Kakukkfiókák
Látogatók száma: 52
A középmagas, harmincas évei körül járó, vékonydongájú fiatalember, délelőtt kilenckor útnak indul. Alig van forgalom, mindenki a karácsonyi ünnepek lázában ég, készülnek a finom menük, a családfők valahol a sufnik mélyén faragcsikálják a fenyőket, hogy valahogyan beleférjenek a talpazatba, a gyerekek meg izgulnak, vajon mit hoz a Jézuska. Mert az bizonyos, hogy hoz ajándékot, csak az a kérdés, hogy mit, távirányítós helikoptert, sírós, alvós babát, legót, csokoládét, kisbiciklit, esetleg egy új kistestvért.
Jácint elindul a szokásos karácsonyi körútjára, összeszedni a gyerekeket, elvinni a bábszínházba és láss csodát, mire vége az előadásnak és hazafuvarozza őket, a nappalikban már ott pompáznak a díszes karácsonyfák, alattuk a becsomagolt ajándékokkal.
Az örökös agglegény szívesen segédkezik volt egyetemi csoporttársnői családjainak abban, hogy a gyerekek ne legyenek otthon a karácsonyfa díszítésnél.
Elsőként Lindáékhoz megy, ahol ölbe kapja a cserfes, szőke, Amálkát és két puszit az hamvas arcoskájára, majd gyorsan felöltözteti a kislányt az édesanyja és máris mehetnek tovább.
- Jácint bácsi, most is Elemérékhez megyünk?
- Oda bizony! Mint tavaly is tettük.
Amálka kihasználja, hogy kettesben vannak és gyorsan beszámol a családi ügyekről.
- Tudod, Jácint bácsi, hogy nekem kistestvérem lesz? De csak jövőre, már az idén nem dolgozik a gólya. Azt mondta apukám, hogy legyek türelemmel. Anya meg csak mosolygott. Mi olyan vicces azon, hogy kistestvérem lesz? Te sem tudod, Jácint bácsi?
- Nem tudom, kicsim! – vágja rá a férfi és a visszapillantó tükörből látja, hogy ezen elgondolkodik a kislány.
Ha már Jácint bácsi sem tudja, akkor arra a kérdésre nincs is válasz!
Elemérék a nagykörúton laknak. Leparkolnak a kocsival és a férfi mobilon felszól, hogy hozzák le a kisfiút, aki ugyanolyan szőke hajú, és vékony gyerek, mint Amálka.
Nagyon örül egymásnak a két gyerek, hiszen egy éve nem találkoztak. Elemérke azonnal mesélni kezdi, hogy távirányítós helikoptert kért a Jézuskától, meg gumicukrot, mert sohasem vesz neki az édesanyja, mert ártalmas a fogaira.
Harmadikként Jenőkét veszik fel, aki ugyanannyi idős, mint a másik két gyerek, és véletlenül szőke és kékszemű. Az ártatlan külső igazi rosszcsontot leplez. Ahol megjelenik, ott előbb-utóbb lesz valami galiba.
- Csókolom, Jácint bácsi! – köszön illedelmesen, miközben üdvözlésképpen barátságosan bokán rúgja Elemért és meghúzza Amálka haját.
Negyediknek a szöszke Dóri csatlakozik a csapathoz, akinek a zsebe tömve szaloncukorral, mert mindenkinek hozott egyet.
Jácint a bábszínháznak veszi az irányt. A gyerekek egymás közt csivitelnek. Jenőke dicsekszik, hogy ő a legerősebb az óvodában, a nagycsoportosok között, Dóri pedig elénekli a többieknek a legutóbb tanult karácsonyi éneket.
Amint leparkolnak, elsőként az órájára néz, még van húsz perc az eladás kezdetéig. Betereli a gyerekeket a színházba, leveti róluk a kabátjaikat és keres egy helyet az előtérben, ahol le tudja őket ültetni, s kapnak egy-egy szendvicset és két decis kristályvizet. Mind a négyen falják a szendvicset, mintha aznap még nem ettek volna egyetlen falatot sem.
Egy nagymama mellettük álldogál az unokájával. Jácint szorít helyet a gyereknek, és csevegnek a nagymamával.
A nagymama mosolyogva nézi őket, és feltűnik neki, hogy mindegyiknek a bal csuklóján ott egy szemölcs, éppen úgy, mint Jácintnak, s hajuk is éppoly szőke, mint a férfinek.
- Négyes ikrek? – kérdezi.
- Úgy is lehet mondani! – jön a gyors válasz és Jácint szája sarkában megvillan a gúnyos kis mosoly, mint mindig, ha kellemetlen helyzetbe kerül.
Jácint elmélázik. Az ötéves egyetemi találkozón a négy gyerek édesanyjával öten maradtak utoljára egy étterem különtermében. Kicsit több volt bennük a szalonspiccnél és a lányok cukkolták Jácintot, hogy biztosan meleg, ha még nincs párja. Addig dolgozott bennük az alkohol, mígnem Jácint lakásában kötöttek és fogadást kötöttek, hogy a fiú mind a négyüket ki tudja elégíteni. A lányok már vagy férjes asszonyok, vagy menyasszonyok voltak, az biztos, hogy valamennyiükben tombolt a vágy a nagy balhéra, és szaván fogták a nagymellényű fiút.
Kilenc hónap múlva megszülettek a gyerekek.
- Szép is a nagycsalád! – mélázik a nagymama.
- Az bizony szép! – erősíti meg Jácint. – Gyerekek, rendezzük sorainkat, mindjárt kezdődik az előadás!
Jácint, a megrögzött agglegény, arra gondol, hogy éppen elég számára évente egy nap, amit a gyerekeivel tölthet.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Puszi. Ment az elismerés! :-)
Éva