Elfoglalt gyerekek

Látogatók száma: 52

Aki asszony nélkül él, annak férfiember létére is muszáj megtanulni mosni, főzni, takarítani, mosogatni, ablakot pucolni, vasalni és még sorolhatnám, mennyi mindent, ami egyébként az asszonynép dolga lenne.
Márton gazda tizenöt éves özvegysége alatt, a saját kenyerén megtanult mindent, amit korábban a felesége végzett, olyannyira, hogy baromfit vágni, kopasztani, délre jó ebédet főzni belőle, egyáltalán nem okozott gondot neki, sőt, a három lánya szerint, tíz szakácsnő is elbújhatna szégyenében, mert olyan finom kakaspörköltet egyik sem tudna főzni, mint a papa. Mégsem erre büszke az öreg, hanem arra, hogy mindhárom lányát taníttatta, ketten már férjhez is mentek, két-két unokával örvendeztették meg apjukat, és a legkisebb lány is öt éve kirepült, büszke menyasszony. A sors furcsa játéka, hogy ötven, száz és százötven kilométerre költöztek öregapjuktól, annyiban azonban egyformák, hogy ritkán akad idejük két napra hazajönni, annyi az elfoglaltságuk. Megérti Márton gazda, elvégre fiatalok, dolgoznak, a családra kell időt fordítani, tudja ő pontosan, hiszen maga is járt ebben a cipőben. Azért fájlalja, hogy a kétszintes négyszobás ház nagyobb részben kihasználatlan, csak akkor megy fel az emeletre, ha takarít, mert egyedül bővel elfér a földszinten, ott van minden, amire szüksége van, a konyha, a spájz, a nappali, a fürdőszoba és a hálószoba, amiben még ennyi idő után sem tudna aludni, mert hiányozna ágya túlfeléről Juliska szuszogása. Inkább a nappaliban lévő sarokgarnitúrán alszik, azt még ki sem kell nyitni dupla ágynak, mert anélkül is elfér rajta.
Amióta nyugdíjba ment, egyre több jószágot tart, mert kell az a családnak. Hetvenezer forintos nyugdíjából nem tudná segíteni a gyerekeit, még a négy unokájának sem tudna születésnapra és névnapra, meg karácsonyra ajándékot venni, ha nem gazdálkodna a ház körül. Ötven tyúk, hatvan vágnivaló csirke, harminc kakas és huszonhat réce ront ki reggelente az ólból, amint kinyitja az ajtaját, és hat disznót is meghizlalt. Tojásból és tyúkból is pénzel egy keveset, meg eladta a három közel hárommázsás disznót, egyet még karácsony előtt levágott, hogy az ünnepekre jusson belőle a lányoknak, és a maradék kettő is két mázsa feletti, azokat is illene levágni, minek etesse, már csak a zsírja gyarapszik.
Január közepén megérkezett az igazi tél, hóeséssel, hideg széllel, és éjszakánként mínusz húsz fokot mutat a verandán a hőmérő. A ház alatti alagsorban, a közel ötven négyzetméteres helyiség a kazánház, és egyben ez a színhelye a baromfipucolásnak, a disznóölés benti munkálatainak, és itt van a két százhúsz literes mélyhűtő láda is, mindkettő rendszerint tele van hússal, egyik baromfival, a másik disznóval. Amikor a lányok hazajönnek, válogathatnak kedvükre a konyhakész húsokból, Márton gazda még egyszer sem nézte meg, ki mennyit visz belőle. Amint a fagyasztóládák háromnegyed részben a levegőt tartalmaznak, akkor összehívja a komáit, és nagy pusztítást végeznek az állatállományban, többnyire a baromfik körében. Általában levágnak hat kacsát, nyolc vagy tíz tyúkot, megkopasztják, felbontják, bezacskózzák, és szépen besorakoztatják a hűtőládába. Közben egyet vagy kettőt megfőznek, vagy megsütnek maguknak ebédre, bor is akad mellé, amennyi csak kell és eltelik a nap. Ugratják egymást, nemhiába, több mint ötven éve barátok, együtt jártak iskolába, és akiket elsodort az élet a faluból, öregségükre azok is hazaköltöztek. Összetart az öt jó cimbora, közel laknak egymáshoz, hol egyiknél, hol másiknál gyűlnek össze, borozgatni, beszélgetni, közösen ebédelni vagy vacsorázni, mert közülük hárman egyedül élnek és jól esik a társaság. Neigyámábálint és Ókulláré szívesen töltené velük az időt, csakhogy nekik a feleségük dirigál, ezért vagy lopni kell az időt a kvaterkázáshoz, vagy előre bejelente oldalbordáiknak az előre tervezett közös férfi programokat, úgymint a favágást, disznóölést, fametszést, szántást és szüretelést. Mást nem nagyon fogad el a két asszonyság, ezért a baromfi feldolgozások során Márton gazda igazából a két egyedülálló komájára számíthat, Jóskára és Karcsira.
