Két dühös ember!... 1.
Látogatók száma: 70
Érezte, ezt kell tennie. Mégis, amikor szembesült vele, a lánya butasága megint mibe keveri?... de a kételyekre most nem volt idő. Cselekednie kellett.
Alig tudta leplezni undorát, ahogy végigmérte a férfit. Ápolatlan külseje, csapzott haja, lelógó harcsa bajusza olyan visszataszító benyomást keltett, hogy kis híján kimondta azt, amit gondolt. De a száján csak annyi jött ki.
- Mondja, szomszéd! Miért nem hagy bennünket békén? Mivel bántottuk meg, hogy nem száll le rólunk? - folytatta volna még, de a férfi durván félre lökte az útból, és a lift felé tartott... De az asszony nem hagyta annyiban..., nem engedte, hogy válasz nélkül távozzon. Nekibátorodva elkapta a lift ajtaját, megakadályozva, hogy az becsukódjon. Ekkor a férfi megpróbálta lefejteni a kezét az ajtóról, de a nő szorítása nem engedett. Még egyszer feltette neki a kérdést:
- Miért teszi ezt velünk már egy éve?
- Engedd el a liftet! - kiáltotta dühösen többször is a férfi magyarázat helyett.
- Nem engedem addig, amíg nem ad választ a viselkedésére! - felelte a nő és igyekezett határozott maradni, de érezte, hogy egyre gyengül a szorítása.
- És milyen alapon tegez? - Kiabál be naponta az ablakomon keresztül mindenféle trágárságot? - Miért gyanúsítgat, fenyegetőzik?... Kicsoda maga?... Nem is ismerem?... Miért bántja a lányomat, aki csak a liftbe rúgott bele, mert nem jött elég gyorsan?... Nincs joga ahhoz, hogy így beszéljen és viselkedjen! - Ha káromkodott is, nem az anyjának szólt! - Magának elment az esze?
Ekkor a férfi kilépett a liftből, a kutyája mellette, de jámbor lévén nem tett semmit, csak nézte a jelenetet. Nem értette mi történik? Két dühös embert látott maga előtt semmi mást.
Az asszony mögött ott termett a lánya, aki egyre hangosabban követelte:
- Ereszd el az anyámat!
A nőnek nem volt már más választása, mint felvenni a harcot... Dulakodni kezdtek... és sikerült kiszabadítania a kezét, ellöknie a férfit magától, de az visszakapott és a nőt a ruháján keresztül lerántotta a földre. Egyre szorította. Ő mindenáron megpróbált kiszabadulni, de hiába hitte, az ereje nem volt elég. Érezte, hogy gyengül, de akkora düh volt benne, hogy a férfi sehogy se bírt vele. Mindketten a földre kerültek, már a lift melletti lépcsőn dulakodtak tovább... feljebb egy szomszéd próbálta őket megfékezni, hogy hagyják abba, de hiába... ekkor a lány már üvöltött... majd hirtelen sarkon fordult, berohant a lakásba és a magával hozott gázsprayével a férfi szemébe spriccelt... aki a fájdalomtól felnyögött. Végre elengedte az asszonyt, aki felállt és a lányával együtt a lakásukba sietve távoztak,... a férfi az addigra már odaért feleségével a lifttel elhagyta a helyszínt.
Lecsillapodni se volt idejük, amikor kopogtak az ajtón!
- Ki az? - kérdezte az anya
- Nyissa ki az ajtót - felelte egy határozott női hang. A lánya vagyok!
Az imént lezajlottaktól még mindig zaklatottan, de egykedvűen tessékeli be az egyenruhás nőt, aki a bemutatkozás után kezdeti emelt hangjából kissé visszafogottabban adja elő a mondandóját... felelősségre vonva a nőt a történtekért.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
joboszi
Szia Éva! Kíváncsi vagyok a folytatásra.
joboszi
Az ember a gyermekéért sok mindent megtesz. Erre példa ez az írás is. Várjuk a folytatás.
Pussz, Tündér
Kedves Éva!
Az ember a gyermekéért sok mindent megtesz. Erre példa ez az írás is. Várjuk a folytatás.
Pussz, Tündér
Szia Éva! Kíváncsi vagyok a folytatásra.
joboszi
Remélem nem csalódsz a folytatásban!:-)
Puszi,
Éva
Olvasom tovább.
Ezt a mondatot nem értettem rendesen, de majd biztos rájövök a következőkben: "- Nyissa ki az ajtót - felelte egy határozott női hang. A lánya vagyok!"
Bokor
Tisztelt Éva!
Olvasom tovább.
Ezt a mondatot nem értettem rendesen, de majd biztos rájövök a következőkben: "- Nyissa ki az ajtót - felelte egy határozott női hang. A lánya vagyok!"
Bokor
Nem értette, mert nem fejtettem ki bővebben. Önnek elárulom. Annak a lánya, annak a nagy bajszú, kötekedő pasinak a lánya... nyilván az első házasságából való volt, de ma sem tudom az összefüggést. Bizonyára az izgalmak elvonták a figyelmemet erről a fontos információról.
A lényeg, .... sok mindent nem tudunk a másikról,.... egymásról. De amikor szorít a cipő, elvárható! :-)
Üdv.
Éva