újabb események régebbi események további események
09:28
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
09:25
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:55
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
05:54
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:46
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
21:38
SamuelOrals regisztrált a weboldalra
19:56
szhm97 regisztrált a weboldalra
12:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
22:05
Самое надежное онлайн казино, ДЖЕКПОТ КАЖДЫЙ ДЕНЬ ОТ 1500000 РУБЛЕЙ: ...
13:58
Black Ice módosította a cikkét
13:56
Black Ice új cikket töltött fel
18:20
72 Legit Ways To Make Money And Passive Income Online - How To Make Money ...
15:14
wadbikaiy új cikket töltött fel

Kiálts

2010. szeptember 13. - Látogatók száma: 53

Néha nehezen tudja megmondani az ember, mi a jó, mi a rossz, viszont akkor abban a helyzetben csak egyet tehettem: az ébrenlétet vegyítettem az idegpályák által generált sok – sok fekete – fehér képpel.

Egy hideg, komor téli napon, mikor a holdra vonyító farkasok is inkább a meleg odúban kémlelték a fény éjszakai útját, én már azon gondolkoztam, hogy a hajnal, a megváltó reggeli pislákolás, mikor a nap úgy veszi át a sötétség helyét, akár az emberek ébrednek nyugodtabb életre, hogy gondolataim szövevényes szálain végigfutó didergés után lesz-e még holnap.
Nem az a fajta vagyok, aki könnyen feladja, de itt nincs választás.
Néha nehezen tudja megmondani az ember, mi a jó, mi a rossz, viszont akkor abban a helyzetben csak egyet tehettem: az ébrenlétet vegyítettem az idegpályák által generált sok – sok fekete – fehér képpel. Nem voltak színes álmok, nem voltak már a feszültséggel keveredő a nehéz álmokkal együtt járó, megkönnyebbült ébredés, mert azon a bizonyos éjszakán minden kivilágosodott kivéve egyvalamit: Hová tartok az éjszakákban tornyosuló problémák elől, de mihelyst a neuronhálózatom elérte azt a bizonyos rezgésszámot, az idegességnek azon pontjára ébredt fáradt, nyöszörgő elmém, hogy fáj minden mozdulatom.
Fölkeltem. A beszűrődő szürke közöny, amely az ablaknak még élettelenebb formát adott, arra inspirált, hogy valakinek szóljak. Nagyra tátottam a szám, de minden erőfeszítésem ellenére nem voltam képes kicsikarni magamból egy hangot sem.
Megkezdődött az éjszakai menekülés. Amíg a hátam valamiféle bizsergéssel látta el zakatoló, tomboló idegrendszeremet, addig megtámadtak. Őrült hajszába fordult az esti, fáradt pihenés. Egyre tomboló idegsejtjeim úgy küldték vissza hátamba az elektromos jeleket, melyekkel próbáltam letaszítani magamról a hidegrázást, hogy azt hittem belehalok. A kellemetlen, sőt még annál is rosszabb energiával nehezen birkóztam meg. Nem tudom, hány órán vagy csak perceken keresztül feküdtem árván, egyedül úgy, hogy a némaság csak fokozta halálfélelmemet, de egyvalamiben biztos voltam: Ha nem ébredek fel hamarosan, akkor a halál lesz az, aki félbeszakítja állandósult útitársamat az éjszakai futamok során.
Azonban valahogy, eddig még mindig sikerült kitörnöm ebből a gonosz járta fájdalomból, amelyről nem tudom, honnan tapasztalok, de egy biztos: a végtelen félelemmel párosuló, nehéz, monoton nappalok eddig választ nem adtak. Egyet tudok: Bármikor visszatérhetnek és mindegy ki, vagy milyen vagyok, ezek az érzések megtalálnak, kiálts!

A cikket írta: Tündérke

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 14. 06:55
Köszi, remélem te nem így éled meg az éjszakákat.

Tündérke
2010. szeptember 13. 09:41
A hideg borsódzik a hátamon! Piszkosul jó. Ezt érzem, csak nem tudom átadni! Még! Idézet ez részedről vagy valami más, de fantasztikusan jól meg an írva. Na, ezt keresem én, hogy így át tudjam adni és ha kiáltani nem is tudok, de hallják meg, akik olvassák!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: