újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Krokodil könnyek

Látogatók száma: 63

A régi néphit szerint a krokodil, hogy áldozatait közelebb csalja magához, kis gyermekek sírását utánozza. Majd mikor becserkészte a prédáját, fölfalja azt, s közben könnyeket ejt érte...

A férfi torka vérzett. Utolsó leheletével még próbált valamit mondani a nőnek, szeme könyörgően nézett rá, kezét összekulcsolta... reménytelenül tátogott, de hang már nem hagyta el a száját. A nő térdre rogyva figyelte ellenfele haláltusáját. Próbálta megfejteni, mit is akar áldozata mondani neki, de az agya egyre tompábban működött. Csak sejtette, hogy mit szeretne a haldokló. A kés pengéjét szoknyájába törölte, és maga felé fordítva, tükörként látta meg benne saját szemeit. Már nem volt benne düh. Csak sírt. Elfogadta szerelme halálát. Tudta, hogy ebben az életében véget ért közös utuk.
Hányingere volt attól, amit tett. El akart futni. Világgá. De utolsó erejével még tartotta magát, meg szerette volna várni, míg lelkének másik fele végleg eltávozik a másvilágra. Amikor az nem mozdult már, a nő lefeküdt mellé, és a halott testre hajtotta fejét. Mint egész közös életükben, most is a másik vállára rakta gondolatainak terhét. Behunyta szemét, és minden eszébe jutott. Minden, ami kettejük életében szép volt. Eszébe jutottak az első pillanatok képei. Bevillant neki, amikor a folyóparton találkoztak. Látta maga előtt a piros kis fürdőruhás lányt..., fiatalon, édesen és ártatlanul. Figyelte, ahogy szendeségével közelebb csalta magához. Maga előtt látta, amikor oly sokat várt még rá, mindent feláldozva, csakhogy együtt lehessenek. Beugrottak a szerelmes főiskolás évei, a sok távol töltött hétközi nap... Szemei mögött a közös buliképek peregtek. A gyerekek születése. Közös életük filmkockái. Előbb csak a jók jöttek elő. Szűrt film volt. Majd a hibák. Ahol mindketten rontottak...

Az író a kedvenc íróasztala mellett ült, és gondolkodott. A tölgyfából faragott lábak, az asztallapra kasírozott bőr, a kis faragott díszek... pótolhatatlan ihletet adtak neki a gondolatoktól kiszikkadt hajnalokon.
- Miért nem sikerült ez nekünk? - kérdezte a nő.
- Egyszerű a válasz - mosolygott az író.
Petra kérdőn nézett fel az íróasztalon megírt kézirat, halálszagú utolsó soraiból.
- Mindent megkaphatott volna - szólalt meg, kicsit feltámadva a férfi is. Csak szembe kellett volna néznie saját félelmeivel.
Az író gondolkodott. Hogyan tovább. Folytassa? Tépje ki az utolsó oldalt vagy hagyja befejezetlenül, az olvasóra bízva a története végét?

A tavaszi napsütéstől áttetsző vízben egy nagycsalád végezte napi tisztálkodását. Előbb az anya, egy hatalmas borjú hajolt le a vízhez szomját oltani.
A patak már sok ezre éve mosta a hegyből kimagasló szikla lábait. Meg nem szűnő ostrommal véste annak falába kéznyomát..., milliméterről milliméterre kaparta magának az új utat. Az erős kőfal azonban ellenállt a víznek, alig-alig engedett más medret gyalulni önmagán. A két elem összesimult, de ez nem a béke jele volt részükről. Kutya-macska barátság volt az övék. Míg a víz minduntalan megújulva, újabb és újabb cseppjével dörzsölte a sziklát, addig amaz szilárdan állta a vízár folyamatos ostromát.
Azon a napon az égből hatalmas felhőszakadás segítette a vizet. A patak hatalmassá duzzadt. Erőtől telten zúgott le a hegyoldalon. Minden erejével elmosva maga elől az útjába kerülő életeket...

A tavaszi meggyfavirágzás idejére esett...

Kavics vagyok nem gyémánt
egy élet csiszolt lélekváz
szeretetben eldobott
szerelemben elhagyott
folyó parton rugdosott
egy kő csupán ki elkopott.

Gyémánt leszek nem kavics
az élet szép ha rám kacsint
szeretetben melenget
szerelmedbe temetett
folyó partján andalogva
csiszolt gyémántként ragyogva.

Folyó tükre mondd meg nékem
kőszívemben van még lélek
érdemes azt felcsiszolni,
gyémánt mellé odarakni?
Szemében a könny megcsillant
gyémántként tán' még ragyoghat.

Az író becsukta a kézirat lapjait. A nő a sötét börtönszoba sötét árnyait nézte maga körül. A tekintetével a felette lévő lapot pásztázta. Nem jött örök álom a szemére. Keserű bűn nyomta a lelkét. Évek óta csak perceket aludt. A kezéhez tapadó vér íze okozott benne némi örömet. Befordult a másik lap felé. Pihenni próbált. Behunyta szemét. De az is kevés volt. A szemfedél lezárása... rossz emlékek gyötörték. Megborzongott bűnétől, ami a lelkében élt. Ma van pont huszonhét éve. Élesen emlékezett az arcára. Mosolygós, kerek arcú férfi volt. Imádta őt. De ő felfalta lelkét...
A krokodil áldozata felfalása közben könnyeket ejt...
és a nő sírt, keserves könnyekkel zokogott, tudta, elpusztította a testet, de szerelmük emléke örökké gyötri majd, míg nem enged neki nyugtot a halál.

Az író kinyitotta a rég félbehagyott kéziratot.
- Eleget szenvedett - szánta meg szereplőjét.
Huszonhét év és egy fertály óra telt el a csata óta. A mezőn két holttest hevert. Az árnyak szomorúan néztek körül.
Ezen a tavaszon értük borultak virágba a meggyfák...

A cikket írta: Pinokkió

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Ailet

Választható, hogy most átmenetileg néhány évtizedig pokol, vagy utána mindörökké.... a kisebbik rossz mi?

Lehet a jót is választani, döntés kérdése.
Pí.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szi A!
De igazíthatja, jobb irányba terelgetheti. Persze a vége kb ugyanaz, de nem mindegy hogy egy életen át pokol az élet vagy az élet után a pokolra jutunk... És ha mindkettő, az meg csak habcsók a tortán.
Üdv,
Pí.

Választható, hogy most átmenetileg néhány évtizedig pokol, vagy utána mindörökké.... a kisebbik rossz mi?

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Pinokkió!

Nagyon tetszett ez a történet, még akkor is, ha az élet kegyetlenebbik részese volt az egyik, de vajon melyik, mert nem kevés lelki tusa kellett az életben maradottnak ahhoz, hogy megeméssze a tettét. Megváltás volt számára a halál.
Szerintem jó véget írt meg számára az író...

Pussz,
Éva

Szia Éva!
Rég írtam már, nekem is jól esett egy kis gonoszság. Persze a végén kegyesen megvolt az érvágás...
Puszi,
Pí.

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Pí!
Épp most néztem meg egy filmet a görögök/perzsák háborújáról.... hát éppen ez volt a záró jelenet, csak ott a pasi maradt életben. Van ez így is, úgy is... a sorsát senki sem kerüli el.
Pusz:A

Szi A!
De igazíthatja, jobb irányba terelgetheti. Persze a vége kb ugyanaz, de nem mindegy hogy egy életen át pokol az élet vagy az élet után a pokolra jutunk... És ha mindkettő, az meg csak habcsók a tortán.
Üdv,
Pí.
Kedves Pinokkió!

Nagyon tetszett ez a történet, még akkor is, ha az élet kegyetlenebbik részese volt az egyik, de vajon melyik, mert nem kevés lelki tusa kellett az életben maradottnak ahhoz, hogy megeméssze a tettét. Megváltás volt számára a halál.
Szerintem jó véget írt meg számára az író...

Pussz,
Éva
Szia Pí!
Épp most néztem meg egy filmet a görögök/perzsák háborújáról.... hát éppen ez volt a záró jelenet, csak ott a pasi maradt életben. Van ez így is, úgy is... a sorsát senki sem kerüli el.
Pusz:A
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: