Homokszem a fogaskerekek között
Látogatók száma: 62
Mindig tudjuk, mit akarunk?
Reggel fél ötkor kipattan Dombrádi Vendel szeme, ideje lenne felkelni, annál is inkább, mert kutyái már faldosnak az udvaron. Ez idő tájt indul munkába a vasutas szomszédja, akit az egyenruhája miatt nem kedvel a két házőrző. Bezzeg, amikor mindketten a kertjükben dolgoznak és a kerítés mellett, a kapanyélre támaszkodva megállnak egy kis csevejre, hogy éppen melyik zöldségnek érkezett el a vetési ideje, farkukat csóválva sündörögnek körülötte, még csak nem is vakkantanak. Igaz, a szomszéd ilyenkor kertésznadrágot és kinyúlt, rojtos szélű pólót visel, amely szemükben már normál emberi viseletnek számít.
Felkészíti a kávét és megeteti az ebeket. Kinn kellemesen hűs a levegő, azonnal elillan az álom a szeméből. Dupla adag kávét iszik, azzal veszi be a gyógyszereit is, majd eszik egy nagy karéj vajas kenyeret és mire feljön a nap, laptopján elkészíti a hétfői programját, időbeosztását, valamint a levelezését is átnézi.
Nyugdíjas vállalkozóként gépkocsivezetői tanfolyamokat szervez a kollégájával, melyre szinte az egész megye területéről jönnek a résztvevők. Az elméleti anyag fenn van a laptopján, gyorsan halad vele, hiszen tíz-tizenkét főnél nagyobb létszámú csoportot nem hoz létre, mert ez az ideális, ennyi emberre lehet figyelni előadás közben. A gyakorlati oktatást élvezi igazán, szabadon csavarodhat a környéken, a tanpályát egyébként is a megyeszékhelyen bérli, ezért az ott lakó lányát gyakran meglátogathatja, anélkül, hogy pénzébe kerülne. A fia itt lakik, a városban, alig négy utcával arrébb, velük szinte naponta találkozik.
Körülnéz a társasági oldalakon és a Skype-on, hátha új üzenetet várja, vagy valamelyik ismerősével beszélgethet néhány percet.
Igyekeznie kell, mert Marikának megígérte, hogy felrobizza a kertjét, ahhoz pedig idő kell, talán két nap alatt sem végez. A kocsiba jó lenne betenni a kis ekekapát, mielőtt Erzsi elkezdi a locsolást a virágágyásaiban.
Tizenkét éve elváltak ágytól és asztaltól, megosztják a ház és a kert használatát, mert nem tudják annyiért eladni, hogy mindketten új ingatlant vehessenek maguknak. Mára a kényszerű egymás mellett élés megszokottá vált, bár ha lehet, kerülik egymást. Gyerekeiknek így is könnyebb, hogy egyszerre látogathatják szüleiket, és hol anyjuknál, hol apjuknál időznek többet.
Az utóbbi években Vendel a favorit a gyerekei és az unokái körében, hiszen neki módjában áll jelentős anyagiakkal támogatni őket, nem beszélve arról, hogy bármikor ugrasztható, ha a gyereket óvodába kell vinni, vagy vigyázni rá.
A tus alatt jön rá, hogy a havi statisztikát hétfőn le kell adnia, márpedig azt el kell készíteni! Az ördögbe is, kénytelen magával vinni a laptopot.
Kapkodja magára a ruhát, bedobja a váltás fehérneműt, meg a munkásruhát az utazótáskájába, összekészíti a laptopot, tetejére teszi, és kell még az egér, az elektromos kábel, meg a mobil internet is.
Utoljára, mikor zárja maga után a nagykaput, odaszól a kutyáknak, hogy úgy osszák be az elemózsiát, hogy csak másnap, vasárnap este ér haza.
Hétágra süt a nap, élvezeti a vezetést. Kikönyököl a lehúzott ablakon, s hallgatja a slágereket a rádióban.
Ebben a kellemes tavaszi időben kirándulni kellene, nem pedig dolgozni Marika kertjében. A bögyös, tehetős özvegyasszony vele egyidős, annyi benne az energia, mint két harmincévesben. Együtt töltik a hétvégeket, mert hét közben mindketten a családjaikkal foglalkoznak, ráadásul az asszonynak négy unokája van, akik állandóan ott lebzselnek nála, csak a munkaszüneti napokon maradnak a szüleiknél.
Jól főz Marika, és olyan süteményeket süt, amitől Vendel füle is kettéáll, tiszta asszony és az ágyban is fürge. Mégis, valami hiányzik a kapcsolatukból, ahogyan felesége mellett is ott munkált benne a hiányérzet.
Vendel még magának sem tudja pontosan megfogalmazni, hogyan és mivel lehetne betömni ezt az idegesítő lyukat, amely valamennyi eddigi kapcsolatának szövetén megjelenik, és egyre csak tágul, már attól fél, hogy egyszer elnyeli. Magányos lelke háborgását csillapítandó, hajszolja magát a munkában, hogy abból csiholjon szikrányi sikerélményt. Ha kevés tanulója van, elvállal minden munkát, akár ingyen is. Egyik barátjának garázsajtót készít, a másiknak kicseréli a kerítését, felújítja a fia lakását, csakhogy az aktuális feladaton járjon a keze és az agya, minden mást háttérbe szorítva. Napközben telik is az idő, hajtja magát, mintha élete múlna azon, hogy tökéletes legyen, amit kiad a keze alól, és ahogyan telnek a hónapok, egyre jobban elfárad, estére már fájnak az izmai, hogy vacsorázni sincs kedve, de az a fránya hiányérzet csak nem tágít mellőle.
A kisvárosban szinte mindenki ismeri Vendelt, szerény, szorgos, családszerető embernek tartják, aki készségesen segít másokon, mindenkihez van egy jó szava. Gyakran látják az unokáival és a gyerekeivel, amint mennek fagyizni a cukrászdába, vagy hozza-viszi óvodába a kicsiket, mosolygósan, kedvesen bánik velük, bárki megirigyelheti, milyen kiegyensúlyozott, boldog ember. Nem tudják róla, hogy esténként az ismerkedési portálokon szöszmötöl, keresendő az igazi társát, rendszeresen randevúkra jár, s kitartóan flörtöl a Skype-on. Igaz, más várost tüntet fel lakóhelyeként, nehogy meglepje valaki, mert az nagyon kellemetlen lenne, és a fényképe sem a sajátja, hanem a netről letöltött kép. Úgy érzi, ezekkel megfelelő inkognitót biztosít magának és szűkebb környezetében megmarad a róla kialakított kép, melybe nem fér bele a szívtipró szerepe.
Több vasat tart a tűzben, és úgy tűnik, talán kialakulóban egy új kapcsolat, amely nem annyira fárasztó, mint a Marikával való, mert abban nem kellene robottal fizetni a kedvességért. Csakhogy Judit a fővárosban él, a benzin meg drága, és úgy találkoznak, ha az asszony megy haza a szüleihez, és átmegy a városon. Most is találkozhatnának, de azt mondja, hogy a gyerekeivel tölti az időt, akik pedig úgy tudják, hogy felvállalt egy vidéki fuvart.
Három éve jár rendszeresen Marikához, elvégre fizikai szükségletei is vannak egy férfinek, ami természetes, talán a gyerekei is tudomásul vennék, mégsem akaródzik Vendelnek nyíltan felvállalni a kapcsolatukat.
Judittal szívesen beszélget, Skype-on is, személyesen is, felvillanyozza az asszony közvetlensége, szókimondása, és az, hogy egyenrangú beszélgető partner, aki önálló véleményt alakít ki a világról, és néha baráti feddésben részesíti Vendelt, ha éppen valamilyen butaságot követ el. Nem telik el egyetlen hétköznap este sem kellemes csevegésük nélkül, amelyre Vendelnek nagyobb szüksége van, mint sivatagi utazónak az oázisra. Ezért biztatja az asszonyt, csörögjön rá, amikor elindul és várni fogja a főtéren, a parkolóban, a megszokott randevú helyükön.
Marikánál kikapcsolja a telefonját, hiszen Judit is keresheti, meg Sárika, vagy Kata, esetleg Nóra is, bár ő még nagyon új a csapatban. Egész kis hárem! Sajnos, csak Katát sikerült két vállra fektetnie, de ami késik, nem múlik.
Befordul a faluba, még két sarok és megérkezik.
Már csupán azt kell kitalálnia, miért lesz nála a mobilja, és délután egy óra körül, milyen ürüggyel üljön kocsiba. Judit ebéd után indul, várhatóan egykor telefonál.
Megvan! Majd azt mondja, hogy egyik tanítványa telefonját várja, aki hétfőn vizsgázik vezetésből és akar vezetni még két-három órát. Annyi elég is lesz a randevúra.
Villásreggelivel várja Marika, nehéz munka vár Vendelre, kell a kondíció. Kávézgatás közben a férfi lazán a tanulójára tereli a szót, akivel délután még vezetnek néhány órát.
- Édes drága kiscsillagom, ebből élek, ugye, megérted?
Kiscsillag megérti, annál is inkább, mert észreveszi a férfi laptopját, melyről tudja, hogy a munkaeszköze, de oly kíváncsi rá, miket rejthet a gép. Számára Vendel az ideális társ, neki nem kell más férfi, egyébként is, mit szólnának a szomszédok, ha váltogatná a szeretőit. Csak meg tudja tartani!
Ünnepi ebédet főz, és nem bánja, amikor jön a telefon, melyet nem vesz fel a férfi, csak tusol és átöltözik. A laptopját ott felejti a tisztaszobában, az asztalon.
Vendel kihajt a kapun, hosszan integet utána Marika és igyekszik be a házba, a laptophoz. Nincs levédve jelszóval, hiszen más nem használja.
Percek múlva rátalál a keresett oldalakra. Egymás után kivétel nélkül Vendel minden levelező partnerének küld egy üzenetet, mely szerint Vendel az ő élettársa, és kitörli mindenünnen a férfi adatlapját.
Dudorászik, neki magának is igazán jól sikerült fotója van fenn a neten mindkét helyen.
Végül Vendelnek sem ideje, sem kedve nincs a statisztikai táblázat elkészítéséhez, egyébként is, iratok is kellenének hozzá, ezért csak vasárnap este nyitja ki a gépet, és elhűlve tapasztalja adatalapjai eltűnését.
Hogyan történhet ilyen malőr? Mennyi munka lesz visszaállítani! Nem sajnálja a nők címeit, van belőlük elég! Annyit meríthet a nagy tóból, amennyit akar!
Ez csak Marika műve lehet! A kis bestia, nagyon ragaszkodik hozzá!
Jobb, ha nem mérgelődik!
Másnap délelőtt a vizsgabiztosra egy órát várnak, mire megérkezik, és morcosan bemutatkozik. Vendel idegesen helyre teszi, hogy ennyit nem illik késni.
- Dombrádi Vendel úr, küldtem üzenetet a Facebook-on, hogy később kezdjük a vizsgát. Tudja, maga meg azt válaszolta, hogy Marika vagyok Karácsondról és Vendel az enyém! Kiabálunk még egy kicsit, vagy vizsgáztathatok?!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jókat mosolyogtam a humorodon. Vendelnek nem volt olyan jó a végén, sztem.
Üdv,
Pí.
Tisztelt Yolla!
A szöveget strukturálisan elemezve, az írás elején a redudancia tetszik (az ágyból kipattanás, az egyértelműn túlisága, egy nyugodt kezdést ad az írásnak), bevezetésnek én is szeretem alkalmazni ezt az írói eszközt. Az írás a továbbiakban nagyon jól tagolódik, és tetszik, hogy ahol nem kötött időrendiség van, ott is különösebb átmenetek - transgressio - nélkül tudja megoldani a folyamatosságot. Ha a szubjektív érzéseimet kell leírni, akkor tetszik, ahogy egyszer Vendel agyában, máskor Marikánál vagy éppen Kata ágyában képzelhetjük magunkat. A történet folyamatosan halad a katarzisáig. A konfliktus, a mű mondanivalója is érdekes. A városszerte ismert férfi, az éjjeleit vad NET-kalózként, nappalait vándor-amorózóként, és néha unalmas ex férjként tölti. A kételyei, az életének teljességének kérdésében, már csak ironizáltak. A Marika általi csíny pedig rádöbbenti az olvasót, hogy Vendel az élet császára, aki ha pofára esik, se kétségbe...
Kiváló Írás. Gratulálok!
Bokor
Köszönöm értő kritikáját.
Valószínűleg egy ponton már nem fejlődök tovább, koromra való tekintettel, huszonévesen nem kellett volna abbahagynom az írást.
Sajnos, nincs türelmem újra átolvasni, ezért mindig maradnak benne hibák.
Szívélyes üdvözlettel: Yolla
A szöveget strukturálisan elemezve, az írás elején a redudancia tetszik (az ágyból kipattanás, az egyértelműn túlisága, egy nyugodt kezdést ad az írásnak), bevezetésnek én is szeretem alkalmazni ezt az írói eszközt. Az írás a továbbiakban nagyon jól tagolódik, és tetszik, hogy ahol nem kötött időrendiség van, ott is különösebb átmenetek - transgressio - nélkül tudja megoldani a folyamatosságot. Ha a szubjektív érzéseimet kell leírni, akkor tetszik, ahogy egyszer Vendel agyában, máskor Marikánál vagy éppen Kata ágyában képzelhetjük magunkat. A történet folyamatosan halad a katarzisáig. A konfliktus, a mű mondanivalója is érdekes. A városszerte ismert férfi, az éjjeleit vad NET-kalózként, nappalait vándor-amorózóként, és néha unalmas ex férjként tölti. A kételyei, az életének teljességének kérdésében, már csak ironizáltak. A Marika általi csíny pedig rádöbbenti az olvasót, hogy Vendel az élet császára, aki ha pofára esik, se kétségbe...
Kiváló Írás. Gratulálok!
Bokor
;-)
Pussz,
Tündér