Torzított üvegen át szemlélik a világot
Látogatók száma: 575
"...Az élet nem álom, hanem küzdelem, és csak azokat nem csalja meg, akik világos fejjel és kemény akarattal néznek szembe vele..." (Stendhal)
Kiállhatatlan, hisztis, ideges és folyton kötözködik? Akárcsak én azokon a napokon, azzal a különbséggel, hogy még csajozni is akar?
A jelenséggel foglalkozó tudományos ismeretek nem olyan kiterjedtek és bőségesek, mint a női hormonális változást illetően. Ennek oka, hogy a női klimax a ciklus elmaradásával sokkal "szembetűnőbb" és drasztikusabb tünetekkel jár.
Nem is hinnénk, hogy a férfi klimax során megélt pszichés és életvezetési változások milyen hosszú sora tulajdonítható közvetlenül a hormonszintváltozásnak. Csökken a nemi vágy, a fizikai teljesítőképesség és számos vegetatív idegrendszeri tünet észlelhető. A legkellemetlenebb az ún. androgén impotencia. Az időszakosan bekövetkezett "kudarcokat", melyek igencsak frusztrálók, befolyásolják az egyén önbecsülését, általános hangulatát. Sok házasság fut zátonyra, a teremtés koronái ugyanis ebben az időszakban hajlamosabbak felelőtlen, akár nevetséges kalandokba bocsátkozni, csakhogy bizonyítva lássák, még nincs veszve az ifjúság.
A férfiakra jellemzően 5o-6o éves korukban tör rájuk a kapuzárás előtti pánik, ilyenkor egy állandó csajozási és nemzési kényszer tör rájuk, még ki akarják használni az utolsó lehetőségeket.
A lelki érzékenységből és kudarctól, csődtől való félelem gyakran okoz a férfiakban cinizmust. Egy ideig bármit teszel is, az sosem lesz jó, vagy sosem lesz elég jó. Nem segít, nem csinál semmit, állandóan fáradt.
Ha erre felkészülsz és betudod a klimaxnak az állandó elégedetlenséget, akkor lényegesen könnyebben viseled el, és kezeled a helyzetet. Egy bizonyos kor után változik a test és ahogy te is elvárnád partneredtől, hogy fogadjon el minden korban, ezt neked is meg kell tenned!
Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberre, és mindent elraktározzunk, ami fáj!
Amíg eljutottam az fentiekben vázolt felismerésig, addig az életem teljesen szétesett, pokollá vált. Minden nap elviselni a megaláztatást, a folytonos titkolózásait, leszólásait, kritizálásait, gúnyos viccelődéseit, dühkitöréseit. Bármit mondtam, megcáfolta, és ellenkezett velem. Lehetetlen volt számára, hogy elfogadja a véleményemet. Olyan logikusan érvelt, hogy kételkedni kezdtem magamban. Lassan már úgy éreztem, semmit sem tudok jól csinálni!
Szemléletmódváltás! Mostanában egyre gyakrabban érzem magam boldognak. Miért? Mert végre megértettem, nem az a boldogság, ha álomvilágba menekülök, és felesleges dolog minden erőmmel azon igyekezni, hogy másoknak megfeleljek. Ha elégedett vagyok magammal, nem stresszel semmi, így képes vagyok odafigyelni másokra, és hamarabb észreveszem az élet, a világ apró szépségeit is, melyek sok kis örömöt, sok kis boldogságot okoznak.
A cikket írta: T.Zsóka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Osztom a véleményed, közben kíváncsi vagyok arra, hogyan viseli a párod a "szemléletváltásod" ?
Ha az ember megtalálja a belső békéjét- amiért tenni kell nap mint nap- akkor hamarabb el tudja fogadni a párjának a "hülyeségeit" is...
37 évi házasságban nálunk is voltak hullámvölgyek, de a szeretet, a tisztelet egymás iránt mindig győzött. Vallom azt, hogy ha az egyik ember "meghülyül" a másiknak már nem lehet, nem szabad, mert annak káros hatásait a gyerekek isszák meg.
Otthonról azt tanultam, hogy első a CSALÁD, én a családomért mindenre képes vagyok!
A 37 év sok szép emléket rejt, s feledteti a rosszat.
Igen fontos, hogy az ember megtalálja a belső békéjét! De a belső béke nap, mint nap felkavarása, emberpróbáló!
37 évi házasságban nálunk is voltak hullámvölgyek, de a szeretet, a tisztelet egymás iránt mindig győzött. Vallom azt, hogy ha az egyik ember "meghülyül" a másiknak már nem lehet, nem szabad, mert annak káros hatásait a gyerekek isszák meg.
Otthonról azt tanultam, hogy első a CSALÁD, én a családomért mindenre képes vagyok!
A 37 év sok szép emléket rejt, s feledteti a rosszat.
azonban a cikked végén nagyon tetszettek a gondolataid
:)
Szép hogy így vélekedsz a világ apró örömeiről.
Üdvőzölek : Maya
Én három évvel idősebb vagyok a férjemnél, a férfiklimaxot még csak egy kollegámmal éltem át. Először nagyon rossz volt, de amikor rájöttem, mitől van, türelmesebb lettem vele. És igyekeztem benne is tudatosítani, hogy nem én lettem ügyetlenebb, csupán ő látja más szemmel a munkám. Előbb-utóbb elfogadta. Persze nem hiszti nélkül, de megérte. A korban utána következők már jobban viselték a saját klimaxukat.
Szeretettel: Arkady