Holdherceg és Csillaghercegnő
Látogatók száma: 177
Csillának szeretettel!
Nyár volt. Tikkasztó, forró hőség. A cseresznyék vidoran kacagtak a fán, míg a kajszi szégyenlősen érlelte bársonyos termését.
- Ma holdfogyatkozás lesz, Csilla - jegyezte meg egykedvűen a munkatársam egy-egy konzerv lezárása közben.
- Mikor? Kaptam fel a fejemet hirtelen.
- 21:22-kor kezdődik a teljes holdfogyatkozás.
Beállítottam az ébresztőt arra az időpontra a mobilomon.
***
Csuromvizes, fekete haját kicsavarta, majd egy törölközőt magára tekerve kilépett a kastély teraszára. A puha pamut lágyan érintette a bőrét, és az erkélyre felkúszó vadrózsa finom illata töltötte be az éjszakai levegőt.
Halk kopogás zavarta meg békés a nyugalmat.
- Tessék!
- Elnézést hercegnő, kivinném a fürdővizét, ha már nincs rá szüksége - mondta a fürdőmester, és intett a két tagbaszakadt inasnak, hogy vigyék ki a dézsát.
A hercegnő könnyű hálóköntösét magára öltve a robusztus könyvespolchoz lépett, és találomra kiválasztott egy bőrkötéses könyvet. Zsákmányával az erkélyen lustálkodó hintaszékbe telepedett, és lágyan ringva ölébe vette a könyvet a lebukó nap fényében.
- Holdherceg és Csillaghercegnő - olvasta hangosan a címet, s megvárta míg fekete hajú kislánya az ölébe telepedik.
Finom, puha ujjaival fellapozta az első fejezetet...
***
Sűrű sötétség honolt a Holdkirály birodalmában, amióta a zord Sárkánykirály ellopta a fény palotájából a Holdgyémántot. A Holdkirály közhírré hirdette a birodalmában, hogy arra a fiára hagyja a birodalmát, amelyik megszerzi neki a fény varázspálcáját és visszahozza az éjszaka fényeit az égboltra.
A hat idősebb herceg jól felszerelt harcosokkal indult útnak a szélrózsa minden irányába. A legkisebb, a hetedik Holdherceg még túl fiatal volt, hogy a harcosok közé számláltassák, így napjait azzal töltötte, hogy más birodalmakba kalandozott, hogy felfedezzen ismeretlen vidékeket.
Egy ilyen alkalommal egy olyan birodalomba érkezett, ahol sok-sok apró fénypont gyulladt a sötét égbolton.
- Hol vagyok?! - kiáltott fel ámultam.
- A Csillagbirodalomban - susogta a szélleány, aki épp arra járt, és hallotta a kérdését.
- És ki a birodalom ura?
- Menj észak felé, és megleled - válaszolta és már ott sem volt...
A Holdherceg követte az utasítást és hamarosan egy fényes palotához érkezett.
- Ki a palota ura?
- A palotának nincs ura, hanem úrnője van - javította ki jóindulatúan az ajtónálló. - Mégpedig a Csillaghercegnő.
A Csillaghercegnő talán tudja, hogy hol található a fény varázspálcája - reménykedett a Holdherceg, majd bebocsátást kért a palotába...
***
A hercegnő finoman felemelte az ölében elszunnyadt gyermekét, hogy az ágyába vigye. A kislány hollófekete haja elterült a csipkés párnán, édes arcocskája meg sem rezdült miközben az édesanyja betakarta. Utána a hercegnő visszalépett az erkélyre, hogy tovább gyönyörködjön a csillagokban.
- Merre jársz? - kérdezte karját az ég felé nyújtva. - Merre jársz hercegem?
***
Az utolsó konzervet is feltettem a raklapra. Már csak két perc van a műszak végét jelző csengőig.
- Csilla, megyünk haza, most már ne hajtsd magad!- szól rám a kolléganőm.
- De muszáj.
- Mi a fenének?
- Olyan rossz érzésem lett, olyan reménytelen, hogy nem is fog idejönni.
- De fog. Én meg folyamatosan azt érzem, pedig nem is ismerem. Menni fog. Te vagy az élete. Hidd el, és bízz magadban!
- Mit jelent az, hogy én vagyok az élete? Mikor más nő is jó neki lyuknak?
- Nem jó neki senki. Tudom, hogy nincs semmilyen lyuk. Ne kérdezd, honnan tudom, csak érzem, mint veled kapcsolatban mindent mostanában.
- Félelmetes vagy! - mondom.
A zuhany alatt álltam, mikor megszólalt az mobilom ébresztője... 21:22.
Egy szál törölközőben álltam a teraszra... a hold rózsaszín fényben ragyogott. Különös éjszaka...
***
A férfi figyelte a holdat, ahogy megkezdődött a holdfogyatkozás és rózsaszín fényt öltött a bolygó...
***
A szerző megjegyzése:
Még nem tudom, hogy mit akarok kihozni ezzel az írással. De talán valaki tudja. Akinek szól tudni fogja...
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Remélem, hogy sikerül továbbra is kulturáltan beszélni egymással, és megmarad a béke! Mindannyiunk közös érdeke, hogy ne legyenek viták, és személyeskedések.
Írjatok, olvassatok békében!
Pussz,
Tündér
Imi. :)
Mindennek oka van. Annak is, hogy ehhez most nem kívánok hozzányúlni. Tényleg nem, nem tudsz meggyőzni. Nem tehetem, mert megváltoztatná a dolgokat, és Csillának, most így jó.
Majd másiknál beszélünk a stílusról meg egyebekről. :)
Nem bántanak amúgy sem, csak megmondják a véleményüket. Nincs azzal gond.
Akkor nem kapsz pontot;-) Amúgy szeretlek!!! De ezt tudod:-))) Most olvastam egy szót Ktr-nél és tetszett: dramaturgia.
Tudom, hogy szeretsz. :)
:-) szuper lehet neki!
Bocsánat a szemtelenkedésért, csak emlékeztetsz Superman-ra, és valamiért ő is a nadrágján kívül viselte a bugyiját. Pardon, gatyáját. :)))
Érdekes írás! A meseszerű elemek összekötése a vágyálmokkal, és a valósággal.... Az írásodon érezni, hogy kicsit bizonytalan, és álmodozó vagy! Ez nem baj!
De! A törvényszerűségeket nem lehet, - mert nem tudjuk, megváltoztatni! Arra azért figyelj, hogy a teljes, vagy másképpen centrális holdfogyatkozás, az nem más, mint, hogy a föld árnyékot vet a holdra, és az árnyék teljesen eltakarja a holdat! Ennek az az eredménye, hogy teljesen sötét lesz a hold! Van azonban olyan jelenség is, hogy a föld légköre reflex fényekkel megvilágítja a teljesen elsötétített holdat, miáltal az addig fényesen "világító" hold narancsosan besötétedik! Ez a jelenség nem igazán világítja meg a földet, tehát nem tud ragyogni! Remélem, hogy érthetően próbáltam megmagyarázni ezt a jelenséget!
Nem bántani akartalak ezzel!
Pussz: emillio
Kedves Donna Julianna!
Érdekes írás! A meseszerű elemek összekötése a vágyálmokkal, és a valósággal.... Az írásodon érezni, hogy kicsit bizonytalan, és álmodozó vagy! Ez nem baj!
De! A törvényszerűségeket nem lehet, - mert nem tudjuk, megváltoztatni! Arra azért figyelj, hogy a teljes, vagy másképpen centrális holdfogyatkozás, az nem más, mint, hogy a föld árnyékot vet a holdra, és az árnyék teljesen eltakarja a holdat! Ennek az az eredménye, hogy teljesen sötét lesz a hold! Van azonban olyan jelenség is, hogy a föld légköre reflex fényekkel megvilágítja a teljesen elsötétített holdat, miáltal az addig fényesen "világító" hold narancsosan besötétedik! Ez a jelenség nem igazán világítja meg a földet, tehát nem tud ragyogni! Remélem, hogy érthetően próbáltam megmagyarázni ezt a jelenséget!
Nem bántani akartalak ezzel!
Pussz: emillio
Nem bántasz, de Juliannához nincs közöm, kérlek szólíts Donnának inkább. :)
Így este egy kicsit késő van már a tudományos magyarázathoz, de kb értelek azért. Nem bántottál, különben is páncél van a szívem körül. :)
Örülök, hogy nálam jártál!
DJ
Szia Emillio!
Nem bántasz, de Juliannához nincs közöm, kérlek szólíts Donnának inkább. :)
Így este egy kicsit késő van már a tudományos magyarázathoz, de kb értelek azért. Nem bántottál, különben is páncél van a szívem körül. :)
Örülök, hogy nálam jártál!
DJ
Bocsánat, hogy elírtam a neved!
Pussz: emillio
Kedves Donna!
Bocsánat, hogy elírtam a neved!
Pussz: emillio