A múlt szombaton levágtak hat kacsát és négy kakast, közben meghányták, vetették a világ folyását és Márton gazda elpanaszolta, hogy amióta eladta a két nagyobb disznót, a maradék kettő nem eszik olyan jól, mint kellene, egyébként is, két mázsa felettiek, vágásérettek.
- Akkor le kell vágni, komám! – kontráz azonnal Karcsi, és fel sem néz a kakastól, melynek szorgalmasan tépkedi a forró víztől csöpögő tollát. – Hívd fel Neigyámábálintot és Ókullárét, és amikor ráérnek, levágjuk mind a kettőt! Leszünk rá elegen, főleg ha a lányodék is eljönnek, ötven kilométer nem a világ vége!
Bólogat Jóska, benne van a dologban, és valóban kell legalább egy női kéz, mert annak jobban áll a mosogatás.
Repes Márton gazda szíve, ez igen, ilyenek a barátai! Neigyámábálint és Ókulláré rövid úton meggyőzi az asszonyokat, hogy nekik ott a helyük a disznóölésen, mégsem hagyhatják magára Márton barátjukat, főleg úgy, hogy két disznót kell feldolgozni. Végül szerdában maradnak, akkor egyiküknek sincs semmi dolga, ráadásul a Márton gazda középső lányának a férje szerdánként már délben végez a munkahelyén, s biztosan eljönnek. Az unokák is hiányozhatnak egy napot az iskolából, elvégre nem kocsma az, hogy mindig ott üljenek!
Húsz kilométerre lévő településen lakik Géza sógor, igaz, még nem nyugdíjas, de rugalmas munkaidőben dolgozik, ezért meghívja őt is Márton gazda, már csak azért is, hogy adhasson neki egy tisztességes adag kóstolót.
Csupa izgalom Márton gazda, nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan összeáll a csapat. Hétfőn beül a kocsiba és bemegy a városba bevásárolni a fűszereket. Nem öltözik ünnepi ruhába, minek, úgy megy, ahogy otthon van. A két pulóverre felveszi a bekecset, nem fázik a kocsiban, sőt, még majdnem izzad is, hiába tizenhat éves a rozsda rágta Opelje, kitűnően szeli az utat és kiváló a fűtése.
Nincs is azzal semmi baj, alig találkozik másik járművel a mellékúton, így nyugodtan elmélázhat vezetés közben, mert magától célhoz ér a kocsija, annyiszor megtette ezt az utat.
Márton, Márton, a másik két lányodnak is szólj a disznóvágásról, hátha eljönnének!
Az áruház hatalmas parkolójában alig van valaki, válogathat a jobbnál helyek között. Kiszáll a kocsiból és mielőtt bemenne vásárolni, felhívja a lányait és meghívja őket a szerdai disznóölésre. Nem tudnak jönni, ez nem okoz számára nagy meglepetést. Rágyújt, és ha jobban belegondol, igazán mondhatták volna, hogy tegye át szombatra és péntek este hazajönnek. De nem mondták.
Szállingózni kezd a hó, de nem dobja el a félig szívott cigarettát, nem adják azt ingyen, hogy csak úgy elpazarolja. Összehúzza magán a bekecset, legalább egy sálat tett volna nyakába.
Megint egyedül kell megoldani a problémáit, mint azt tizenöt éve egyfolytában teszi. Egyedülálló apaként nem volt könnyű felnevelni a három lányát. Évekig hezitált, asszony kellene a házhoz, jelentkező is akadt, de mindannyiszor visszatáncolt, mert egyre jobban ment a házimunka és kár lett volna mostohát hozni a házhoz. Utána meg megszokta a magányt, összeverődött a nyugdíjas baráti társaság, nincs egyedül, mert arravalók a komák, hogy beszélgessenek, kvaterkázzanak, segítsenek egymásnak, amiben csak tudnak.
Eldobja a csikket, amit gyorsan ellep a hó, és közel egy órát kóborol az áruházban, mire minden a bevásárlókocsi kerül, amire szüksége van.
Alaposan meghízik a hótakaró, és a kopott téli gumikon csúszkál az autó. Lassan megy, a harmadik sebességnél nem kapcsol fentebb, és a sűrű hóesésben alig látja az utat. Az esetlegesen szembejövő jármű vezetője sem láthat sokkal többet, mert tompítottal megy, hiszen a fényszórónál a hó függönyön kívül semmit sem lehet látni.
Másfél óra alatt teszi meg a félórás utat, s amikor végre hazaér és beáll az udvarra, érzi, hogy a hátán csurog az izzadtság. Mindegy, ki kell pakolni a csomagtartóból, nem hagyhatja benne a bevásároltakat. Sok dolga akad, szortírozni kell a fűszereket, megpucolni a vöröshagymát és fokhagymát, az orja leveshez a zöldségeket, előkészíteni a teknőket, tálakat, és a további szükséges eszközöket, melyek egy részére, hogy ne legyen útban, felvitte a padlásra. Még gázpalackért is el kell mennie, csak múlna már el a hóesés. Az üstházakat is elő kell készíteni, és ha lehet, nem akarja igénybe venni a barátai segítségét. Egy nap alatt előkészít mindent, nem lesz gond.
A fenébe is! Míg odavolt, az idő alatt kialudt a kazánban a tűz, mert elfelejtette megrakni fával, már mindegy, majd estefelé begyújt, addig meglesz tizennyolc fokban is, úgysem üldögél, tesz-vesz a házban és a ház körül.
A nap hátralévő részében teszi a dolgát, ebédelni is elfelejt.
Késő délután eláll a hóesés, lehet havat lapátolni, az utcán és az udvaron is. Megeteti a jószágokat és a begyújt a kazánba.
Abált szalonnát vacsorázik, teát iszik hozzá, megfürdik és este nyolckor már az ágyban fekve nézi a televíziót. Hamar elalszik, és hajnalban arra ébred, hogy horrorfilm megy a tévében, és lehűlt a hőmérséklet. Valószínűleg ismét kialudt a kazánban a tűz, de már nem kel fel begyújtani, inkább elővesz egy plédet és a paplan tetejére teríti.
Későn ébred, már nyolc óra is elmúlt, és kimondottan hideg van a nappaliban, tizennégy fokot mutat a hőmérő. Gyorsan felöltözik, beágyaz, és elkezdeni a napi penzumát. Elsőként megeteti a jószágokat, a disznók este már nem kapnak enni. Megvakargatja a fejüket, azok meg barátságosan röfögnek, ezzel jelezve a gazdának, hogy jól érzik magukat.
Úgy érzi, késésben van, ezért nem is reggelizik, inkább lehordja a padlásról az edényeket, elmossa, odakészíti a kazánházba. A két üstházzal nehezebben boldogul, de veszi az akadályt. Dél körül begyújt a kazánba, süt magának négy tojásból rántottát, elmosogat és nekilát a hagymapucolásnak, zöldségtisztításnak, és besötétedik, amikor eszébe jut, hogy a késeket is meg kell élezni.
Megeteti a baromfikat, tiszta vizet ad nekik, szinte szomjasabbak, mint amennyire éhesek. Beáll a garázsba kocsival, ne foglalja az udvart, mert minden helyre szükségük lesz. Mégsem kell gázpalackot cserélni, mert mind a négy tele van.
Hatkor még végig telefonálja a komáit, hogy ráérnek fél hétre jönni. Neigyámábálint meglátja, hogy Márton keresi, s azonnal kimegy az udvarra, mert nem akar az asszony előtt beszélni:
- Figyelj, komám, viszek egy fél liter kisüstit, csak hogy reggel tudjunk koccintani. Nem akartam az asszony előtt mondani, mert tudod, azonnal elkezdi a litániát, ne igyál már Bálint! Mintha részeges lennék! Negyvenévi házasság alatt képtelen volt megérteni, hogy férfiembernek szüksége van az üzemanyagra, és a tej nem az. Csak a pálinka, vagy a bor!
Mit mondjon erre Márton gazda? Azt, hogy Neigyámábálint egy deci pálinkával a gyomrában vicces ember, aki jópofa poénokkal szórakoztatja a társaságot, ám a nélkül egy kötekedő, kibírhatatlan öregúr?
Fáradtan tér nyugovóra, pedig kiáztatja magát a kádban és megborotválkozik, mert erre reggel már nem lesz ideje. Legkésőbb ötkor felkel, telehordja vízzel a két üstházat, megeteti a baromfit és lefőz vagy tizenkét adag kávét, mert arra később nem lesz ideje, pedig Jóska, Karcsi és Géza sógor nagy kávés.
Beállítja az ébresztőórát, és ágyba bújik, még a televíziót sem kapcsolja be.
Hideg az éjszaka, odakinn, a mínusz húsz fokban, megfagy a hótakaró.
Reggel ötkor cseng az ébresztőóra, ám Márton gazda képtelen felkelni az ágyból, Kapar a torka, rázza a hideg és úgy érzi, hogy forró a homloka.
Alszik még egy fél órát, illetve csak szundikál. Ha kidugja a lábát a paplan alól, úgy érzi, hogy még a pizsamája szára is fázik.
Fél hétkor megérkeznek a barátok, és meglepődnek a zárt kapu láttán. Arra a következtetésre jutnak, hogy baj lehet Mártonnal, ha nem nyitotta ki a kaput, sőt, a ház ajtaja is zárva és egyetlen ablakban sem világít a fény. Neigyámábálint idejövet kétszer is meghúzta a pálinkás üveget, virágos jó kedvében átmászik a kerítésen és megnézi, hol tekereg a komájuk.
- Még az ágyban van! – tér vissza és belülről kinyitja a kaput. - Szerencsére nyitva hagyta a konyhaajtót. Gyertek, nézzétek meg, milyen rossz bőrben van. Majd jobban lesz egy kis pálinkától!
Márton gazdának harminckilenc egész két tized a láza, ez már nem játék, be kell vinni az orvoshoz. Szalad haza Jóska a kocsiért, nem szereti a másét vezetni. A többiek ráveszik a házigazdát, hogy öltözzön fel és az orvosnál kezdje a napot.
Hümmög Baksa doktor, mert némi zörejt hall Márton gazda tüdejében, láthatóan a torka is begyulladva, magas a láza, ennek már fele sem tréfa.
- Doktor úr, ma vágnánk le a disznókat, nekem haza kell mennem.
- Hazamegy, mert nem maradhat itt, de szigorúan ágyban kell maradnia, szó sem lehet semmiféle munkáról. Adok két injekciót, felírok két gyógyszert, igyon sok teát és dél körül megnézem. Ha nem lesz jobban, akkor kórházba küldöm. Megegyeztünk?
Makacs ember Márton gazda, a disznóvágás nem maradhat el, azért megígéri a doktornak, hogy betartja a szentenciáit, bár a hazafelé úton már arról beszél, hogy előkészítette a nagy munkához a készségeket és a fűszereket, és ha nem bánják a barátai, akkor kivételesen tevékenyen nem vesz részt a munkában, csak a kazán közelében üldögél, és irányítja a munkálatokat.
Neigyámábálintot és Ókullárét otthon hagyták, annyian bele sem fértek volna a kocsiba, legalább megetették a baromfikat, meg begyújtottak a kazánba, kávét főztek és telehordták az üstházakat vízzel.
Reménykedni lehet, csakhogy a valóság ennél sokkal szerényebb. Megetették a tyúkokat és a kacsákat, friss vizet is adtak nekik, de belakatták a két disznót is, mert úgyis elmarad a disznóvágás, elvégre beteg a gazda. Begyújtottak a kazánba is, abban nincs hiba, kávét is főztek, amit megittak és a kazánház melegében üldögélve, nagy egyetértésben megitták a maradék pálinkát. Ókullárénak danolni is kedve támad, nótafélét dünnyög az orra alatt és megéhezik, mert az asszony perelt vele, de reggelit nem adott neki.

Márton gazda szemében kipottyan a könny, ebből így nem lesz disznóvágás. Közben megérkezik Géza sógor, és kezébe veszi az irányítást. Határozottan, bár udvariasan hazaküldi Neigyámábálintot és Ókullárét, Márton gazdát a kazán mellé ülteti, miután rábeszélte, hogy burkolózzon be egy vastag takaróba, majd felteszi a kérdést Jóskának és Karcsinak:
- Mit gondoltok, elbírunk hárman a két disznóval?
Összenéz a két férfi, micsoda buta kérdés ez?
Egy órakor megérkezik Márton gazda középső lánya a férjével együtt, a gyerekeket nem hozták, nekik iskolában a helyük és csak négyig maradnak, mert menni kell értük az iskolába. Marikának az első dolga, hogy a disznóvérből ebédet készítsen, de azzal sincs sok baja, mert a férfiak közben azt már megabálták. Csaba, a vej, városi fickó, vékony, cinege alkatú, két kanna vizet is nehezen bírna el, ezért rá csak a kulimunkát bízzák, hozd ide azt, ezt meg vidd el, el kell mosogatni.
Két órára végeznek a felbontással, innentől kezdve behurcolkodnak a kazánházba és a két nagy kinyitott asztalon elkezdődhet az érdemi munka. Szortírozzák a disznók alkotórészeit, mi kerül a hűtőbe, miből lesz hurka, kolbász, tepertő, mit kell besózni és a kötözött sonkát is elkészítik. Jön a finomhangolás, kicsinosítják a sóznivalót, bele is teszik a páclébe, összevágják a kolbásznak és a zsírnakvalót, külön vájlingokba teszik a gömböcbe és a hurkába szánt részeket.
Jár a három férfi keze, mint a motolla és félszavakból értik egymást, ahogyan az összeszokott társaságnál nem meglepő dolog. Húszperces ebédszünetet tartanak, a kávét már munka közben iszogatják, mert az idő telik, és tétlen kezek mellett nem halad a munka.
Négy órakor magukra maradnak, Marika elmegy a férjével együtt, elébb azonban gyermeki aggódással osztja az édesapját:
- Gyógyulj meg, papa, jobb, lenne, ha lefeküdnél, nélküled is megy a munka. vedd be a gyógyszered, Baksa doktor is megmondta, hogy pihenésre van szükséged.
Jó ember a doktor és mindig jókor érkezik, éppen késői ebédjét fogyasztotta a társaság, amikor betoppant és megvizsgálta a betegét, adott neki még egy adag injekciót és csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy nagyon szereti a sült vért, sőt a feleségének is a kedvence. Meghívják, tartson velük, jut neki is a finom falatból, sőt, ételhordóban vihet a nejének is.
- Nagyon köszönöm, Márton bátyám, majd holnap délelőtt visszahozom az ételhordót, úgyis meg akarom nézni, mennyit javul az állapota.
Nyolc órakor befejezettnek tekintik az aznapi munkát. Géza sógor elindul haza, még egy órát vezet, mire beállhat végre a telkére, mert közben ismét nagy pelyhekben hull a hó és csak araszolni lehet az országúton.
Mielőtt elmegy, Jóska megpakolja a kazánt, bekészít egy halom tűzifát, mert éjfélkor visszajön, hogy megrakja velük a kazánt, elvégre beteg barátjának állandó melegre van szüksége.
Másnap reggel hétkor ismét megjelenik Karcsi komával egyetemben, és nem tetszik neki a házigazda, aki betegebbnek látszik, mint előző napon volt. Nem is engedik neki, hogy felkeljen az ágyból, inkább rábízzák, hogy vigyázzon az orja leves és toros káposzta fővésére, melyeket a konyhában már felkészítettek a tűzhelyre, hogy apró lángon délig elkészüljenek.
Tanakodik a két öreg, ketten nem bírnak ennyi dologgal, segítség kell, legalább még két férfikéz.
- Szóljunk Hadarós komának! – javasolja Jóska és Karcsi rögvest jóváhagyja, mit se számít, hogy nevezett koma annyit ért a disznóöléshez, mint ő maga a harangöntéshez.
Telehordják vízzel a két üstházat, alágyújtanak és beleteszik főni a hurkának és a gömböcnek valókat, majd a kolbászhús ledarálásához kezdenek. Lemérik, pontosan hatvan kiló, pedig két karajt is meghagytak, amit majd szétdarabolnak és mehet a mélyhűtőbe.
Délelőtt jön a jó doktor az ételhordóval, megvizsgálja a beteget, és lógó orral távozik, mert nincs még készen sem a hurka, sem a kolbász, éppen csak megfőtt a hurkának való, és most teszik fel főni a rizst. A kolbászhúst már befűszerezték, de ezután kezdik el tölteni. Nem baj, majd estefelé még egyszer benéz.
Dél körül megérkezik Márton gazda legidősebb lánya, egy órakor meg a legkisebb, s még csak nem is említik, hogyan sikerült elszabadulni bokros teendőik mellől.
Aggódnak apjuk betegsége miatt, nem engedik felkelni, pedig szeretne ott lenni Márton gazda, amikor a hűtőbe valót kiadagolják. Majd ők ott lesznek, nyugtatgatják, és valóban kezükbe veszik a dolgok irányítását.
Délután ötkor tele csomagtartóval kigördül a telekről a két lány kocsija.
Márton gazda felkel az ágyból, megnézi, hol tartanak a komái. Felveszi a fürdőköpenyt, zoknit húz, felkapja a bekecsét, így már nem fázik, kezébe fogja a nagy tepsit és kilép az udvarra, mert csak onnan tud lejutni az alagsorba, ahol már két fateknőben pácolódnak a füstölnivalók, az egyik asztalon hűlnek a hurkák, a másikon ott a két gömböc, az edények elmosogatva, és két nagy bélelt vesszőkosárban karikáznak a kolbászok. Egyedül Hadarós koma tartózkodik a helyiségben, éppen fát rak a kazánba.
- Vinnék sütni hurkát meg kolbászt, az lesz vacsorára.
- Miért jöttél le, Márton? Szóltál volna telefonon, felviszem, amit kell.
- Hol vannak Jóskáék?
- Aggatják a füstölőbe az első adag kolbászt.
Gyöngyözik az izzadságtól Márton gazda homloka, de nem állja meg, hogy megnézze, mennyi hús került a hűtőbe. Meglepődik, mennyire kevés. Szórakozottan felnyitja a másik hűtő tetejét, hát, abból is hiányzik egy sor, pontosan a múlt szombaton levágott hat kacsa és négy kakas.
Hadarós nem állja meg szó nélkül:
- Nem szólhattunk a lányokra, hogy ne vigyék magukkal, amit akartak!
- Jól tettétek. Az övéket vitték. Legalább lesz elég helye a hurkának, mert holnap azt is lefagyasztom.
Közepes lángon sül a hurka, meg a kolbász. Márton gazda megterít négy főre, bort készít az asztalra, jöhetnének már a többiek, mert odatette melegedni a délről maradt levest és a toros káposztát.
Rápillant az órára, hét óra van, még nem értek haza a lányok. Csak nehogy bajuk essék az úton.
Kinyitja a konyhaszekrény fiókját, abban tartja a mogyorós csokoládét, amivel rendszerint meglepik a lányai, mert tudják, hogy az a gyengéje. Biztosan most egyenesen odatették, amit hoztak, és úgy megkívánta a sok zsíros étel után. Mindössze egy kocka maradt a legutóbbiból, persze, nem csoda, mert rájárt. Kihúzza a fiókot és hátrahőköl. Mindössze az utolsó kocka csokoládé árválkodik benne. Egyetlen tábla csokoládét sem hoztak a lányok. Kipottyan szeméből a könny.
Ne butáskodj, biztosan nem volt idejük venni! Mindketten nagyon elfoglaltak! Mit gondolsz, az iskolaigazgatónak és a könyvelési csoportvezetőnek csupa derű az élete?
Furcsa szag terjeng a tűzhelyen lévő két nagy fazék felől. Leégett volna a leves és káposzta? Az nem lehet, hiszen annyit főztek, ami elég lett volna két szakasz katonának is. Lekapja róluk a fedőt és minden érthetővé válik. Alig maradt valami a két nagy edény alján, az is leégett, mert elforrt. Nem baj, hogy elvitték a lányok, csak elmoshatták volna az edényeket.
Kinyitja az ablakot, had menjen ki az égett szag.
Betoppannak a barátok, végeztek a munkálatokkal.
Márton gazda ott fekszik a tűzhely előtt, a kövön, és egyre csak azt hajtogatja, hogy elfoglaltak a gyerekek.
Húsz perc múlva kiér Baksa doktor és kihívja mentőket. Eléggé ideges, mert ez már délelőtt meg kellett volna tennie.
Az sem zavarja, hogy a terített asztal közepén ott gőzölögnek a sült hurkák és kolbászok. Illatuk betölti a helyiséget, mégsem éhes senki.
Sűrűn hull a hó, beborítja az egész udvart. A mentősök már a disznóölés nyomát sem látják. Az asztalon gőzölgő disznótorost kóstolóba is kaphatta a házigazda, aki szegény olyan rossz állapotban van, hogy mielőbb a kórházba kell vinni.
- Jóska komám, zárd be az ajtót, vidd el a kulcsot és etesd a jószágokat, míg nem jövök haza. Hol a telefonom? Az fontos. Hívnak a lányaim, amint hazaértek.