Vízoltók 14.

Látogatók száma: 46

A Tina szerepét eljátszó miskolci rendőrnő, Fanni - élettelenül hátrahanyatlott. Ignác a rémülettől megdermedve állt mellette, és görcsösen szorította a telefonját. Még sohasem látott ilyen hirtelen valakit meghalni. Dömötör és Kolos szinte a csattanással egy időben hasra vágták magukat, és a tekintetükkel a merénylő lehetséges helyét keresték.

- A birtokon belül nem lehet, mert azt az érzékelők jelezték volna. Kintről pedig csak arról a dombról láthat ide rá, - az ott baloldalt!- mutatja Kolosnak Dömötör. Nem kis teljesítmény onnan ilyen pontosan célozni, hiszen ez légvonalban is legalább nyolcszáz méter! Erre talán csak hatan, vagy nyolcan képesek a világon! Ezzel a lövéssel, - mintha egy névkártyát adott volna, - annyira behatárolható lesz az elkövető!

- Igaza van Dömötör úr! Máshonnan nem is lőhetett!- helyeselt Kolos. De mire átérnek innen oda, - addigra még az országból is eltűnik a gyilkos!

- Sajnos igaza van, - de azért át kell mennünk, átvizsgálni a terepet, - hátha találunk valami nyomot, egy csikket, vagy egy eldobott papír zsebkendőt, ne talán tán a töltény elgurult hüvelyét! Aztán a DNS vizsgálat pontosíthatja a személy kilétét.

- Ignác, takard már le valamivel Fannit, - sajnos érte már nem tehetünk semmit!- vette fel a közben megcsörrenő telefonját Dörmögő.

- Dömötör! Tessék! …… Rendben! Küldj át helyszínelőket arra a dombra, amelyik a villától északnyugatra van, kb.: 800 méterre, - légvonalban! Azt hiszem, hogy onnan lőtték le Fannit, aki sajnos azonnal meghalt! Ide meg egy hullaszállítót küldj a kollegináért! …….. Sikerült felvenni, és beazonosítani? …….. …….. No, nem baj! Megoldjuk! Szevasz!

- Ignác, ülj le, és ezt idd meg!- töltött neki egy konyakot Dömötör. Mi még ma figyelőállást építünk ki a városmajori templom környékén, plusz kapsz egy mini adót, aminek a hatósugara ötszáz méter. Olyan érzékeny, hogy egy szúnyog zümmögését is képes két méterről közvetíteni!

- Be akartok drótozni? És ha megmotoznak? Erre nem gondolsz?

- Nyugi – nyugi! Ez egy drót nélküli mini adó beépített GPS-sel, ami úgy néz ki, mint egy kitűző, és öt méter pontossággal megmutatja nekünk, hogy hol vagy!

Az egész hosszú éjszakán, - hiába a nagy és kényelmes franciaágy, - igencsak meglátszik Ignácon az álom nélküli gyötrődve forgolódás. Az arca törődött, a szemei véreresek, és táskásak, mintha ezen az éjszakán éveket öregedett volna. Még alig pirkad, de mégis inkább felkelt, hogy tehetetlenségében tegyen valamit. Jobb híján kávét főz. De a gondjait és a gondolatait nem tudja száműzni.

- Na, ma kiderül, hogy mi a fenét akarnak tőlem! Mért vannak a merényletek a családom ellen, mért lőtték szét a kocsimat! Mire akarnak kényszeríteni?

Már a harmadik kávéját issza gépiesen, amikorra előkerül a barátja Dömötör. Biccent Ignác felé, miközben maga elé húzza a félig üres kávé kiöntőt. Aztán mégis inkább keres egy méretes poharat, miközben szabadkozva mondja Ignácnak:

- Tudod, egyedül élek, és nagy ritkán, ha otthon ébredek, akkor még az előző este lefőzött kávét csak úgy hidegen, cukor nélkül, a kiöntőből behörpölöm! De nálad ilyet nem illik, mert Te sokat adsz a formaságokra!

Ignác nem is figyel Dörmögő szavaira, de most hirtelen felé fordul.

- Szerinted mit akarnak tőlem? A házam kell, - vagy a mulatóm? Vagy mindkettő? A semmiből építettem! A pénzemre utaznak? Hiszen nem vagyok kő gazdag, - legfeljebb tehetős! Valakiknek nagyon csíphetem a szemét!

- Szerintem azért akarnak megfélemlíteni, hogy add el nekik a birtokot, lehetőleg olcsón, mert itt a magánklubban feltűnés nélkül tudnának egy drog elosztót működtetni! Jönnének ide a futárok, és hordanák szét a drogokat Európába, a terítők meg innen hordanák szét az országba és itt számolnának el a pénzekkel. Akkor pedig nem csak tranzit ország lennénk! A Hőscincér meg azért kellene nekik, hogy a drogon keresett pénzeket tisztára mossák! De ne félj, - nem hagyjuk, - már csak azért sem, mert a barátom vagy, és azt sem szeretnénk, hogy ez legyen a villádból!

Még fél kilenc alig múlt, amikor Ignác befordult a Csaba utcába Tina Mercedesével. Leparkolt a városmajori park szélén lévő Ignotus utcában, majd odasétált a templomhoz, de előtte körbe járta. Sehol sem látta Dörmögő embereit. Ösztönösen felnevetett kétségbeesésében. Ignác nem volt gyáva ember, de a bizonytalanság félelmetes érzése hatalmába kerítette. Izgalmában rá gyújtott, - pedig nem is dohányzott. Leült a templom közelében egy padra, és figyelte a jövő – menő emberek mozgását.

Egy tizenkét év körüli kis srác fékezett mellette a biciklijével.

- Csókolom! Boronkay bácsi tetszik lenni?- kérdezte udvariasan. Az igenlő válaszra egy gyűrött borítékot húzott elő a dzsekije zsebéből.

- Ezt a Boronkay bácsinak küldik! Adtak egy százast érte, hogy hozzam ide! Csókolom!- köszönt el, és tovább tekert.