figyel - és csak az ő kis énekét hallgatják -, kedvesen rájuk mosolyodott.
- Látjátok, én milyen ügyes vagyok..., bezzeg ti?! - suttogta kicsit számon kérőn. Nekem sikerült szépen elaltatnom tündérkét - és nézett rájuk kérdőn. Ugye ti is segítetek nekem majd este elaludni? - kérdezte.
Nem jött válasz, de ő tudta, hogy minden este számíthat barátnőire. - Amikor a nagy fekete gonosz el akar vinni, olyan jó, hogy hárman vagyunk! - gondolta magában és örült, hogy Pati és Matina vannak neki! Biztos ők is örülnek nekem. Valószínű, hogy mindketten félnének esténként nélkülem, és boldogok, hogy velem lehetnek...
>

- Gyere! Kislányom! - kiabálta Éva.
Rita beröppent a boltív alatt a nagyszobába, és ugrándozott örömében.
- Torta, torta, szülinapi torta. De örülök! - kiáltotta, majd arra gondolt magában, hogy nagylány lett. Látta az asztalon a tortát, az ő tortáját..., nagyon büszke volt. Ott volt körülötte mindenki. Az egész család. Anya, apa, a kistesója, nagymama és tata is.
- Fújd el a gyertyákat picilány! - kérte Tibor.
...És ő elfújta. A lángok nehezen akartak kialudni. Főleg kettő volt, amit csak többszöri próbálkozásra tudott elfújni. Amikor sikerült - kialudtak a gyertyalángok -, valami érdekes zümmögést hallott fentről, a szobája irányából.
- Hány éves is vagy? Mennyi gyertyád van Rituka? - kérdezte a nagymama.
Rita nem szólt semmit, csak mutatott. A hármat már nagyon tudta mutatni, így a négyet kicsit sután, a másik kezével lefogva a kisujját, mutatta magának, majd kifordítva a tenyerét, a többieknek is.
Mindenki kapott egy-egy szelet tortát. Szépen enni kezdtek.
- Anya nekem vágj még két vékony szeletet..., kérek szépen!
Éva fogta a kést és szelt még Ritának a tortából.
- Tessék, de nehogy sok legyen! - mondta mosolyogva, és odanyújtotta a kistányért a lányának.
Rita egy kis gondolkodás után megfogta a tányérra pakolt tortaszeleteket, kiballagott velük a szobából, és felszaladt a kisszobájába.
>

- Hol bujkáltok? Pati? Matina? Gyertek elő! - suttogta, és közben a kistányéron lévő tortaszeleteket letette az asztalára. Ne csináljátok már! Megint nem akartok nekem előjönni?
Rita minden sarkot átkutatott, minden kis zeg-zugba bekukkantott. Még a tündér házába is benézett.
- Jól van tündér, te megvagy - mondta, és nézelődött tovább.
Ilyen soha nem történt még vele. A barátnői eddig mindig előjöttek. Mostanában már volt, hogy nehezebben, de ha szépen kérte őket, akkor azért nem bujkáltak előle tovább.
Légy szí' gyertek elő, hoztam nektek finomat! Szülinapom van, ünnepeljetek velem! - könyörgött a kislány.
Pati és Matina csak nem jöttek.
>

Már egy órája is lehetett, hogy kutatta a barátnőit. Egyre keservesebben sírdogált. Csak annyit tudott hajtogatni, hogy "elvesztek".
- Elvesztek, elvesztek, nincsenek többé! Nem jönnek vissza! - zokogott.

>
A nagymama ment fel hozzá...
- Mi a baj édesem? Mi történt?
- A barátnőim, elvesztek, hívjuk a rendőrséget! Nekem kellenek ők. Ők az én angyalaim. Még reggel itt voltak, velük ébredtem. Csináljuk vissza! Nem akarok nagy lenni! Látni akarom őket! Félek nélkülük!
- Kislányom, ne aggódj! Az angyalaid mindig veled maradnak, ha már nem is látod őket, akkor is vigyázni fognak rád!

/lányom angyal barátnőinek emlékére/

A cikket írta: Pinokkió

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

2010. július 3. 15:04
Tetszett Pinokkió!
2010. július 3. 17:55

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. július 3. 15:04

Tetszett Pinokkió!

Nekem még most is tetszik. :)))))
2010. július 3. 17:56
Ez az első, amit olvastam tőled, és csak arra gondolok, milyen jó lehet a lányodnak lenni. :)
2010. július 3. 17:57
Nem, nem..a második...meleg van. ;-))))
2010. július 3. 18:12

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. július 3. 15:04

Tetszett Pinokkió!

Régóta terveztem, hogy megírom, de nem akartam elkapkodni. Talán elég volt ez az órácska;-)
2010. július 3. 18:16

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. július 3. 17:56

Ez az első, amit olvastam tőled, és csak arra gondolok, milyen jó lehet a lányodnak lenni. :)

Én az összeset ;-) olvastam tőled (az egyik ihlette ezt is). Hm, talán ezt neki is mondd el...
2010. július 3. 21:57
Mikor olvasni kezdtem, azt hittem igaz történet lesz, csak a végén jöttem rá, hogy mese...
De szépen megírt mese, jól esett olvasni így lefekvés előtt még felnőtten is!
2010. július 3. 22:27

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. július 3. 18:16

Én az összeset ;-) olvastam tőled (az egyik ihlette ezt is). Hm, talán ezt neki is mondd el...

Na! Elmondhatod Pinokkió, olvastad már Laura össze művét. ;-))))))
Melyik? Melyik, ha megkérdezhetem? S kinek kell elmondanom, és mit?
2010. július 3. 22:42

megtekintés Válasz erre: katalina - 2010. július 3. 21:57

Mikor olvasni kezdtem, azt hittem igaz történet lesz, csak a végén jöttem rá, hogy mese...
De szépen megírt mese, jól esett olvasni így lefekvés előtt még felnőtten is!

Akkor sikerült "átvernem" téged kedves Katalina! Ez egy full valós történet! (Na most némely kockája persze nem egészen pontosan úgy történt) Légyszí, olvasd mégegyszer úgyis, hogy ez így történt, Pati és Matina a lányom barátai voltak és sokat mesélt nekünk róluk.
Kérek érte nagyon sok valóságpontot!!!!!
2010. július 3. 22:43

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. július 3. 22:27

Na! Elmondhatod Pinokkió, olvastad már Laura össze művét. ;-))))))
Melyik? Melyik, ha megkérdezhetem? S kinek kell elmondanom, és mit?

A tus című;-) Azon gondolkodtam, hogyan lehet úgy megírni, hogy megmondod előre a poént, de belefelejkezteted a történetbe az olvasót és a végére hagyod neki a gondolatot...
Ja, a lányomnak, hogy jó az én lányomnak lenni:-)
2010. július 3. 22:50

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. július 3. 22:43

A tus című;-) Azon gondolkodtam, hogyan lehet úgy megírni, hogy megmondod előre a poént, de belefelejkezteted a történetbe az olvasót és a végére hagyod neki a gondolatot...
Ja, a lányomnak, hogy jó az én lányomnak lenni:-)

Mit tudom én azt már... :))) Tudod mikor írtam azt? 2007. 11 hó. Azért emlékszem ilyen pontosan...JÉ kifogy a tintám. ;-))))
Tudja ő azt bizonyára, de esküszöm, ha látom megkiabálom. ;-)


Nem lassan írok, csak három szúnyogot kivégeztem közben. :S
2010. július 4. 13:35
Nagyon tetszett Pinokkió a történeted és Én éreztem, hogy valós történet. :-)

Pussz,
Tündér:-)
2010. július 4. 17:28

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. július 4. 13:35

Nagyon tetszett Pinokkió a történeted és Én éreztem, hogy valós történet. :-)

Pussz,
Tündér:-)

Köszönöm Tündér:-)
2010. július 9. 09:55
A gyerekek spirituálisan is nyitottak, van aki mondja amit lát, átérez, gondol. Van aki nem mondja, mert a felnőttek viselkedése azt sugallja neki, hogy ilyen nincs, és butaságot beszél, gondol....
2010. július 9. 09:56
Ja..... nekem még most is van Angyalom:-)))
2010. július 10. 10:33

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. július 9. 09:55

A gyerekek spirituálisan is nyitottak, van aki mondja amit lát, átérez, gondol. Van aki nem mondja, mert a felnőttek viselkedése azt sugallja neki, hogy ilyen nincs, és butaságot beszél, gondol....

Igen sokszor a gyerekek miattunk vesztik el angyalaikat, pedig, ha hinnénk nekik, talán megmaradhatnának "angyalaink".
2010. július 16. 15:40
Kedves történet....
Mindannyiunknak vannak angyalaink, csak vannak, akik nem vesznek róluk tudomást.
2010. szeptember 3. 10:10
- Van hogy elveszítjük ... van hogy elfeledjük ... van hogy nem is figyelünk rájuk ... van hogy rossz helyen keresgéljük ... van hogy direkt elűzzük őket ... van hogy nem hiszünk ...van hogy kétkedünk ...van hogy sírunk utánuk ...
... de vannak ... nekünk vannak ... bennünk élnek s ha az Ember már nagyon felnőttnek és okosnak érzi magát, egy apró jellel figyelmeztetnek is ... állj, ne tedd tönkre a csodákat ...s ha nem csak nézünk de látunk is ... az okos nagyon felnőtt megfáradt Ember is újra láthatja az angyalokat ... s talán egy szomorú hétköznapon angyalszárny suhogásra ébred ... s ettől valahogy jobb lesz ...
2011. június 22. 20:12
Nagyon szép történet, olyan ami igazán megérinti a lelket.
2011. június 23. 08:12

megtekintés Válasz erre: franci - 2010. július 16. 15:40

Kedves történet....
Mindannyiunknak vannak angyalaink, csak vannak, akik nem vesznek róluk tudomást.

Köszönöm, hogy olvastál! Igen vannak.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: