újabb események régebbi események további események
22:19
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
22:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
17:15
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:06
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
14:16
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:59
Ilona módosította a cikkét
13:57
Ilona új cikket töltött fel
07:38
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
07:28
D Klári új cikket töltött fel
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:48
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
10:35
Arkady új cikket töltött fel
10:17
Black Ice módosította a cikkét
10:16
Black Ice új cikket töltött fel
00:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:59
Ilona új cikket töltött fel
14:25
Ilona új cikket töltött fel
00:02
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:18
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Játékra-Ami megmaradt emléknek

2018. április 6. - Látogatók száma: 31

"Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.
Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem tarthat örökké, kijózanító hatással volt rám… Kérdések sorozata kavarog mégis a fejemben… No, de hogyan jutottam el eddig a pontig? És te vajon mit tettél volna másként?"...

Csak egy fellobbanó láng volt, hitte Edit, bár sosem felejtette el.

Úgy kezdődött az a szerelem is, mint oly sok másik. Meglátni és megszeretni. A férfi szőke volt csodálkozó nagy kék szemekkel, magas sudár alakja nem engedte, hogy ne vegye észre.
Próbált ellene tenni, sosem akart kontra-bontót két ember között, a saját életéről nem is szólva. Ám a szív útjai kifürkészhetetlenek és megmagyarázhatatlanok, csak porhintés az észérvek.
Edit, ma már nem is emlékszik rá valójában küzdött-e az érzései ellen, vagy inkább minden porcikájával akarta. Időnként úgy hozta a sors, (hát persze a sors), hogy egy-egy lopott csók megédesítette ajkait. Akkor már tudta, nem akar menekülni, inkább az idő kerekét szerette volna gyorsabban forgatni.

Ám jött egy alkalom, egy közös kirándulás, mely akkor megbélyegezte kettőjük sorsát; nem tervezett előre semmit, csak az ölelő karokban reménykedett. Boldogan símúlt a szerelmes férfi karjaiba és az elkövetkező boldog időszakról beszéltek. Tervezték a titkos légyottokat, ami egyáltalán nem bizonyult könnyen megvalósíthatónak.

Editre hárult a feladat, hogy egy távolabbi városban együttlétüket megszervezze.
A vasútállomáson találkoztak. A vonaton már boldogan ölelték egymást és robogtak a boldogság felé. Az apró szálloda ideális hely volt romantikus találkozásukhoz, hatalmas fenyőfák tövében szerényen meghúzódva. A szoba szegényes volta akkor fel sem tűnt.

Végre ott álltak, szó nélkül nézték egymást, nem akarták a varázst megtörni. A férfi oldódott előbb, apró csókjaival érintette az asszony nyakát és el kezdte a ruháitól megszabadítani. Már semmi sem állhatott közéjük, hosszú csókban forrt össze ajkuk, ki tudja hányszor, de a beteljesülés elmaradt ...

A cikket írta: D Klári

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: