Gondolatok a párkapcsolatról, Lizi és Pinokkió után szabadon.

Látogatók száma: 278

"Borus, ködös, szürke idő van. Rányomja bélyegét az emberek hangulatára. Ez a szürkeség és unalom jellemzi a legtöbb tíz, húsz éve együtt élő pár életét is. Miért hagyjuk, hogy így legyen?"

Mi a fontos a férfinak, és a nőnek?
A férfinak, hogy megkapjon mindent, törődést, megbecsülést sikert, szeretetet, megértést, szexet. Ha ez megvan, akkor tud igazán Önmaga lenni, jó férj, jó apa, jó szerető, jó főnök, vagy jó beosztott.
A nőnek, hogy megkapjon mindent, törődést, megbecsülést, szeretetet, megértést, családot, szexet. Ha ez megvan, akkor tud igazán az lenni, aki szeretne, jó feleség, jó anya, hűséges társ.

Pali és Sziszi, az egyetemi évek alatt döntöttek a házasság mellett. Mindketten karrierről, családról, boldogságról, szerelemről álmodtak. Ideálisnak tűnt kettejük házassága.
A házasság kezdetén, az egyetem befejezése után, karrierépítéssel, barátokkal, utazásokkal, felhőtlenül élvezték egymás társaságát.
Három év múlva eldöntötték, jöhet a gyerek, mindent megbeszéltek, amikor azonban Sziszi bejelentette, gyerekük lesz, Pali maga sem tudta miért, de nem tudott igazán örülni, bár a látszatát megőrízte.
A látszat mindennél fontosabb volt, apás szülésre készültek, kész volt a gyerekszoba, a terhesség rendben zajlott. Paliban azonban valami megváltozott, nem tudott a gömbölyödő feleségére ugyanugy nézni, egyre ritkábban érzett szexuális vágyat. A baba születése után ez csak romlott, Pali nem tudta elfelejteni a születés pillanatát, nem azt érezte, amire vágyott. Sziszi igyekezett kimélni párját, szinte beköltözött a gyerekszobába, hogy párja tudjon pihenni, hisz neki nappal dolgozni kell. Mindent átvállalt, a férj és a gyerek körüli teendőkből, ez pedig csak úgy sikerülhetett, hogy a saját magára fordítható időt kellett megrövidíteni.
Kicsit belefásult a mindennapi "ugyanabba", karrierje megfeneklett. Jöttek a napi kissebb, nagyobb viták, de a látszat fenntartása, még mindig a legfontosabb volt mindkettőjüknek.
Pali egyre inkább a munkába temetkezett, egyre kevesebbet időt töltött, az akkor már újra közös hálószobában.
Sziszi minden erejét a család összetartására fordította, közben nem vette észre a nyilvánvaló tényt.
Pali munkahelyére, új főnököt neveztek ki, egy dögös harmincas, egyedülálló, gyermektelen, karrierista nőt.
Pali minden erejével azon fáradozott, hogy Ő legyen az első, aki meghódítja, a mindig fitt, csinos, okos, magabiztos főnöknőt. A vadászösztön felébredt benne.
Néhány hónap pedálozás után sikerült, még csak lelkiismeret furdalása sem volt.
Most jött rá, ez az amire vágyott!
Otthon, feleség, gyerek, rózsaszin köd.
Munkában siker.
Bombázó szerető.
Teljes boldogság!?

A cikket írta: maresz058

előző cikk következő cikk

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

« előző
1
2
következő »

párbeszéd

Válasz erre: Lizelotte

Szia Maresz!

"Mi a fontos? A férfinak, hogy megkapjon mindent, törődést, megbecsülést sikert, szeretetet, megértést, szexet." - az nem baj, ha a törődést, megértést és szexet nem egy nőtől kapja meg, a lényeg, hogy minden igénye ki legyen elégítve...:)
Ez már a 21. század!

Pusz,
L.

Szia Liz!

Ez is egy szempont, talán megér egy "misét"!
Ebben a csomagolásban, csak a gyerek "hibádzik"!

Maresz

És ahhoz mit szóltok, hogy van olyan férfi, aki nem tud nőként nézni a feleségére szülés után, és nem is kívánja, mert anyuka lett? Ismerek ilyen pasikat, el is hagyták a feleségüket. :(

Az ahol a férfi, vagy a "nő full bunkó"nem ér meg egy történetet, az máshol szokott végződni, viszont sokan visszatudnak élni a helyzettel, (tisztelet a kivételnek)

Maresz

párbeszéd

Válasz erre: Pinokkió

Igen, lenne az a verzió, ahol a férfi full bunkó, de ahol normális a házasság, ott a pasi szerintem általában megteszi az első lépést..., pelenkázik, mosogat, még takarít is alkalomszerűen vagy csak simán 2x annyit dolgozik, mint előtte. De erre a lépésre szokott rossz kontrareakció születni a nők többségénél (megint csak szerintem).
P.

Lehet, sok minden úgy van, ahogy mondod, de ha csak egy pici részem is lett volna abból, amit írsz, nem itt tartanék. A férfiak - tiszt. a kivételnek - nem ilyen kreatívak.
Ahol kezdettől fogva a nőnek kell helytállni minden területen, szerintem tiszta sor, hogy így végződik a történet. Bár ne lenne igazam, de hát?... :-)
Van ahol a férfi elmegy magától, van ahol úgy dobják ki! Persze ez nem egyik napról a másikra szokott történni. Egy csomó minden előzi ezt meg...
Egy gyerek születését nem mindenütt felhőtlen boldogság veszi körül... itt van a baj.

párbeszéd

Válasz erre: maresz058

Szia Pinokkió!

Azt hiszem, alapjaiban nemtudok olyat írrni, amiben csak a férfi a hibás, hiszen mi Nők rontunk el titeket, túl sokan vagyunk, féltjük a már egyszer "megszerzett koncot?".
Ha ha de csunyán fogalmaztam! Mégis ezt érzem!

Köszi csók

Maresz

párbeszéd

Válasz erre: Pinokkió

Szia Maresz!
Haha, ez is egyoldalúra sikeredett (tudom direkt). A sok megközelítésből születik talán az igazság. Jó ez így.
Persze, hogy mindketten bűnösek!
Egyébként én azért hoztam ki kicsit bűnösebbnek a feleséget, mert ő az egyik "alapfeladatában" hibázik. Mi is a feladata? Génjeibe épített családösszetartás, és ebben a férjmegtartás mind a két formája beletartozik (has, f@rok). Azt hiszem, az esetek többségében - itt nálad is - a férfitől előbb még megkapja az igényelt kedvességet a feleség - ha az elsőre csak látszólagos is-, de amennyiben ezt később nem viszonozza, akkor elkezdődik a baj folyamata.
És én a folyamat elindítóját tartom kissé hibásabbnak. (A tyúk... tojás... itt nyomon lelhető szerintem.)
Mi a férj alapfeladata? A férfi feladata, a génjeibe épített vadászösztön miatt - hiszen neki kell beszerezni a zsákmányt, ellátni a családot (a te példádban is) -, a vadászat. És amennyiben nem talál otthon zsákmányt, továbblép. (Nem mondom, hogy helyes, de sokszor ösztönből döntünk...)
Miért írtam a két cikkem is, és Lizinek is miért volt inkább nőket ostorozó a cikke?
Mert, ha belegondolsz, ti irányítotok!!!
És akkor van a baj, ha hagytok minket menni az ösztöneink (ezt tudtam volna "szebben" is írni) után menni!
Üdv,
Pinokkió