újabb események régebbi események további események
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:20
Black Ice módosította a cikkét
17:07
Black Ice új cikket töltött fel
13:12
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
09:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:56
Ilona új cikket töltött fel
12:25
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:24
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:00
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába

Hamarosan a sötétség…

2018. március 10. - Látogatók száma: 52

Kamaszkori filmélményem volt. Eredeti címe: És hamarosan a sötétség... (And Soon the Darkness, 1970) Brit thriller, rendezte: Robert Fuest

Egyszerre távoli csengő hang ütötte meg a fülét. Lassan tudatosult benne, hogy az nem más, mint...

Kéjesen nyújtózkodott egyet és egyszerre olyan csodálatosnak érzett megint mindent. A kora reggeli ébredés, most valami egészen új értelmet adott az életének. Ez a nap más, mint a többi, még a reggeli napfény is, amit annyira szeretett, most valahogy szebben ragyogott, az áttetsző bordó, arannyal átszőtt függönyön keresztül, csíkokat festve szobája falára.

Gyönyörködött a saját szépségében, ahogy ott állt a tükör előtt, elégedetten szemlélve magát, aranyszőke haján, karcsú alakján, kreol bőrén megcsillant a reggeli nap fénye, ami még tüneményesebbé tette törékeny alakját, még jobban kiemelve bájait…Boldog volt.

De most nincs idő arra, hogy saját magával legyen elfoglalva, már jó előre elkészített mindent, amire szüksége lehet a kiránduláshoz. A barátnője és az a fiú, aki miatt még most is elpirul, ha csak rá gondol, már biztosan ugyanúgy készülődnek, ahogyan ő. Nem késhet el, ezért az előtte este gondosan odakészített ruháit határozott, gyors mozdulatokkal kapkodta magára, belebújt forrónadrágjába, pólójába és kényelmes sportcipőjébe. Fogta a hátizsákját, amibe csak a legszükségesebb és az útravalónak elkészített szendvicsek, és a friss vize volt. Még egy pillantást vetett magára és elégedett, boldog mosollyal az arcán nyugtázta. Ez a nap az övé lesz!

Lendületéből visszafogott, amikor meglátta már messziről barátnőjét és a fiút, akik nem éppen kellő távolságban, ahogy illik, vagy ahogy gondolta, hogy illene, elmélyülten beszélgettek. Ez a váratlan felismerés egy kissé elbizonytalanította. Megtorpant. Erre nem számított. Az eszébe sem jutott, hogy barátnőjének esetleg szintén ez a fiú tetszhet.
Most már mindegy – gondolta, ha már idáig eljött nem hagyja, hogy ezt a gyönyörű napot bármi is befeketítse. Felkapta a fejét és elszántan közeledett a pár felé.

- Sziasztok!
- Szia! – felelték szinte egyszerre, szétrebbenve, ahogy rájuk köszönt.
- Mehetünk? – kérdezte a lány.
- Tőlem? – mondta a fiú és a lányra nézett, majd zavartan matatni kezdett a zsebében.
- Ezt neked szedtem – nyújtotta a lány felé a kis csokor ibolyát.
- Köszönöm, kedves vagy – felelte a lány és elvette a feléje nyújtott virágot. Egy pillanatra zavarba jött, amit a fiú is észrevett, és hogy enyhítsen zavarán, csak úgy mellékesen hozzátette.
- Az út mentén szedtem neked, gondoltam, úgyis sok van belőle.
- Tőlem is indulhatunk – felelte ezután és biciklijére pattanva, megvárta, míg a lányok kissé magukhoz térnek, majd elindultak.
- Merre megyünk? – kérdezte a lány.
- Arra, amerre a madár se jár – felelte a fiú, huncutul a lányra nézve, majd óvatosan a mellé igyekvőről sem megfeledkezve mutatta az irányt. A lányok követték.

Már jó ideje haladtak azon az úton, amit a fiú kijelölt és igencsak nagy tempót diktált, amikor a lány kezdett elfáradni és már nagyon szerette volna, ha megállnak valahol egy kicsit pihenni, de a fiú nagyon elhúzott mellőlük és egyszerre azt vették észre, hogy eltűnt a szemük elől. Egyre jobban érezte a lány, hogy nem bírja már sokáig, ezért kérte barátnőjét, álljanak meg egy kicsit pihenni. A barátnője, mivel edzettebb volt nála, kissé csodálkozva kérdezte, - Csak nem gondolja, hogy ilyen hosszú út előtt, máris megállnak pihenni. És nyomatékot adva, hogy eszébe sincs leállni még jobban belehúzott.

