újabb események régebbi események további események
17:47
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:06
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:36
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:23
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:18
HiFiHiF1Exate regisztrált a weboldalra
09:12
Clara62 új cikket töltött fel
09:02
Virág módosította a cikkét
08:48
Virág új cikket töltött fel

Erotikus

Örökké, és még tovább... Pályamű

2011. június 26. - Látogatók száma: 180

Azt mondtad, mindig vigyázni szeretnél rám.

Valahol a távoli jövőben.

Pirkad a hajnal. Száguldok az autópályán, gyorsabban, mint lehetne. Nincs senki az úton, élvezem ezt a fajta szabadságot. Gyönyörködöm a kilátásban, fantasztikus látványt nyújt a táj. A semmiből hirtelen elered az eső. Lassítok. Az ablaktörlő lapátok hevesen integetnek előttem. Pár száz méterre az úton egy emberi alakot pillantok meg.
A történések belesűríthetőek két másodpercbe. Idegesen a visszapillantó tükörbe nézek, nem jön mögöttem senki. Rálépek a fékre, próbálok óvatosan lassítani. Testem előre bukik, de megfog a biztonsági öv. Megálltam. Ott vagyok az autópálya külső sávjában és meglepetten nézek át a szélvédőn.

Nem hiszek a szememnek. Te vagy az. Ott állsz előttem. Azt a ruhát viseled, amit a legjobban szerettem látni rajtad. Jobb kezedet kinyújtva megálljt parancsolsz. Szemed nem szigorú. Aggódással teli szeretetet látok benne. Látom a kezed a levegőben, mint egy felkiáltójel, olyan vagy. Egy nem - et intesz a fejeddel. Nem akarod, hogy tovább menjek. Pislogok egyet, és mire megemelkedik a szemhéjam, már nem látlak sehol.
Istenem, megőrültem. Most lesz az első évfordulója, hogy itt hagytál. Nagyon hiányzol. Gondolatban veled vagyok. Minden kedves szavad, minden lágy érintésed féltve őrzöm. Veled biztonságban éreztem magam. Az együtt töltött boldog időt, beletettem egy képzeletbeli kis ékszerdobozba. Ha fáj a lelkem, csak kinyitom, és gyönyörködöm benne.

Gázt adok, és kihajtok a leállósávra. Hevesen ver a szívem, és zaklatott vagyok. Nem mehetek ilyen állapotban tovább. Bekapcsolom a vészvillogót. Magam sem tudom, hogy miért de kiszállok az autóból. Áztat az eső, de nem számít. Szeretném, hogy lemossa rólam a fájdalmat. Beülök az autóba. A visszapillantó tükörben nézem magam. Egy kétségbeesett, ráncos arc tekint vissza rám. Hogy múlik az idő, fut át az agyamon. Megfogom a kormányt, pillantásom a kezemre téved. Mosolyogva nézem az ujjam, kicsit megnyugszom a látványtól.



Ott az ezüst gyűrű, amit tőled kaptam. Már picit szorul ugyan, de nem venném le soha. Amikor kaptam nagyon laza volt. Egy másikat helyeztem fölé, hogy ne csússzon le. Emlékszem, vissza akartad vinni, de többet nem engedtem ki a kezemből.
Megfogalmazni vagy elemezni a kapcsolatunkat lehetetlennek tűnt. Misztikus szerelem volt a miénk. A semmiből jött és úgy ereszkedett ránk, mint a köd. Jótékonyan be is takart. Mi sem hittük el és később mások sem akarták elhinni, hogy ilyen létezik. Szerettük egymást. Nem csöpögő módon, amibe az ember beleragad. Úgy szerettük egymást, amitől a másik szárnyakat kap. Körbevontál a kedvességeddel. Féltő pillantásodat akkor is magamon éreztem, mikor messze távol jártál tőlem. Azelőtt nem éreztem ilyet. Tudtál adni és tudtál fogadni. És én adtam, amennyit csak tudtam.
Hirtelen megrohannak az emlékek. Annyira hiányzol. Képzeletben kinyitom a kis ékszerdobozomat, és belepillantok. Az első szeretkezésünket látom benne. Felejthetetlen együttlét. Az csak a kezdet volt, de akkor még ezt nem tudhattam.

- Eszembe jutottál, és meg kellett vennem neked. – mondtad az első szerelmesen eltöltött együttlétünk előtt. – Szeretném, hogy mindig viseld, ez megóv minden bajtól. Amikor ránézel, eszedbe fogok jutni – rémlenek fel kedves szavaid.
Óvatosan húztad az ujjamra gyűrűt. Mosolyogtál. És a szemeid, istenem… Kislánykoromban így képzeltem el a Csillagszemű juhászt. Jótékony szikrát szórnak, mint két csillagszóró. A szikrák megütköznek a szemeimben. Forró, de nem perzsel, hanem simogat. Ezek a kis szikrák nevetve, kacarászva játékosan leszánkáznak az arcomon. Megsimogatják a szájam szegletét, s lesiklanak a nyakamon. Apró csókokból egy láncot fonnak köré. Tovatáncolva megérintik a lelkem, majd beköltöznek a szívembe. Örök otthonra lelnek e boldog szikrák.
A legféltettebb gondolatainkat is megosztjuk egymással.

Kívánjuk egymás testét, csodálatos ez a vágyódás. Minden egyes érintés egy újabb felfedezés.
Szenvedélyes csókok, vágyakozó majd követelőző érintések sorjáznak egymás után. Szerelmesen civódunk egymással. Mindketten be akarjuk barangolni a másik testét. Én nehezebben tűröm ezt az édes kínzást. Föléd kerekedem, majd lágyan rád ereszkedem. Mint az a bizonyos köd. És már nem látunk semmit, csak érzünk.
Aprócska körök, nyolcasok, végtelen jelek halmaza, amit rajzolok neked a testemmel.
Óvatosan átkarolsz, és magad alá görgetsz. Legyőzöl, de fel is emelsz egyben. Olyan magasságba röpítesz, aminek a létezéséről nem is tudtam. Lehunyt szemem mögött is látom az arcodat. Egyszerre vagy játékos és vad. Apró, kedves csacskaságokat súgsz a fülembe. Szeretem a hangod, de ez a fojtott, ziháló suttogás új nekem. Megnyugtatsz és feltüzelsz. Szavaiddal, mint egy puha takaróval lágyan betakarod a lelkem. Leírhatatlan, milyen magamban érezni téged. Ágyékunk heves táncot lejt, édes kis nyelved felkéri a szemérmesen visszahúzódó nyelvem. Gondolataink és érzéseink is táncolnak egymással. Soha nem éreztelek ilyen közel magamhoz. Fantasztikus, ahogy játszol velem. Óvatosan, szinte egy mozdulattal felülsz és beemelsz az öledbe. Engeded, hogy a testemmel fejezzem ki, amit érzek. Olvasol a gondolataimban. Szenvedélyesen húzol magadra. Élvezem ezt az erőt, szinte megbabonázod a testem. Már nincsenek nyolcasok, végtelen jelek, és apró körök. Már csak le, s föl van. Testünket finom pára lepi el.
Egy hatalmas robbanást érzek, ami az ágyékomból indul, de a lelkemig ér. Mondanám a neved, sőt kiáltani szeretném, de csak egy sikolyra vagyok képes. Érzem, ha nem tartasz meg, rongybabaként fogok összeomlani. Kimegyek térből és időből, nem érzek az örömön kívül mást. Néhány másodperc öntudatlan állapot után kinyitom a szemem és a tiédet látom. Megtartottad a testem. Ágyékod még mindig táncol, és utoljára még kétszer megpörgeti az enyémet. A vállamra borulsz, úgy szorítasz magadhoz, mint még soha.
Pihenünk kicsit, és csókolózunk. Nyoma sincs már szenvedélynek, csak a szereteted érzem. A tarkómra ragadt csatakos hajamat fésülöd az ujjaiddal. Annyi gyengédség van a mozdulataidban.
- Mindig vigyázni szeretnék rád – mondod, és lágyan végigsimítod az arcom.
Álomba simogatsz. Aznap korábban érkezett meg a reggel. Egy álmos, fáradt arc néz vissza rám a fürdőszobai tükörből. De a szemeim boldogok, látom magam előtt az éjjelt. Lejjebb tekintek, és a nyakamon észreveszem a szorgos műved gyümölcseit. Mosolygok magamban. Rekkenő hőségben garbó? Ezen gondolkodom, de meghallom, hogy ébredezel. Futó pillantást vetek a gyűrűmre. Eszembe jutnak a szavaid. Szeretném, hogy örökre te vigyázz rám. Boldog vagyok. Szeretlek.



Merengésemből egy furcsa zaj ébreszt fel. Riadtan körülnézek.
Már nem esik az eső, de nagyon vizes az aszfalt. Elindult a reggeli csúcsforgalom. Száguldanak mellettem az autók. Órámra pillantok, alig tíz percet gondolkodtam. Gázt adok és elindulok a leállósávon. Mire a kerekek hármat fordulnak, egy szisszenést hallok, majd egy óriási pukkanást. Leállítom az autót, óvatosan kiszállok. A jobb első kerék lapos, és jobban megnézve egy szöget látok belefúródva.
Elöntenek a gondolatok, és hevesen ver a szívem. Képzeletben szorosan magamhoz ölellek. Érzem, ahogy megsimítod az arcomat. De lehet, hogy csak a kicsorduló könnycseppemet hittem az érintésednek...

Vigyázol rám. Odafentről is.

http://www.youtube.com/watch?v=7d6cjLNqGaI

A cikket írta: Inga

16 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Anonymus
2011. július 6. 19:13
Rendkívüli történet, nagyon szépen összeállítva. Gratulálok.
Úgy érzem, nem kitalált, hanem megtörtént esetet adtál közre, amit én el tudok hinni, mivel már velem is történt hasonló, mások által talán nem is hihető történet.
Üdv.
Anonymus
2011. június 28. 14:42
Húúúúú ... :) Tényleg ez átjött. Nagyon tetszett. Libabőr is bejátszott. :)) Köszönöm, hogy olvashattam.
Anonymus
2011. június 28. 14:29
Nagyon nagyon jóóóóóóóóó .......... !
Hatása erősen hatott rám ! Többször el olvastam , mert úgy éreztem , még még ........ !
Puszi!
Anonymus
2011. június 26. 21:57
ez.....valami gyönyörűűűűűű!!! minden elismerésem a cikkírónak! őszintén, tiszta szivemből gratulálok. ahogy most ezt olyan trendi mondani: "ez....nagyon átjött"
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: