újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Kísért a múlt!... 2.

Látogatók száma: 58

Ki vagy te, aki feldúlod a család békéjét, jössz valahonnan, szinte a semmiből tűnsz elő, tarolsz, mintha a világ érted lenne..., semmibe veszel szokásokat, felrúgsz szabályokat, hátat fordítva mindennek, elfordulsz a segítő kezektől?

Az események nem múltak el nyomtalanul bennünk sem. Egy ajtó azzal, hogy becsukódott mögötted megváltoztatott sok mindent. Te is tudtad, érezted nincs visszaút. Bekeményítettem. Megbántottál, nem csak engem. Megfeledkeztél arról az emberkéről, aki téged önmagadért, a nálunk eltöltött rövid idő alatt megszeretett. Ő is részese volt az időnek, velünk együtt nevetett, de legtöbbször rajtad. Nagyon vicces tudtál lenni. De csak addig tartott mindez, amíg a dolgok jól alakultak, ha hagyták, hogy a hülyeség érvényesüljön, mert az volt benned bőven. Dőlt belőled.

Visszazökkentünk régi hétköznapjainkba. Már körül tudtam nézni, mit hagytál magad után. Kezed nyomát láttam mindenütt, az edények csillogtak, villogtak. Sok időt töltöttél el ott a konyhában a lányom társaságában és a kezed nem állt le, miközben meséltél neki életed rosszabb korszakairól és ezt ő figyelmesen hallgatta. Nem is hiszed mennyire mély nyomot hagyott benne az akkor látszólag számára érthetetlennek tűnő történeteid. Mai napig emlegeti. Mindeközben én jó szokásomhoz hűen a gép előtt ültem és sorra írtam a sztorikat, amiket te szolgáltattál, mint főszereplő. Tizenöt rész készült el ittléted alatt. Kálváriád ihletett meg, aminek még most sincs vége, és a napok, amiket együtt töltöttünk... Esténként, amikor befejeztétek a konyhai ügyködéseket én felolvastam egy-egy részt, amire rábólintottál. - Igen! Ez így volt. - mondtad akkor és a továbbiakban sem mulasztottad el újabb meglepetésekkel szolgálni.

Akkor azért nem ért fülig a szám, amikor apránként fedeztem fel távozásod után, hogy a régi, jó szokásaidat nem felejtetted el, és nem tudtam mire is gondolhattál, biztos nekem nem lesz rá szükségem, megszabadítottál látszólag apróságnak tűnő, de nekem fontos dolgaimtól.
Az nem a tiéd volt! Megerősítettél abban a tudatban, hogy te nem tudsz megváltozni...

Emlékeztem mit is mondtál, amikor figyelmeztettelek... - Sok lesz a számla, mert az ügyeidet jobb híján telefonon tudtad csak intézni, munkát keresni. Akkor még sok mondanivalód volt bárki számára... Azt felelted - Hiszen ismersz! Januárban kifizetem.
Te január elsején elmentél és én itt maradtam a nagy összegű telefonszámlával.

Teltek, múltak a napok és csak hittem, hogy állandósul a távolléted. Hamarosan megjelentél. Nem gondoltam én akkor még azt, hogy nem akarlak soha többé látni. Bármikor eljöhettél volna hozzánk, de már csak mint egy ismerős. El kellett utasítanom a kérésed. Nem tehettem mást. Megmondtam, egyszer betetted magad után az ajtót. Úgy többet mint korábban, nem jöhetsz vissza... Alkalmat adtál és én a fejedre olvastam sok mindent. Először tagadtál, majd szépen, sorban beismerted, nem távoztál üres kézzel. Úgy érezted, hogy a tiéd, mert te vetted valóban abból a kis pénzedből. Fátylat rá. - Akkor miért jöttél? - kérdeztem. - Szükségem van a sím kártyára - felelted, mert nem tudsz telefonálni. - Hiba csúszott a számításaidba, mert azt addig sajna nem tudom odaadni, míg nem fizeted ki. Az ígéreteidből már van egy pár - mondtam és nem engedtem a huszonegyből. - Várj még pár napot és visszakapod, de még nem érkezett meg a segély, amit még akkor intéztünk együtt. Emlékszel?

Nagyon jól tudtad, hogy milyen helyzetben mentél el. Mi változott? - Szerinted? - Szerintem semmi. Ugyanolyan szarban vagyok, mint te - feleltem. - Várnod kell pár napot.
De te hirtelen ellenséges hangra váltottál, már követelted azt, ami nem járt. Szerintem nem. De még mindig nem zárkóztam el, hogy megkapod, de légy türelemmel. Nem voltál az. Elkezdtél fenyegetőzni, rendőrökről beszéltél, hogy a haverjaid, meg egyebek. Mindketten idegesek voltunk. Mégsem hittem egy percig sem, hogy beváltod a fenyegetést és ránk hívod a zsarukat. Tévedtem. Odáig mentél el, hogy a téren, fülkéből, de mégis kihívtad őket.

Nem tudtad, honnan is tudhattad volna, de egy világ omlott össze bennem, amikor megláttam a zsarukat. Gyűlöltelek abban a pillanatban. És ez a gyűlölet maradt meg bennem a mai napig, hogy ezt megtetted velünk azért, hogy bebizonyítsd mire vagy képes. - Mire vagy még képes?
Hamar megtudtam, mert nem jártál szerencsével. Nevetségessé tetted magad, de nekem akkor nem volt kedvem nevetni. Rosszul lettem ettől az egésztől.
Neked nem volt ez sem elég. Másodszor is megtetted velünk. Éjszakákat nem hagytál aludni, állandóan zaklattál, fenyegettél telefonon keresztül. Tomboltál. Megígérted, nincs vége. Feljelentéssel fenyegetőztél.

Azok a napok, hetek rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra. Soha többet nem akarlak látni! - határoztam el egyszer s mindenkorra. Bár mondtad, de nem váltottad be az ígéreted, ez már engem nem érdekelt. Olyat tettél, ami megbocsájthatatlan. Elárultad azokat az embereket, akik rajtad szorult helyzetedben erőn felül megpróbáltak segíteni.

Késő bocsánatot kérned, bár megtetted. Vannak próbálkozásaid, de az én szívemet már nem tudod meglágyítani. Nem felejtem el azt, amit velünk tettél január 18-án és 28-án, amikor az otthonomban ránk küldted azokat a hatósági embereket.

Folyt.

http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/lelkunk-melyen-a-feldolgozhatalan/ez-mar-szinte-remalom-4-resz_4531

A cikket írta: zsoltne.eva

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: dana29

Köszönöm a második részt. Igaz szomorú történet, nekem mégis a szívemig ér. Nagyon megfogott, olyan mintha a jövőmet írtad volna le. Egy ismerősöm most lett hajléktalan, igaz ő nem fogadja el a segítséget, de ha élne vele, lehet hasonló véget érne mint a te történetedben. Köszönöm és várom a folytatást ismételten. :)
Dana

Köszönöm Dana!

Neked s nekem úgy tűnik még nem fejeződött be ez a sorozat ennyi év után sem.
Bár megint rossz az időzítés. Ünnepek előtt...
Az emberek most is, mint mindig örömre, boldogságra és reményre várnak.
Hátha egyszer mégis sikerül!?
Bízzunk benne! :-)

Puszillak,
Éva
Köszönöm a második részt. Igaz szomorú történet, nekem mégis a szívemig ér. Nagyon megfogott, olyan mintha a jövőmet írtad volna le. Egy ismerősöm most lett hajléktalan, igaz ő nem fogadja el a segítséget, de ha élne vele, lehet hasonló véget érne mint a te történetedben. Köszönöm és várom a folytatást ismételten. :)
Dana

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Éva!
Hogy veled mik meg nem történnek? Mindig az az áldott jó szíved visz a sírba;-)
Üdv,
Pinokkió

Én csak egyszer fogok meghalni, de biztosan! :-)
Szia Éva!
Hogy veled mik meg nem történnek? Mindig az az áldott jó szíved visz a sírba;-)
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: bokorur

Tisztelt Éva!
Ez is egy érdekes írásmód Önnél: "levél a (nem oly) kedvesnek", az események "naplószerű" felsorolása. Nagyon átélten tud írni. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy ez ténylegesen megtörtént-e, vagy csak ennyire remek íróval állok szemben. Ön képes lenne egy egész könyv megtöltésére is. Gratulálok!
Azonban! Nem gondolt arra, hogy - kis humort becsempészve - narrátorozzon naplóírás közben? Jobb lenne, így túl savanyú a történet, meg fogják unni az olvasói!
Bokor

Köszönöm az őszinte véleményét. Igazat adok önnek, valóban tényszerűen, mint egy levélben közlés adom át a ténylegesen megtörtént eseményeket. Nem tudok belevinni humort a folytatásba, mert nem az. Annak hamar vége lett, ami még viccesnek volt nevezhető, mint utaltam rá az első részben.
Hogy is gondolhatnám, hogy azoknak, akik ezt nem élték át érdekes olvasmány lehet. Csak vannak időszakok, nevezzük évfordulónak 2010 novemberét, egy éve, amire visszaemlékezünk, mert semmi sem múlhat el nyomtalanul, egyszerűen kísért, testet ölt, vagy valamilyen formában megjelenik. A harmadik résszel be tudom fejezni remélem.
Tisztelt Éva!
Ez is egy érdekes írásmód Önnél: "levél a (nem oly) kedvesnek", az események "naplószerű" felsorolása. Nagyon átélten tud írni. Sokszor nem tudom eldönteni, hogy ez ténylegesen megtörtént-e, vagy csak ennyire remek íróval állok szemben. Ön képes lenne egy egész könyv megtöltésére is. Gratulálok!
Azonban! Nem gondolt arra, hogy - kis humort becsempészve - narrátorozzon naplóírás közben? Jobb lenne, így túl savanyú a történet, meg fogják unni az olvasói!
Bokor
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: