újabb események régebbi események további események
17:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:16
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
08:21
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:47
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
11:28
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
22:31
Új cikk került fel a weboldalra
22:29
Ilona új cikket töltött fel
21:47
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:47
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
19:59
Új cikk került fel a weboldalra
17:29
D Klári új cikket töltött fel
17:24
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel

Ott fenn az égen, a felhők mögött…

2011. március 31. - Látogatók száma: 105

Ők ott vannak, valóban fenn, abban az országban, amit mi földi halandók még nem ismerünk. Nemegyszer néztem fel az égre, hogy lássam őket, és ha nem is mindig, de sikerült érzékelnem a jelenlétüket.

Annyiszor kerestem velük a kapcsolatot, oly sokszor beszéltem akkor is hozzájuk, amikor ők már nem hallhatták a hangomat, hogy magam is elhittem, igenis létezik egy hely, ahol ők akkor is ott vannak, amikor én nem látom őket.
Van ott fenn egy ország!

Ők az enyémek. Hozzám tartoznak, bennem élnek, minden egyes sejtemben ott vannak. Együvé tartozunk. A földi lét megfosztott bennünket egymástól időben és térben, de eljön majd egy szép nap, amikor megint együtt lehetünk és találkozunk. Nyugalomban és békességben.
Tudom, érzem, hogy nem kell erre már sokat várni, és ez boldogsággal tölt el.
A földi lét szépsége nem ér fel azzal a tudattal, hogy találkozhatom a szeretteimmel. Anyámmal, apámmal, bátyáimmal. Nem teljes így a család. Nélkülük egyedül vagyunk. Nem gyámoltalanul és nem elhagyottan, de segítés és támasz nélkül nyomorúságunkban.
Hiszem, mert ezt érzem, hogy létezik egy földön túli lét, egy boldogsággal és szabadsággal, nyugalommal körülvett olyan világ, amit mi fel sem tudunk fogni. Aki nem érzi, nem érti, ennek a szükségét, nem is fogja megismerni, mert nincs miért, vagy nincs kiért.
Nem hisz benne.
Nem kell mást tennem, csak behunyom a szemem és bármikor, bárhol érezhetem teljes valójukban a szeretteimet. Ott vannak akkor is velem, amikor teljes magányomban visszaemlékezem a múltra, amikor még itt voltak, együtt voltunk, elérhető közelségben, csak egy karnyújtásnyira egymástól.
Hogy nem vettük észre mindig hogy vagyunk?
Most hiányoznak és fáj, de mindig arra gondolok a földi lét csak átmeneti, az igazi lét az nem a földi lét, az valami sokkal, de sokkal magasztosabb, csodálatosabb és igazibb, mint azt halandó el tudja képzelni, vagy fel tudja fogni.

Nekem megadatott az a csoda, hogy találkozhattam a szüleimmel. Előtte nap nagyon sokat gondoltam rájuk, elképzeltem és nagyon akartam a velük való találkozást. Olyan mély pontra kerültem akkor és szégyen, de elhagytam magam. Csak arra eszméltem fel, hogy egyszer csak a testemből kilépek és emelkedem fel, egyre magasabbra, fel, egyenesen az égbe, olyan távolságra, amit nem is lehet elképzelni. A felhők között jártam, azon is túl, és egyszer csak egy csodálatos világba érkeztem meg. Amerre csak néztem millió kis apró szentjánosbogár csillogott, villogott, ők voltak azok, köztük voltak az enyéim, még nem láttam őket, de már tudtam, hogy nagyon jó helyen vannak. Biztonságban, békességben, és szeretetben.
Csak meg akartam bizonyosodni afelől, hogy jó helyen vannak, és amikor mindezt megtapasztaltam, hogy igen, ez számukra a lehető legmegfelelőbb hely, többet kétségem sem volt afelől, hogy azt kapták, amit megérdemeltek. Együtt voltak. És én szólhattam hozzájuk. Megígértem, hogy ki fogom bírni azt a kis időt, ami még elválaszt tőlük és hamarosan találkozni fogunk ott fent abban a csodálatos országban, ahol minden ember egyforma, ahol nincs más csak a béke, szeretet, és megértés, nincs egymás ellen uszítás, nincs gyűlölet.
Ott fent azon a csodálatos helyen minden csak az örök létet jelenti.

Visszajöttem, mert dolgom van még ezen a földön, befejezetlenül nem hagyhatok itt semmit. De tudni fogom, amikor eljön annak az ideje, hogy hol a helyem.
Szépen, lassan, csendben ereszkedtem vissza a testembe és amikor feleszméltem egy végtelen, hihetetlen nyugalom árasztott el, hogy semmi nem érhet fel odáig az örökkévalóságig.

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 31. 19:47

megtekintés Válasz erre: - 2011. április 7. 00:22

Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.

Szia joboszi!

Azt hiszem valamiért még van egy kis dolgunk itt a földön. A találkozás a szeretteinkkel még kicsit odébb van. Most már egyre jobban érzem viszont azt, ha találkozhatnék velük, én se jönnék vissza. Amíg élünk, emléküket megőrizzük, mélyen a szívünkben ott vannak, velünk.

Éva
 
2011. április 7. 00:22
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
2011. április 3. 10:05

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. április 2. 06:20

Szia Éva!

Szépen írsz a szeretteidről! Szomorú dolog elveszíteni a hozzátartozóinkat, de sajnos ez az élet rendje. Addíg, amíg a szivünkben őrizzük őket, addíg velünk maradnak életünk végéig. Hogy utána mi lesz, azt senki sem tudja.

Puszillak

heleenke

Én tudom. :-)

"Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne"
(Babits Mihály)
2011. április 2. 06:20
Szia Éva!

Szépen írsz a szeretteidről! Szomorú dolog elveszíteni a hozzátartozóinkat, de sajnos ez az élet rendje. Addíg, amíg a szivünkben őrizzük őket, addíg velünk maradnak életünk végéig. Hogy utána mi lesz, azt senki sem tudja.

Puszillak

heleenke
2011. március 31. 18:31

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. március 31. 16:01

Nekem ellentmondásos a cikked:
"Hiszem, mert ezt akarom, hogy létezik egy földön túli lét"
"Nekem megadatott az a csoda, hogy találkozhattam a szüleimmel."

Most akkor hiszed, vagy látod, vagy hiszed, ha látod?

Nincs ellentmondás, de igazad van, mert ez egy érzés, ami megmagyarázhatatlan. Akár csak a tudat, hogy létezünk.
Ettől függetlenül az "akarom" szót kijavítottam "érzem"-re, ez így helyes.
Láttam. A tudatomban ott van, .... nem fogom tudni ennél jobban megmagyarázni.
2011. március 31. 18:19

megtekintés Válasz erre: Petra - 2011. március 31. 16:01

Nekem ellentmondásos a cikked:
"Hiszem, mert ezt akarom, hogy létezik egy földön túli lét"
"Nekem megadatott az a csoda, hogy találkozhattam a szüleimmel."

Most akkor hiszed, vagy látod, vagy hiszed, ha látod?

Petra! Te egy kicsit kukacos vagy..., már én is kezdek gyanakodni rád;-)
(Puszi helyett) baráti üdv,
Pinokkkió
2011. március 31. 17:22
tetszett, grat.
nagyon megfogott

:)
2011. március 31. 16:02

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. március 31. 14:40

Szia Éva!
Nekem eddig ez a legjobb írásod. (5+ 1***) Hibátlannak érzem.
Bizonyára a szeretteink egy-egy ilyen írásnál nagyon megvezetik a kezünket, a tieid is ezt tehették most...
Gratulálok!
Üdv, Pinokkió

Szerintem nem megvezetést akartál írni, mert az átverést, becsapást jelent.
2011. március 31. 16:01
Nekem ellentmondásos a cikked:
"Hiszem, mert ezt akarom, hogy létezik egy földön túli lét"
"Nekem megadatott az a csoda, hogy találkozhattam a szüleimmel."

Most akkor hiszed, vagy látod, vagy hiszed, ha látod?
2011. március 31. 15:17
teccik nekem is
Joe
2011. március 31. 14:40
Szia Éva!
Nekem eddig ez a legjobb írásod. (5+ 1***) Hibátlannak érzem.
Bizonyára a szeretteink egy-egy ilyen írásnál nagyon megvezetik a kezünket, a tieid is ezt tehették most...
Gratulálok!
Üdv, Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: