Üldözők és üldözöttek
Látogatók száma: 44
Cudar idők voltak. A lakás olyan hideg, hogy elment a kedve kimászni a takaró alól, mindig visszakívánkozott. Nem volt mese, hiszen fontos vendéget várt, egy amolyan lélekbúvárt, aki már jól ismerte a gondjait és nem kellett mindent elölről elmagyaráznia
Kénytelen, kelletlen felkászálódott tehát. Amikor először körülnézett, mindent rendben talált, úgy, ahogy előtte este hagyta a helyén, de másodszorra minden apró részlet, legalábbis valami megváltozott. Lehet, akkor történhetett mindez, amikor visszaaludt, mert akkor még túl hidegnek találta a takarón kívüli levegőt, hogy felkeljen. De most már hogy ébren volt, derengeni kezdett valami.
(Gyors, egymás után peregtek a képkockák, egy-egy villanásra lett figyelmes a fontosabb jeleneteknél, de sehogy sem tudta őket összerakni, kivenni, hogy ki-, kit is üldöz éppen, majd azok következtek, amitől mindig káprázni szokott a szeme. Olyankor átkapcsolt, de pechére, mert ott éppen utolérte az üldöző az üldözöttet. Csak azt nem tudta ennek most örüljön, vagy sírjon. Az egész jelenet nem tartott sokáig, mégis mélyen belevésődött az agyába az a szerencsétlen figura, aki bejelentkezett abba a csoportba, ahol a bajára orvoslást remélt, hogy talált is, az csak általában a végére szokott kiderülni. Éppen a megoldás irányába kezdett volna haladni a történet, amikor bedobták a reklámokat. Akkor ismét átkapcsolt egy másik csatornára, és ugyanazt látta pepitában. Ismét megkereste az első filmet, de a reklám sehogy sem akart ott sem véget érni. Éppen nagyban magyarázni kezdte a lányának, látva az ő türelmetlenségét is, hogy is van erre szüksége a médiának, de hogy valóban annak-e, azt maga sem hitte, de inkább érdekelte a fiatalember sorsa a filmben, hogyan is boldogul abban a csoportban?)
Mivel az esti egymás utáni filmek, és az éjszaka álmodott rémtörténetek a reggeli ébredés között kevés időt hagytak a felejtésre, így pontosan visszaemlékezik még apró részletekre is az álmából, amit a filmben látottak és a valóság keveredése okozott benne, amitől aztán még álmából is menekülni kényszerült, míg végre nagy nehezen felébredt. Magyarázatot próbált találni az álmára és keresni az összefüggéseket, ami persze majdhogynem képtelenség. Miért késztette mégis menekülésre álmából az ébrenlétbe a látottak?
Megnyugodva nézett körbe-körbe a lakásában, hogy mindent a helyén talál és az egész csak egy rémálom volt, hogy beköltöztek a szomszédok a lakásába és ától cettig átrendezték azt. A sorba állított tv-k, a hosszú családi terített asztal, az idegenekkel körbeülve éppen eléggé volt nyomasztó ahhoz, hogy rémálommá váljék, ami elől menekülni kell… Az a vendég is egy aberrált személynek tűnt, aki pszichiáter képében jelent meg előtte, de bolondabb volt a bolondnál is, végül hogyan sikerült kidobnia még mielőtt nagyobb kárt tett volna a lányában, mint előtte, aminek igazán csak örülni tudott, hogy megmenekült tőle. És az a rengeteg plüss állatka már nem is zavarta annyira, hiszen jó helyen voltak ott, ahol eddig is látta őket porosodni, és ezután sem változtatnak helyet, ha a lányán múlik.
Egy álomképet viszont sehogy sem tudott elhelyezni az agyában. Hogy került oda az a hulla, aki nem is volt az, hiszen kinyitotta a szemét, amikor felbukkant a víz felszínére és rá nézett azokkal a vizenyős szemeivel. Hiszen az öreg jogász, és az ügyvéd, akik ezt a szörnyűséget elkövették párban álmában, együttesen sem lettek volna képesek ilyen gonosz tett elkövetésére a való világban. Mentségükre legyen mondva, ha mégis van valami alapja a tettüknek, hogy az egyikük már rég nem él, a másik meg félig holt és az élet tele van szörnyűbbnél szörnyűbb tettekkel, amit valakik elkövettek és aminek a következményeit valamilyen formában viseljük.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évikém, nem csodálkozom, hogy rémálmaid vannak...Hasonlóan vagyok és még nagyon sokan vannak ebben az országban. Mert nekünk, idősebb generációnak, egyszerű embereknek mi jelenti a kikapcsolódást? Egyrészt a számítógép,-már aki ismeri titkait, de többnyire marad a TV.De lassan már a TV sem, amit én eddig megnéztem, az a napi hiradó, az ötvenszer látott Wild filmek, meg egy török sorozat, de már azt sem, mert a fele reklám. Marad a hiradó, tele rémségekkel, karambolokkal, gyilkosságokkal, politikai marakodással. Éjszaka pedig visszaköszönnek...
És annak ellenére is végignézem a filmet, holott tudom nem először, és érzelmileg hatással van rám. Ilyenkor szoktam mondogatni, ez csak egy film...
Tegnap még az igazság nyomában jártam, ma már az ilyen az élettől pityergek, ami aztán igazán túlfűtött, érzelmektől nem mentes, most meg az éhezők viadalától fogok kiborulni. Á dehogy, ezt csak mondom... Meggondoltam magam. :-)