Játszani is engedd…

Látogatók száma: 69

Az irodaház homlokzata nem más, mint egy vasvázas betonszerkezet, amelyet hatalmas üvegfelületek töltenek ki.

Nagyon tetszik Ákosnak az irodája, amikor osztályvezetőnek kinevezi az igazgató és megkapja ezt a világos, trendi, modern berendezésű saját rezidenciát, mert ez az, nem is egyszerű iroda, az után a húszfős tágas terem után, melyben tíz évig dolgozott.

Harminckét évesen végre tisztességes fizetéssel rendelkezik, végre hátradőlhet kipárnázott forgófoteljében, sok munkája nem lesz, elég, ha a többieket dolgoztatja és a vezetői értekezleteken beseperheti a jól végzett munka után járó dicsérő szavakat. A magánéletében is jelentős lépéseket tehet, vesz egy lakást, feleségül veszi a barátnőjét és egy éven belül akár megszülethet az első gyerekük is.

Hiába óvja a főkönyvelőként nyugdíjba ment apja, hogy lassan a testtel fiam, a munka dandárja csak most következik, nem veszi komolyan, csak nevet rajta. Mit magyarázkodjon, hogy ugyan, apa, ma már mások a körülmények, mint a te fiatalságod idején, nem kell kivárni a korban előtte állók nyugdíjazását, cégüknél az lesz vezető, aki a legrátermettebb.

Azzal persze nem számol, hogy a beosztottainak fele vele egykorú, a másik fele meg jóval idősebb nála, s az előbbiek irigyek rá, az utóbbiak meg tejfeles szájúnak tartják. Abban azonban megegyeznek, hogy szívatni kell Ákost, meg is teszik, ki-ki szája íze és mentalitása szerint.

Az idősebbek minden piszlicsáré dologban a döntését kérik, mintha életükben először találkoznának a szinte mindennapos problémákkal, a fiatalok pedig figyelmen kívül hagyják az instrukcióit.

Ákos feje felett egyre nagyobb hullámok csapkodnak, késnek a határidőkkel, leadott anyagaikban hemzsegnek a hibák, a kisebb tévedések, és uram bocsá, helyesírási hibák is előfordulnak bennük, ráadásul a fejezetcímekben, hogy minden olvasójának azonnal a szemébe tűnjön. Tízfős kis csapatának tagjai között is nagy a rivalizálás, sajnos, csak az ő szívatását illetően.

A magánélete sem éppen úgy alakul, ahogyan szépen elképzelte, mert barátnője is középvezetői beosztásra hajt, nem elég, hogy a gyerekvállalást nem tartja aktuálisnak, de feleség sem akar lenni, sőt, az összeköltözést is halogatja, mert nincs ideje, kedve és energiája saját magán kívül, másról is gondoskodni.

Felpattan Ákos az íróasztala mellől, odamegy az irattároló szekrényhez, kinyitja az ajtaját, melynek egyik szárnyát belülről egy hatalmas tükör takarja. Egész alakja látszik benne, s hiába nézegeti magát kritikus szemmel, nem lát hibát a megjelenésében. Tipikus mai menedzser képét látja a tükörben.

Mérgesen becsapja az ajtót, hogy majd’ kitöri a tükröt, s bosszúsan fel - alá járkál az irodában. Ha nem a nyolcadik emeleten lenne, akkor azt látná a külső szemlélő, hogy mérgezett egér módjára esztelenül rohangál.

Tennie kell valamit, ráadásul egy embert elküldhet a jövő hónap elején kezdődő egyhetes külföldi konferenciára. Egész éjjel ezen rágódott, ki legyen az, akinek felkínálhatná ezt a nagy lehetőséget, de képtelen volt dönteni.

Hirtelen megáll a csupa üveg homlokzat előtt, és lenéz az irodaház előtti térre, ahol zajlik élet. Autók jönnek, mennek, a villamosmegállóban nyugdíjasok üldögélnek a padokon, hagyják, hogy a siető fiatalok tülekedjenek a járműveken, ők ráérnek, beszélgetéssel ütik el az időt addig, míg nem jön egy olyan villamos, amelyen ülőhelyhez juthatnak. A középkorúak komoly képpel, soron következő teendőikre koncentrálnak, míg a fiatalok vagy olvasnak, csevegnek, vagy vegyes párosban csókolózással múlatják az időt. Odébb, a játszóteret, óvodások lepik el, s óvónőik felügyelete mellett láthatóan azon versengenek, hogy ki tud gyorsabban lecsúszni a csúszdán, magasabbra repülni a hintán, vagy meglepetésszerűen pajtásuk szemébe szórni a homokot.

Heuréka!

Hát persze! A játék a lényeg!

Izgatottan visszaül az íróasztalához és lázasan keresgélni kezd a számítógépén.
Délig szakmai, személyiségbeli és vezetői alkalmassági tesztekből egy háromszáz kérdéses tesztet állít össze, utána elfogyaszt egy szendvicset a büfében, megiszik egy kávét is, majd délután háromig elkészíti az értékeléshez szükséges anyagot.

Fél négyre összehív egy röpgyűlést, melyen széles vigyorral az arcán, előadja ötletét, hogy másnap reggel a háromszáz kérdéses teszt kitöltésével kezdik a napot és a legjobb eredményt elérő munkatársát éri az a megtiszteltetés, hogy részt vehet az egyhetes külföldi konferencián.

- Egyrészt azért döntöttem így, mert a kiválasztásban nem játszik szerepet a szubjektivitás, s emiatt senki sem érezheti úgy, hogy rosszul ítélem meg, másrészt mindenkit arra sarkall, hogy folyamatosan szinten tartsa a szakmai tudását, ha nem akar lemaradni.

Összenéznek a kollégái, ki sem nézték volna Ákosból ezt a megoldást, pedig egész nap azt találgatták, ki lesz a kiválasztott, aki a cég pénzén nyaralhat egy hetet. Hiszen egy konferencia felér egy kisebb nyaralással.

- Harmadszor pedig, akinek ezután az anyagaiban hiba marad, legyen az logikai vagy bármi más, annak hibapontot adok és a fizetésemelésnél ezeket figyelembe veszem, hasonlóképpen a jutalmazásnál is. Úgy vélem, világos, amit elmondtam. Holnap reggel találkozunk!

Szűk mellénnyel tér vissza irodájába, és ha lúd, akkor legyen kövér!
Azonnal felhívja barátnőjét is:
- Drágám, ma este sokáig dolgozom, nem lesz időm rád. Jobb, ha otthon maradsz, szívem, majd ha szeretkezni akarok veled, jelentkezem!

Másnap délután vezetői értekezlet az igazgatónál. Ákos széles mosollyal foglalja el helyét, már meg van a teszt eredménye, közölheti, hogy ki megy a konferenciára.

Az igazgató komor, mint aki elvesztette a humorát.
- A mai értekezlet témája a jövő hónapban megtartandó londoni konferencia. Mindegyiktek kiváló szakember, nem igazán tudom eldönteni, hogy ki legyen a cég küldöttségének vezetője, azért úgy gondoltam, hogy egy teszttel választom ki az illetőt. Gizike, behozná a teszteket? Mindössze százhúsz kérdés, egy óra alatt végeztek vele.
Kértek kávét? Vagy üdítőt?

Biztos a meglepetés miatt száradt ki Ákos torka, mert remegő kézzel elsőként nyúl a felkínált kristályvíz után. Mit képzel az igazgató? Úgy bánik velük, mintha taknyos kölykök lennének!

Az üvegfalon át beáramló napfény vakítóan csillog a kristályvíz tetején.