újabb események régebbi események további események
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel
16:04
Új cikk került fel a weboldalra
17:25
Új cikk került fel a weboldalra
14:47
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
13:34
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:16
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:42
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:35
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:24
Black Ice módosította a cikkét

A pince titkai 2. rész: Gerzson, a használhatatlan

2017. február 10. - Látogatók száma: 56

A Puskás utcában elfogyott az aszfaltút, de a baloldalon még vannak házak, nem is akármilyenek. Roskadozó kerítések, gazos udvarok, málladozó vakolatú házak, melyek egy lapon sem említhetők az aszfaltos rész házaival, melyek felújítottak, vagy új építésűek, divatos sárga, narancssárga vagy éppen rózsaszínű homlokzatuk láttán felcsillan az arra járók szeme.
Laci számára gyanús a telek közepére épült és az utcafronti düledező kerítésen belüli nagyra nőtt gazoktól alig látszó, az utca utolsó előtti háza. Mit veszthet, ha becsenget, legfeljebb elzavarják. Nagy sokára kiballag a házból a kinyúlt, színe vesztett tréningruhájára felkapott, foszladozó dzsekiben lévő asszony, aki meglehetősen mérges hangon tudakolja, ki meri megzavarni a pihenését.
- Szervusz, Borika! Zentai László vagyok!
- A Dóri kisfia? Gyere be! Hozd be a motorodat, nehogy ellopják!
A kerítés állapotát tekintve, igencsak mindegy, hogy kívül vagy belül parkol a motorja, egyformán könnyű ellopni innen is, onnan is, bár erre a madár sem jár, de jobb nem kísértésbe hozni az esetleg erre tévedőt, ezért Laci szót fogad a ház asszonyának és a ház bejárati ajtaja közelében állítja le járgányát.
Átöleli Borika, ahogyan azt a közeli rokonaival teszi az ember és tereli befelé a fiatalembert, egyenesen a középső szobába, melyben ott áll a karácsonyfa, alatta egy darab bontatlan, téglánál nem nagyobb dobozban lévő, karácsonyi csomagolópapírba burkolt ajándékkal.
- Foglalj helyet, Lacikám! Gerzson nincs itthon, reggel elment a kocsmába és estig haza sem jön.
A vendég pillanatok alatt felméri a helyzetet. Tisztaság és rend uralkodik a házban, kár, hogy minden bútor, szőnyeg, függöny, ágytakaró, terítő kopott és agyonmosott. Ez nem a jólét jele, gondolja a fiatalember és már nem is tartja olyan jó ötletnek az idejövetelét. Átadja az ajándékokat, és követi Borikát a konyhába, ahová kávéfőzés címén szeretett volna elvonulni a háziasszony, hogy legyen néhány perce, míg összeszedi magát, nehogy vendége meglássa szemében a könnyet.
- Ülj le, kisfiam, mindjárt kész a kávé. Látod, nem jött haza Zsiga karácsonyra sem, csak felhívott, hogy a nagyapjáékkal ünnepel, majd talán újévre a tiszteletét teszi. De akkor sem jött haza. Minek köszönhetem a látogatásod?
- Boldog újévet jöttem kívánni.
- Köszönöm, Lacikám. És azon túl?
- Reméltem, hogy Gerzson bátyámtól megtudok néhány dolgot anya gyerekkoráról.
- Miért érdekes számodra két elvált szülő gyerekének a sorsa?
- Kíváncsi vagyok Bartus Zoltánra, a nagyapámra.
- Hát, abban nem segíthetek. Nem baj, ha felbontom az egyik bonbont?
- Neked hoztam.
- Jól tetted! Köszönöm! Mit kérsz a kávéba?
- Semmit sem.
- Azt könnyű teljesíteni – vágja rá keserű mosollyal Borika, - bármi mást kérnél, zavarba jönnék! Szóval, ha tudok neked segíteni azzal, hogy mesélek a férjemről, akkor megteszem. – Iszik egy kortyot a forró feketéből, majd nehézkesen leül a konyhaasztal túloldalán lévő hokedlire, rákönyököl az asztalra és beszélni kezd.
Zentai Laci figyel is, nem is, azzal van elfoglalva, hogy ne vegye észre a nyilvánvalót, itt ma nem főztek ebédet és minden jel arra mutat, hogy meleg vacsora sem készül. Ennyire szegények lennének? A családban úgy emlegetik Horváth Gerzsont, mint aki személyesen eltemetné a munkát, és úgy látszik, ez nem puszta szóbeszéd. Borika kezének száraz a bőre és töredezett, amely a tartós fizikai munkát végzőkre jellemző. Atyaisten! Borika lenne az egyetlen kereső Horváth Gerzson családjában?
- Tudod, Lacikám, akkor azt mondtam, hogy Gerzson már teljesen használhatatlan, férfiként is, apaként is és ráhagytam az apósomra, amikor pedzegette, hogy magukhoz veszik Zsigát, taníttatják, mert tehetséges a gyerek és mellettünk elkallódna. Mégis majd megszakadt a szívem, amikor Ernő papa eljött a fiamért, összepakoltam a kevéske holmiját, papa betette a bőröndöt a kocsija csomagtartójába és fülembe súgta, amikor elköszönésként búcsúzott tőlem: Kislányom, hidd el, nálunk jobb helye lesz! Bármikor eljöhetsz meglátogatni! Igaza volt, orvos lett a gyerekemből és mégis majd meghasad a szívem, mert ránk sem néz. Mintha szégyellne bennünket. Nem tehetek róla, hogy így alakult az életünk.
Kitör az asszonyból a zokogás, amit tovább már képtelen visszatartani és nem is akar. Felpattan Laci, megkerüli az asztalt és átöleli az asszonyt:
- Nyugodj meg, Borika. Úgy tudom, Zsiga Balassapusztára költözött, három falu körzeti orvosa lesz és Zsóka mamáék is leköltöztek, hogy közel legyenek hozzá.
- Tudom, Lacikám, tudom, felhívott Ernő papa és elmondta. Nekem akkor is megszakad az anyai szívem. Ládd-e, itt van Zsiga ajándéka a karácsonyfa alatt.
Borika igyekszik összeszedni magát és sikerül is neki, hiszen az elmúlt húsz év során számtalanszor gyakorolta, hogyan rejtse véka alá a bánatát.
- Jól van, kisfiam, ülj csak le, öntök még egy kis kávét.
Attól már kiugrik a szívem! – válaszolná Laci, de nem szól semmit, csak nézi az asztalt borító viaszosvászon absztrakt mintáit, melyek elhalványultak a sok lemosástól, és visszaül a helyére.
- Gondolom, azt tudod, hogy Ernő papa sokáig kamionozott, jól is keresett, és amikor megnősült, eszébe sem jutott, hogy abbahagyja a folyamatos utazgatást, mert kellett a pénz, lakásra, kocsira, utána megszületett Gerzson, a trónörökös. Legalább is úgy gondolta, hogy hercegként kell bánni a fiával, ezért a felesége ne dolgozzon, mert egyedül is képes biztosítani kis családja számára a jólétet, és ebből adódtak a gondok. Felesége úgy öltözött, mint a királynő, és kényeztette a fiát, amennyire csak tudta. Ernő papa roppant büszke volt rájuk, mígnem egyszer az előzetesen megadott időpontnál két nappal korábban ért haza, és kedves feleségét egy ismeretlen férfivel ott találta az ágyukban. Aznap elköltözött. Nekem is azt kellett volna tennem, az első alkalommal, amikor narkósan jött haza az uram.
Grimasz suhan át Borika arcán, és egy pillanatra úgy néz ki, mintha nem negyvennyolc, hanem hetvennyolc éves lenne.
- Fiatal voltam és tapasztalatlan, azt hittem, megváltozik Gerzson, de csak hitegettem magam. Belegondolva az előzményekbe, tudhattam volna, hogy apósom számára fontosabb volt a jólét, mint a gyereknevelés. Szóval, négy év múlva megismerkedett Zsóka mamával, a kétéves kislányát egyedül nevelő tanárnővel, aki szeretett volna kitörni a pénztelenségből és az albérletből, neki meg feleség kellett, aki ellátja a háziasszonyi teendőket, melynek fejében jólétet biztosít számára. Összeházasodtak és együtt nevelték Dórit, és házasságukban ismét diadalmaskodott apósom életszemlélete. Sok munka, sok pénz, jólét, és rendszerint Zsóka anyósáékra, a Bartus nagyszülőkre bízták Dórit, ha elutaztak, mert kettesben jobban tudtak mulatni, mintha velük lett volna a kislány. Dóri apját nem ismertem, csak azt hallottam Bartus Zoltánról, hogy sikeres rallyversenyző, és számára a gyereke csak egy hajas baba volt, akivel el lehetett játszani egy-két órát, de utána terhessé vált a jelenléte. Öt évig nem is találkozott Dórival, amikor kinn dolgozott Algériában, csak a nagyszülőkön keresztül küldte neki a drága ajándékokat. Szerencsére a Bartus nagyszülők gondoskodtak az unokájukról, egészen az érettségiig, főleg Lajos papa vitte mindenhová, ligetbe, cirkuszba, kiállításokra, színházba, kirándulásokra, miközben Emi mama zsebpénzzel tömte az egyetlen unokáját, és megvett neki mindent, amit csak a gyerek kitalált. Zoltán hol fizette a gyerektartást, hol meg nem, de Zsóka mamát ez sokáig egyáltalán nem érdekelte, mert Ernő papa jóvoltából éltek, mint Marci Hevesen. Aztán Gerzson kamaszodni kezdett és az anyja összecsomagolta a fia cuccait, apósomékhoz költöztette, mert nem bírt a gyerekkel. Megkínálsz egy cigarettával?
Laci nem dohányzik, ám mindig van nála néhány doboz cigaretta és rágógumi, hátha olyannal hozza össze a sors, akinek ezekre lesz szüksége.
- Mindjárt hozok neked egy dobozzal, a motorom csomagrészében mindig tartok néhányat.
Kisebb hezitálás után három csomag cigarettát ad Borikának, neki nem gond, az asszonynak meg biztosan jól jön. Az egész művelet nem tart három percnél tovább, mégis, mire visszaér a konyhába, a háziasszony az első doboz bonbonból kiveszi az utolsó darab édességet.
Éhes! Istenem, Borika éhes! – hasít a fiatalemberbe a gondolat és kényelmetlenül érzi magát.
- Parancsolj, ennyit találtam! – teszi az asztalra a cigarettákat. – Közben arra gondoltam, mi lenne, ha meghívnálak ebédre? Nálam semmi sincs otthon, éppen a házfelújítás előkészítésével foglalkozom. Kapd össze magad és elszáguldunk a motorral, ismerek egy jó kis zuglói éttermet! Mire Gerzson hazaér, addigra visszahozlak!
Szabadkozik Borika, csak mert úgy illik, de második szóra máris megy átöltözni. Szégyen, de Gerzson elvitte a kocsmába az utolsó ötszázasát, és csak két nap múlva lesz fizetés.
A Kacsa étteremben mindenféle étel szerepel az étlapon, Borika mégis a hagyományos csontleves, rántott hús, mákos guba összeállításnál marad. Éhes Laci is, ám azt a falást, amit Borika produkál, képtelen lenne utánozni. Több vendég figyelmét felkeltik, ezért alig várja, hogy elfogyjon az asszony tányérjáról az étel, megrendel még két adag rántott húst elvitelre, majd fizet és mennek vissza Gyálra. Borika ismét főz egy adag kávét és folytatja a történetet.
- Nem tudom, mire vagy kíváncsi, Lacikám. Tény az, hogy Gerzson megkeserítette Ernő papa és Zsóka mama életét. Drogozott, ivott, rossz társaságba keveredett, ráadásul Dórival sem jött ki, állandóan belekötött a kislányba. Rendszeresen csúfolta amiatt, hogy mindent megkap a Bartus nagyszülőktől, és azt szeretné, ha végre vele is foglalkoznának, legalább annyira, mint Dórival. Aztán nem tudom, mi történhetett, de tény, hogy röviddel Bartus Zoltán halála után, meglazult Dóri és a nagyszülei közötti kapcsolat, Zsóka mama szerint az örökösödési eljárás okán, aminek a részleteit nem ismerem, holott pereskedtek miatta. Kétségtelen, hogy Dóri amint megörökölte apja lakását, haladéktalanul beköltözött és heteken belül feleségül ment Valérhoz. Fél év múlva megszülettél. Időközben Ernő papa taxizni kezdett, hogy minél többet otthon legyen, mert Zsóka mama nem bírt Gerzsonnal. Sajnos, neki sem sikerült megszelídíteni a fiát. Bármely iskolába íratta, Gerzson becsülete hamar kitelt. Végső kétségbeesésében szakácstanulónak adta, ott ismerkedtünk meg, és hozzámentem feleségül. Bár ne tettem volna! Öt éve nem dolgozik, és két éve semmiféle segélyt sem kap. Csak viszi a pénzt és nem hozza. Hiába haragudtam az apósomra, amikor elvitte a fiamat, be kell látnom, igaza volt. Az én takarítónői fizetésemből nem tudtam volna finanszírozni Zsiga tanulmányait. Gerzsonra pedig semmiben sem számíthatok.
- Miért nem válsz el tőle?
- Hová menjek, Lacikám? Az utcára?
A kérdés sokáig ott lebeg a levegőben. Laci megissza a kihűlt kávéját, elbúcsúzik és hazaindul. Egyetlen értelmes vigasztaló szó sem jut az eszébe, közhelyekkel meg nem akarja traktálni a háziasszonyt.
- Jaj, Borikám, látod, milyen feledékeny vagyok? Pedig Dóri a lelkemre kötötte, hogy adjam meg neked a tartozását, mert még nem fizette ki a csipketerítő utolsó részletét.
- Nem, nem, Lacikám, nem tartozik anyukád!
- Kérlek, ne vitatkozz velem, tedd el a pénzt! Ezt majd megvitatjátok, ha személyesen találkoztok!
Arra egyhamar úgysem kerül sor! – gondolja a fiatalember és igyekszik mielőbb elhagyni a házat, nem akarja hallgatni a háziasszony hálálkodását, aki egy pillanat alatt eltüntette zsebében a tízezrest.
Lassít a sarkon, és kanyarodás közben meglátja Gerzsont, amint dülöngélve hazafelé tart. Szegény asszony, csak el tud bánni egy részeggel?
Fontos információkhoz juttatta Borika, nevezetesen ahhoz, hogy Dóri a Horváth családban nem került a középpontba, mert Zsóka mama és Ernő papa önző módon csak a saját maguk boldogságával foglalkoztak. Ezen a mentalitáson akkor sem változtattak, amikor Gerzson hozzájuk került, pedig egyszerű volt a képlet: két elvált szülő összeházasodott, mindegyik hozott a házasságba egy-egy gyereket, akiket közösen, békében felnevelhettek volna. Ideális képlet, nagy kár, hogy esetükben nem így történt. Anyagilag megadták mindkét gyereknek, amit csak tudtak, de a lelkükkel, a szellemi fejlődésükkel mit sem törődtek. Az volt a fontos, hogy Zsóka mama kétévente tudja cserélgetni a kocsiját, Ernő papa ezt négyévente tette, de kellett egy lakóbusz is, amellyel kirándulhattak. Vajon miért nem tanult tovább egyik sem? Nem akartak egyetemre, főiskolára menni, vagy a szülők lebeszélték őket, mert az pénzbe került volna? Mit válaszolnának rá a nagyszülei? Bezzeg Zsiga unokájukat magukhoz vették, taníttatták és büszkék arra, hogy orvos lett a gyerekből. Megvilágosodtak az évek során?
Tisztán látni, hogy Bartus Zoltán sem tudott mit kezdeni a lányával, helyette a szülei vették szárnyaik alá Dórit, s jól lehet, ők mit sem tudtak arról, hogy rajtuk kívül senkit sem izgatott a kislány nevelése. Lám, itt a magyarázata annak, hogy miért kérte az édesanyja, hogy hívja a keresztnevén, aminek semmi gyakorlati értelme sincs, hiszen a rokonok, a barátok és az ismerősök tudják a közöttük lévő anya-fiú kapcsolatot, másoknak pedig úgyis közömbös és érdektelen ez az egész butaság. Joggal merül fel a kérdés, hogy Zentai Valér miért oly elégedett a sorsával, hogy megelégszik az őrző-védő cég biztonsági őri munkakörével, amely, lássuk be, nem követel tőle semmiféle szellemi vagy fizikai megerőltetést, békésen beéri ennyivel, nincsenek ambíciói, és tökéletesen megfelel számára az általa személyesen nem ismert apósának a kétszobás lakása, és azon sem lepődne meg Laci, ha kiderülne, hogy szüleinek egyetlen fillér megspórolt pénzük se lenne. Minek törjék magukat, elvégre kettejük jövedelméből megélnek, fenntartják a lakást és a tízéves autójukat, a fiuk már kirepült a családi fészekből, őt sem kell támogatni, számukra a lényeg, legyen húsleves, rántott hús, sült krumpli, sütemény, néhány üveg sör, és nyaranta nyaralhassanak két hetet a Balatonon. Nincs kizárva, hogy Zsóka mama éppen ezért adta neki a házukat, mert a szüleitől semminemű támogatásra sem számíthat? Vagy ezzel akarja kompenzálni, hogy fizették Zsiga egyetemi tanulmányait és ugyanannyit akartak a másik unokának is juttatni?
Ettől kissé keserű lett Laci szájíze és alig várja, hogy hazaérjen. Hideg az idő, besötétedett, ráadásul háborog a gyomra is. Gyomorrontást kapott volna a tényleges, meglehetősen egyszerű ok okozati összefüggések helyett a sokkal több és bonyolultabb háttér feltételezése miatt?
A fenébe is! Miért kutatja a múltat? Huszonöt évig megvolt nélküle, miért éppen most kell vájkálnia a régi események szövevényében? Vajon megváltozik majd a világszemlélete, amint mozaikokból kirakja a családi képet, melyen szerepel valamennyi családtagja, a szülei, nagyszülei, sőt a dédszülei is? Mennyire objektívek a visszaemlékezések? Erre pontosan tudja a választ: semennyire, hiszen mindenki egy indivídum, azaz önálló személyiség, aki a saját helyzetéből, ismereteiből, megérzéseiből táplálkozva tart fontosnak és megjegyzendőnek, vagy épp ellenkezőleg, felejthetőnek és lényegtelennek eseményeket, momentumokat. A számos szubjektív elbeszélésből kell kihámoznia a valót, amihez szerencse és rátermettség egyaránt szükségeltetik, és Laci bízik abban, hogy nincs ezek híján.
Teleengedi fürdővízzel a kádat, melybe bőven önt a habfürdőből, és a következő húsz percben kiáztatja magát. Ellazul, igyekszik semmire sem gondolni, és ez annyira sikerül neki, hogy sokáig az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén téblábol.
Fürdőköpenyt vesz fel a pizsamája tetejére, és zoknit is húz, mert hiába meleg a lakás, azok nélkül hosszabban üldögélni nem kívánatos, még megfázna. Leül a laptopja elé és keresgélni kezd az interneten. Pontosan nem tudja, mit is keres, belenéz ide is, oda is, számtalan portálon találhat értékes információkat, és szétnéz a facebookon is.
Megcsörren a telefonja:
- Szia, Lacikám! Mizujs? Háromszor is kerestelek!
- Szia, Barbara! Rokonokat látogattam Gyálon, pár perce értem haza.
- Holnap vizsgázom, utána elmehetnénk pizzázni!
- Rendben van, hívj fel, ha végeztél. Puszi!
Laci a rövid beszélgetés alatt is kattintgat és rátalál a rallyversenyeket kedvelő Farkas Tamásra. Azonnal ismerősnek jelöli.
Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: