Fóbia 2
Látogatók száma: 61
Nem könnyű az élete annak, aki bármilyen fóbiával küzd. Nem azokra az esetekre gondolok, amikor valaki ki tudja, hányadszor nézi meg, hogy a villanyt lekapcsolta-e, vagy az ajtót bezárta-e. Esetleg állandó késztetést érez a kézmosásra, mert annyira fél, hogy valamilyen betegséget elkaphat. Persze mindenre van segítség, ha valaki ezeket észreveszi magán, vagy a hozzátartozók felfigyelnek rá.
Régóta vagyok a csípésekre allergiás, de ez mára már félelemmé alakult. Nem véletlen, ha az udvaron egy méhecske megjelent, egyenesen felém tartott. Ilyenkor menekülőre fogtam a dolgot, illetve megpróbáltam elhessegetni. Tudom nem jól tettem, de a mindenkori félelem tetette velem. Sokszor figyelmeztettek is rá: „ne csatarássz”!
Begyűjtöttem méhecske csípést, amikor babot szedtem, vagy épp a fügebokor ágai között kerestem az érett gyümölcsöt. Általában nem is láttam, hogy valahol megbújt, csak már az égő szúrást éreztem. Ilyen alkalmakkor, autó, mentő igénybevételével, irány az orvos.
Ebben az évben méhecske nem nagyon volt, de helyette volt rengeteg darázs. Már a látványa is elborzasztott, hiszen egyszerre akár öt is a bejárati ajtó előtt zümmögött, alkalmas pillanatra várva és már a lakásban is voltak. Minden helyiségben légycsapó, mert csak így tudtam megszabadulni tőlük.
Amikor csirkét vágtam, azt mindig az udvaron csináltam, olyankor volt a legrosszabb a helyzet. Gondolom a vérszaga vonzotta őket. Persze még a köpő légy a hetedik határból is megjelent, ellenük az alapos ecetes fellocsolás segítség volt. Egy darabig a darazsakat is távol tartotta az erős szag, de azután újult erővel támadtak. A letollazott csirkére rászálltak, lehetetlenné téve a további munkámat.
Nem maradt más lehetőség, mint a légycsapó. A darazsak szép számmal elhaláloztak.
Félelmemet felváltotta a harag.
A másik félelmem a hálójában, lesben álló csúfság.
Tőle valóban iszonyodok. Valahogy megfeledkeztem róla, már azt hittem egy példánya sem létezik. Pár évvel ezelőtt sok volt belőlük. Este még sehol semmi, reggelre pedig hatalmas hálóikban ott vártak az áldozatukra. Általában én voltam, aki belesétált. A hideg kirázott, amikor a fejemmel hozzáértem és leszakad a háló. Szinte kétségbeesve néztem magamon végig, nincs-e rajtam a csúfság. Amennyiben a hálóban maradt, fogtam egy söprűt, tőlem elfogadhatatlan dühvel lecsaptam a földhöz, nem menekülhetett.
Tényleg megfeledkeztem róla, ám minap a madárijesztő és a pasztinák közé egy díszes példány szőtt hálót. Én meg, ahogy illik belesétáltam. Az a megmagyarázhatatlan iszonyat ismét erőt vett rajtam; pánikozva néztem végig a ruhám, ám megláttam, amint elszakadt hálójának egy szálán lógva iparkodott biztonságos helyre.
Nem engedhettem.
Reggel az első utam a gáztűzhelyhez vezet, kávéfőzés az első legfontosabb teendőm. És akkor megláttam az ablak és fal között egy nagy pókot. Ismeretlen, sötét színű rondaság volt. Lábait kinyújtva teljes nagyságát mutatta, mint aki nem is él, várakozott az áldozatára.
Ha már szövögeti a hálóját, hát tegye, de kérdem én, hogy kerül a konyhámba.
Megfigyeltem ezek a förtelmek mindig háttal vannak nekem, talán hogy félelmet keltsenek a keresztjükkel. Az is lehet, hogy a felkelő napot szeretik, amint bal oldalról éri őket a fény.
Lehet, hogy a hasuk nem is olyan csúf.
Mitől lehet bennem ez a megmagyarázhatatlan iszonyat a pókoktól. Nem emlékszem, hogy valaha megcsípett volna, vagy végig araszolt volna rajtam.
Talán valamikor régen …
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem vagy egyedül.Méhecskéket,darazsakat kerülöm,bár rájuk nem vagyok allergiás.No de a pókok,azoktól én is iszonyodom.Nem számít milyen kicsi,nem tűröm a közelemben,pedig van hasznuk,mert a többi bogarat,legyet megfogják(Már amelyik).És akkor még megnéztem az Araknofóbia filmet is!Van eszem?Még inkább tartok tőlük azóta.
Puszi