Egyre jobban lemaradt a lány, végén már alig bírta a tempót, lassított. Majd utoléri őket, kicsit később - gondolta. Hadd menjen, ha annyira menni akar, biztos a fiú izgatja olyan nagyon.
– Tényleg, hová tűnt? – töprengett. Aztán, ahogy nézte az út melletti lombos fákat, bokrokat, erőt vett rajta a fáradtság. Lekanyarodott az útról és egy tisztáson megállt.
– Ha észreveszik, hogy lemaradtam, majd csak visszafordulnak – gondolta. Ledöntötte a bringáját, és letelepedett… Pihenek egyet. – gondolta. Kis idő múlva, amikor minden olyan mozdulatlan volt körülötte, kezdte magát kicsit rosszul érezni. Valami nyugtalanságot érzett. Hiába kémlelte az utat, egy árva lelket sem látott. Ahogy múlt az idő úgy érezte, elég volt a pihenésből. Elindult.

Reggel még nem így képzelte el a napot, hogy egyedül teker a fiú és a barátnője nélkül, egy ismeretlen és hosszú egyenes, véget nem érő úton, amerre még madár se jár…, amikor megpillantott a távolban valami fehér foltot. Ahogy egyre közelebb ért, felismerni vélte az út mellett barátnője biciklijét. De senkit nem látott a közelébe, csak azokat a fehér foltokat.
Most már jól kivehette, valami ruhafélék azok… Lassan közeledett és megállt a bicikli mellett. Óvatosan körülnézett, de nem látott senkit,… nevén szólongatta, de senkitől nem kapott választ. Arra gondolt talán beljebb, ha követi a ruhákat, melyek a bokrokra voltak terítve, ott lesz valahol, …talán éppen a fiúval enyeleg, vele van elfoglalva, azért nem válaszol. …Kicsit elkomorult a tekintete, ahogyan elképzelte mit is szeretett volna és most, ha arra gondol…azok ott ketten? - Nem is keresem tovább, csak tegyék, ha ahhoz van kedvük… Nekem már ennyi elég – gondolta és elindult visszafelé, nem akart bosszankodni tovább.
Már jó nagydarabot megtettek az útból így is, talán ideje volna visszafordulni és még sötétedés előtt hazaérni. – gondolta…Alig tett meg pár métert, nem hagyta nyugodni a gondolat és visszafordult. Ennek már fele sem tréfa, … - szórakoznak vele, vagy mi? Ezt azért nem gondolta volna róluk, hogy tréfát űznek az érzéseiből. Véget vet ennek a játéknak.

Letette ismét a bringáját és kezdte összeszedni a ruhadarabokat,… egyre beljebb és beljebb hatolt az erdőbe. A sűrű lombkorona sötétségbe burkolta és félelmetessé tette az erdőt… Útját gallyak, bokrok nehezítették… Az összehajlott bozóton keresztül óvatosan tudott csak haladni… Hirtelen megpillantotta a lányt. Mozdulatlan,… egy fához támasztva, mereven nézett maga elé … megborzongott… félelem futott át a lány testén, ahogy közelebb lépett és meglátta merev tekintetét…A felismerés, hogy a barátnője élettelen testét látja maga előtt iszonyattal töltötte el. Ki tette ezt?… Ki az a szörnyeteg, aki ilyenre képes? …Egy iszonyatos sikoly hagyta el a torkát…, és a félelemtől egy pillanatig mozdulni sem tudott. Majd eszét vesztve futni kezdett…Menekülni próbált…. Rohant, ahogy csak bírt, vissza, amerről jött.…, bokrok állták útját,… de még érzékelni sem tudta, ahogy tépte, szaggatta a testét… a félelem erőt adott első bénultságából…Érezte, nincs egyedül, valaki üldözi őt… Még nem nézett vissza, …csak rohant, egyenesen a bicikli felé… Fel akarta állítani, de látta, hogy valaki elvágta a küllőket…Akkor otthagyva a bringát tovább futott,… rohant egyenesen vissza, azon az úton, amerről jött. Gondolatai sebesen cikáztak. - Ki tette ezt?… Egyre távolabb és távolabb akart jutni attól a borzalmas helytől… Teste lassan elfáradt, ereje gyengült, … úgy érezte már csak vonszolja magát, már semmit sem hallott. És akkor, visszanézett… Meglátta őt!… utolsó erejét összeszedve ordított, kétségbeesett hang hagyta el a torkát, … maradék erejét összeszedve megállt és szembe fordult vele.... Még egy pillanat, és eléri …, akkor megragadta,… fuldokolni kezdett…, kétségbeesve igyekezett kikerülni a szorításból, amikor egyszerre távoli csengő hang ütötte meg a fülét…. Lassan tudatosult benne, hogy az a saját hangja.
Felébredt.

A cikket írta: Zséva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: