Homokszem a fogaskerekek között
Látogatók száma: 69
Dr. Galambos Geréb, címzetes egyetemi tanár, gondosan készülődik, mert barátnőjéhez készül látogatóba. Ötévi özvegység alatt sem tanult meg főzni.
Hétköznapokra befizeti a kedvezményes nyugdíjas menüt, melyet hétfőtől péntekig pontosan fél tizenkettőkor házhoz is szállítanak, s a konyhában egy ültő helyében rögvest megeszi a dobozokból, így csupán az evőeszközöket kell elmosogatnia, a többi göngyöleget meg egyszerűen kidobja. Heti három alkalommal, kedd, csütörtök és szombat délután sorba látogatja a barátnőit, akiknél nem csak megvacsorázik, de milyen is a női lélek, rendszerint csomagolnak neki - azok a jó asszonykák, tartsa meg az Isten jó szokásukat - másnapra való ételt is, így a mélyhűtőjében ott sorakoznak a finomnál finomabb ételek lefagyasztva, melyeket felcímkéz, mikor és kitől kapta. Már csak azért is, hogy tudja követni, milyen sorrendben kell elfogyasztania azokat. Ha még ez sem lenne elég, az íróasztalán ott pöffeszkedik egy naptár, melybe bejegyzi, hogy mikor kihez kell mennie. Dóra, Flóra, Janka, Mara, Otília, Szandra és Viola valamennyien tehetős özvegyasszonyok, akik, micsoda véletlen, egyben kiváló szakácsnők is, és alig várják, hogy végre jelentkezzen náluk az öregúr, aki jól etethető alany, mert egyáltalán nem válogatós, ráadásul soha nem fogy ki a háziasszony dicséretéből. Virágot is kapnak tőle, igaz, csak egy szálat, de mit is várhatnának egy kisnyugdíjas öregúrtól, akinek a társasága felvillanyozza szürke kis életüket. No, nem azért szürke az életük, mert tehetetlenek és unatkoznak, hanem azt kapják meg Geréb úrtól, amelyre minden asszonynak szüksége van, kortól függetlenül, a férfiúi figyelmességet, a kedvességet, hiszen a művelt és tájékozott, intelligens öregúrnak még helyén az esze.
Geréb úr magas, szikár ember, hihetetlen vitalitással és humorral megáldva, aki nyolcvankét éve ellenére a harmincas éveikben járó fiatalembereket megszégyenítő gyorsasággal ugrik fel a villamosra, mert azzal jár, mégsem mehet a kivénhedt Mercédeszével, hiszen a nők még képesek lennének - némi térítési díj ellentételezéseként - hosszabb időre igényt támasztani a jelenlétére, nota bene, elvárnának kisebb, nagyobb ajándékokat is. Arról pedig végképp szó sem lehet, hogy ott aludjon náluk, már megtanította velük, hogy ez lehetetlen, még holtában sem akarja megcsalni a feleségét. Magában azért hozzáteszi, hogy Karola éltében azért ez nem pontosan így volt, de nem pletykás, meg aztán már hol van hozzá a tehetség.
Szóval, a konyhában rend és tisztaság honol, nem úgy a lakás más részeiben. Az egy dolog, hogy ott teszi le a könyvet, ahol helyet talál, mert a mai napig is francia és angol könyveket fordít. Itt egy szótár, amott egy jegyzet, mert párhuzamosan több témával foglalkozik, éppen mihez van hangulata.
Szereti a tisztaságot és a rendet, csakhogy Karola feladata volt ötven évig az összes háztartási munka, és neki soha eszébe sem jutott, hogy akár csak a porszívót a kezébe vegye. Nem minden célzatosság nélkül adott a fiának, Lehelnek egy lakáskulcsot, hogy kedden vagy csütörtök délutánonként, amikor nincs otthon, eljöhessenek hozzá takarítani és rendet tenni, meg kimosni, kivasalni.
Geréb úrnak időnként az a képzete, mintha máshol lennének a dolgai, mint ahol hagyta azokat, meg az ágyneműből is több fogyna, mint amit egymaga használ, meg néha eltűnik a szemetesből a szemét is, de nem gyötrődik rajta, hiszen biztos csak az emlékezete űz tréfát vele. Ez még nem tragédia, bezzeg Gyula barátja még arra sem emlékszik, hogy mit vacsorázott előző nap. Azért is szeret vele kártyázni, mert kihasználja barátja emlékezetének hiátusait.
Egérszürke öltöny, sötétkék ing, fehér csokornyakkendő, dús, ősz haj, ez nem semmi, mondaná az unokája. Előd huszonhat éves korára sem képes elvégezni az egyetem első három évét. A végén még megéri Geréb, hogy az unokája az egyetemről megy nyugdíjba, de emiatt fájjon másnak a feje.
Szóval, ma nem akar este tíznél hamarabb hazaérni, a szokásos nyolc óra helyett, hátha a menye ma jön takarítani és nem szeretne vele találkozni. Jó asszony Paula, csak hiányzik belőle az a természetes báj, amelynek ott kell lennie minden nő arcán.
Felveszi a kabátját, fogja az ételhordót, beleteszi a szatyorba és útnak indul. Ma egy cserép mikulásvirágot visz Dórának, hátha kap egy egész bejglit, mert azt nagyon szereti.
Jövő hét kedden már karácsony lesz, ezért hiába fáj Paula dereka, ma mindenképpen el kell mennie az apósához takarítani, mert nem maradhat az öreg abban a nagy felfordulásban, amit időnként tapasztal nála. Délelőtt kisült az utolsó tepsi bejgli is, ezzel elkészült az ünnepi készülődéssel. Keddenként is mehetne a papához, de abban maradtak a család férfi tagjaival, hogy akkor valaki közülük megy fel Gerébhez. Paula számára sokkal jobb a csütörtök, akkor hamarabb el tud szabadulni a munkahelyéről, és egy óra is sokat számít.
Ma reggel, reggelizés közben megemlítette a férjének és a fiának, hogy lehet, hogy most kivételesen szombatra hagyja a papa lakásának rendbetételét, mert végezni szeretne a süteménysütéssel. Igazság szerint, abban bízott, hogy fogadja a fodrásza és nem kell az ünnep előtt nagy bolondériában várni a fodrászatban, hogy sorra kerüljön, s hallgatni a többiek locsogását. Összenézett a két férfi, s közölték, ha ő fodrászhoz megy, akkor nekik is lesz ma külön programjuk, amolyan apa-fia közös borozgatás, Lehel haverjaival, a Szomjas Teve nevezetű borozóban.
Csakhogy a fodrász már nem tudja fogadni, meg annyira megszokta már ezt az időbeosztást, hogy meggondolja magát, és mégis elmegy apósához, a Borbolya utcába.
Az előszoba beépített szekrényének felső polcán tartják a papa lakásának a kulcsát, de most nem találja. Nem nagy baj, mert a biztonság kedvéért csináltatott egy másolatot a kulcsról, csak kicsit nehezebben nyitja a lakást, de megoldható a bejutás.
Egy rövid, két hosszú csengetés, ez a családi jel. Gyopárka áll az ajtóban, a fia barátnője.
- Csókolom, Paula néni. Itthon van Előd?
- Szervusz, kislányom. Nincs itthon a fiam, elmentek az apjával borozgatni, én meg az apósomhoz indulok rendet tenni.
- Akkor azért nem veszi fel a telefont. Hanem, ha már kijöttem a koleszből, akkor segítek Paula néninek.
- Ahogy gondolod. Ketten hamarabb végzünk. Nem beszéltétek meg a mai programot?
- Csak annyit mondott Előd, hogy valószínűleg dolga lesz, de még jelentkezik. De nem hívott, s arra gondoltam, hogy itthon találom.
Paula úgy vezet, mint aki időre megy, csak úgy cikázik a kocsik között, mégis kell egy fél óra, amíg célhoz érnek.
A ház előtt legnagyobb meglepetésükre, ott találják Lehel kocsiját.
- Csak nincs valami baj a papával? – kiált fel Paula és leparkol a férje kocsija mellett.
Gyopárka felnéz a negyedik emeleti lakás ablakára.
- Ott van Lehel bácsi, láttam az ablakban, amint kinézett!
Azt már nem teszi hozzá, hogy fürdőköpenyben volt.
Sokáig várnak a liftre, közben egy feldúlt, kissé hiányosan öltözött negyvenes nő rohant le gyalog a lépcsőházban.
- Mi baj, asszonyom, segíthetünk valamiben? – kérdezi Paula a nőtől, aki csak rájuk néz, legyint egyet és szitkozódva kifut az utcára.
- Olyan, mintha a dzsumbujban lennénk, pedig ez nem az a környék! – állapítja meg Gyopárka, és zavar tükröződik az arcán.
A lakásajtóban nem akar megfordulni a kulcs, belülről benne van egy másik. A csengetés után legalább két percet kell várniuk, mire ajtót nyit Lehel, kissé ziláltan. Apja kockás fürdőköpenyében van.
- Sziasztok! Jaj, de jó, hogy jöttetek! Mindjárt itt lesz Előd is! Gyertek be!
Paula mérges, láthatóan zavarja, hogy hazudott a férje, és itt lebzsel, ahelyett, hogy borozgatna a Szomjas Tevében.
- Mit keresel itt, Lehel?
- Arra gondoltunk Előddel, hogy meglepetésképpen mi végezzük el a nagytakarítást a papánál, hiszen te, szívem, egész héten dolgoztál.
- Ugyan, Lehel, otthon még a port sem törölnétek le!
- Jaj, ez teljesen más!
- Miért vagy fürdőköpenyben?
- Hát, öltönyben nem takaríthatok, beláthatod! Gyertek, üljetek csak le, főzök egy kávét! Látod, Gyopárka, apám még mindig fordít. Könyv könyv hátán, mindenütt, amerre jársz. Nézz csak körül, nyugodtan! A hálószobában még az ágyát sem vetette be!
Gyopárka már ismeri a lakást, de igyekszik titkolni. Minden második kedden ide járnak Előddel szeretkezni. Csak bepillant a hálószobába, valóban vetetlen az ágy. Csakhogy friss, gyűretlen az ágynemű. Abban még nem aludt senki. De nem is feküdt benne.
Mire elkészül a kávé, megérkezik Előd. Láss csodát, igazolja apja előadását. Két üveg pezsgőt hozott, hogy jobban menjen a munka.
Paula megkönnyebbülten kortyolgatja a pezsgőt. Hiába, milyen rendes a családja.
Gyopárka elnézést kér, kimegy a mosdóba, mondja, de egyenesen a hálószobába megy. Legutóbb itt felejtette a melltartóját, azt a fehér csipkéset. Biztos az ágy és a fal közé eshetett. Talál is egyet, csakhogy az tűzpiros. Az biztos, hogy nem az övé.
Valószínűleg az a hiányosan öltözött nő hagyhatta itt, akivel a lift előtt találkoztak.
Visszagyűri a fehérneműt oda, ahol találta.
Szegény, szegény Paula néni!
Visszamegy a többiekhez és javasolja, hogy kezdjék el a takarítást. Azt már nem teszi hozzá, hogy mindössze három órájuk van, mert Geréb papa nyolckor szokott hazaérni.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Te aztán minden részletre gondolsz, amire meg nem, azt kipótoljuk a képzeletünkkel. Jó, humoros és még mi minden van mögötte, amiről nem szóltál egy szót sem... :-)
Ment az ötös!
Pussz,
Éva
Kedves Yolla!
Nagyon bájos, és fordulatos az írásod!
Jók a karakterek, a történet kerek egész,
egyben kacagtatóan fordulatos!
Gratulálok! Megérdemled az öt csillagot!
Pussz: emillio
Kell néha egy kis humor is, nem lehet mindig komoly az ember leánya, mert akkor a vakbélgyulladáshoz válik hasonlóvá!
Puszi: Yolla
Nagyon bájos, és fordulatos az írásod!
Jók a karakterek, a történet kerek egész,
egyben kacagtatóan fordulatos!
Gratulálok! Megérdemled az öt csillagot!
Pussz: emillio