Csak akarat nélküli lényt lehet birtokolni

Látogatók száma: 314

Alapvető hiba, hogy ha két ember összeköti az életét, akkor a birtoklási vágy jó esetben mint a két félnél jelentkezik.Ez a jobbik eset, de az életben nem így szokott lenni, ez a vágy az egyik félben sokkal erősebb...

Pedig, ha az ember belegondol, akkor rájön, hogy a másik ember azért van vele, mert szereti. Mert vele akar élete végéig lenni, családot alapítani. Ebből a birtoklási vágyból, ami a nőknél sokkal jellemzőbb - gondolj bele, hogy a lányok kiskoruktól kezdve kiscica, kiskutya, plüss állat ezekhez igen szoktak ragaszkodni. Egy férfi nem egy ilyen akarat nélküli lény, hanem egy önálló, az életét saját maga által irányítani akaró ember. Ha az egyik fél nem tudja megadni a másiknak a szabadságot, akkor jön az, hogy elkezd féltékenykedni.Most én nem azt mondom, hogy vakon meg kell bízni a másik félbe, de ha egy kicsit odafigyel az ember a dolgokra, nagyon nagy baj nem lehet. Mert mire nagy baj lenne úgyis rájön. Ha két eléggé intelligens embert kerül össze, akkor ez működik, ha csak az egyik fél valami miatt nem él vissza a bizalommal.
De azért az ember életében van olyan helyzet, hogy még több szabadságot szeretne, de akkor annak már oka van, mégpedig egy másik nemű lény valamilyen formában való érdeklődése. Ami lehet, hogy nem vezetne sehova, de mivel emberek vagyunk és a kíváncsiság hajt bennünket sokszor feszegetjük a párunk által adott szabadság határait.
A határok nagyon tágak mert minden embernek más a saját magával és a párjával kapcsolatos elvárásai, igényei.
Vagy Veled még nem fordult elő ez?
Kíváncsi lennék a véleményetekre.

A cikket írta: ginesz

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

H.Norbert

Nagyon jó cikk!

ginesz

Egy normális párkapcsolatban szerintem oka van annak, hogy féltékeny legyen az egyik fél....nálunk legalábbis igy volt.A férfiak azért féltékenyebbek, mert Ők általában csak utólag jönnek rá, hogy elvesztettek valamit - valakit.Mi is mire elváltunk akkorra jött rá a párom, hogy volt neki egy családja, egy felesége....

boszorkány

Nem csak a férfiaknak van szabadság igényük...Nálam ez többnyire fordítva működik, a párom aki mindig féltékenyebb. A legutóbbi legszívesebben csadorba bújtatott volna. :-))
Minden esetre a legtöbb helyen valóban a férfiak a szabadabbak a kapcsolatban. Valahogy így természetes - nekik. A nőknek idő kell, hogy minderre rájöjjenek.Én mára - 41 éves vagyok -, eljutottam oda, hogy már-már gyanús, ha a pasi nem akar elmenni. Mindkettőnk érdeke, hogy legyenek pasis és csajos napok, azaz mindkettő menjen el néha sörözni illetve csevegni. Ez kellene, hogy természetes legyen. Egy kapcsolat nem arról szól, hogy non-stop együtt és kizárjuk a külvilágot. Nagyon szép dolog a szerelem, de meg kell érteni, azon kívül is van élet. Nem illik a másik munkahelyére bemenni és ott is enyelegni.
Olykor pedig kifejezettem jót tesz, ha elmegyünk a párunkkal olyan helyekre, ahová egyébként nem mennénk. Pl. egy meccsre. Ha nem görcsölünk, hogy ez nekünk nem jó, kimondottam jól érezhetjük magunkat! De a férfiak se halnak bele egy színházba, vagy táncházba...
Ne elvárások és igények legyenek egy kapcsolatban, hanem kompromisszumok, oda-vissza. Persze könnyebb ezt leírni...nem véletlen vagyok egyedül :-)))