újabb események régebbi események további események
09:11
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:51
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:12
Tündér módosította a cikkét
16:08
Tündér új cikket töltött fel
01:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:31
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:29
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
13:12
Yolla módosította a cikkét
01:20
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Yolla új cikket töltött fel
01:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
12:32
emillio új cikket töltött fel
09:31
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
09:30
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:56
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
00:23
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Könnyezik a plafon

2010. június 1. - Látogatók száma: 63

Életem során sok megmagyrázhatatlan dolog történt velem, de ez a legfurcsább...

Egy délutáni napon nagyobbik testvéremmel ültünk a konyhámban. Kávéztunk, mint minden nap ilyen tájt. Beszélgettünk az élet nagy dolgairól.
De, főképp pár hónapja elvesztett Édesanyánkról. Friss volt a gyász, szomorúra sikeredett a beszélgetés. Felvetődött a kérdés : - Mi lesz kisebbik hugunk sorsa? Ki veszi majd pártfogásba?
Belemerültünk a témába.
Felálltam, hogy elöblítsem a kávéscsészéket, de még mielött kinyitottam volna a csapot egy nagy vízcsepp esett a kezemre. Jó tömör, mint amikor az eső olyan kiadósan csepeg. Hirtelen nem tudtam hová tenni a dolgot. Hogy oldjam szomorú hangvételű beszélgetésünket, megjegyeztem testvéremnek, hogy ne köpködjön.
Értetlenül nézett rám, és ekkor még egy csepp ráhullott a kezemre és még egy és még egy. Kérdeztem tőle Ő is látja, amit Én? Ledermedve álltunk mindketten. Lassan felnéztem a plafonra, egyből arra gondoltam, na a szomszéd eláztatott.
De a plafon száraz volt. Sehol egy vízfolt. Felugrottam a létrára, hogy jobban szemügyre vegyem a dolgot. De semmi.
Felrohantam a szomszédhoz és megkérdeztem, ugyan nem -e hagyta nyitva a csapot. Közölte velem, hogy ma még a közelében sem volt.
Visszamentem a lakásomba. Szótlanul ültünk a konyhában.
Megszólaltam: "Az anyu sír, hullanak a könnyei", hisz miközben ez az eset történt, épp fontos családi dolgokról beszéltünk. Mi lesz velünk, hogyan tovább. Főként a legkissebb hugunkkal.
Tudom, akkor délután Édesanyánk ott volt velünk.

A cikket írta: Shehulk

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 4. 10:45
Biztosan ott volt .
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: