Az ügyeletes
Látogatók száma: 71
A szerelem nem egy kosárlabda mérkőzés, ahol lehet időt kérni, hogy az edző taktikai utasításokat adjon a csapatnak, vagy megzavarja az ellenfél támadását, vagy éppen a büntető dobását.
Karola éppen egy nappal karácsony előtt közli velem, hogy időt kér, egész pontosan két hetet, mert elmegy Szegedre az unokatestvéreihez és a keresztapjához, aki jó nevű szülész-nőgyógyász. Elönti agyamat a szürke düh, persze, számára öt év együtt járás után is csak egy albérletben lakó, csóró kis kezdő mérnök vagyok, aki anyagi javakban szűkölködik, talán még jobban, mint egyetemista korában.
Ez lesz az első szilveszter, amikor nem bulizok sehol, hanem felajánlom a barátaimnak, hogy a tizenhat éves, kamaszkorú Skodámmal ugrásra készen állok, ha szükségük lenne rám. Nem sokat ódzkodnak, hogy nem kell, inkább titkon örülnek a helyzetnek, végre lesz valaki, akire vészhelyzet esetén számíthatnak. Ezt mondom Márta néninek is, a hetvennyolc éves főbérlőmnek, annyi ferdítéssel, hogy ebben az ügyeletes szerepkörben most én vagyok a soros, Karola pedig a rokonoknál ünnepel, vidéken.
A négy szoba hallos körúti lakásban az öreglánnyal hetekig elkerüljük egymást, nem is értem, miért most kell találkoznunk. Láthatóan Márta néni vendégségbe megy, vagy mulatni, de egy biztos, nem lesz itthon, mert egész délelőtt a fodrásznál ül, utána majd egy órát tollászkodik a fürdőszobában, mire összerakja magát és fekete estélyi ruhájában végiglejt a nappalin, anélkül, hogy körömcipőbe bújtatott lába megbicsaklana, vállára dobja a keppet, és hazudnék, ha mást állítanék, mintsem azt, hogy egy igazi dáma.
- Sándor kérem, a hűtőszekrényben talál malacsültet és egy komplett hidegtálat, két üveg pezsgőt, fogyassza egészséggel! Az operába megyek Kálmánnal és csak két nap múlva jövök haza. Leugrunk a nyaralójába, ejtőzni.
Keresgélem a televízió csatornák kínálatában a hangulatomhoz illő műsort, mindhiába, mert olyan filmeket adnak, amelynek még a dobozáért sem kell fizetni, és forgalomba hozatalukat tekintve minimum kamaszkorúak.
Alig várom Márta néni távozását, még a földszintre sem ér le, amikor én már kifosztom a hűtőszekrényt, és tömöm magamba az ételt, mert farkaséhes vagyok, mely nem csoda, hiszen elblicceltem a reggelit, ebédet sem ettem és délután öt körül jár az idő.
Már éppen ki akarom nyitni az első üveg pezsgőt, amikor eszembe jut az önkéntes ügyeletességem, ezért nem ihatok alkoholt, hátha a barátaimnak szükségük lesz rám.
Egy pohár kristályvíz társaságában filmet nézek, egy darabig, utána a film néz engem, mert elszundikálok, és amikor mobilom hangos zenéje felébreszt, már másik adás megy a televízióban.
Fél tizenegy. Ádám keres, hogy menjek azonnal, nagy a perpatvar, Margó a férje fejére borított egy tál franciasalátát.
Liza nyit ajtót:
- Szia! Gyere gyorsan! Áll a bál!
Mire odaérek, már a frissen felújított lakás halljában a padlószőnyeget és a falakat piros sárgarépa, sárga kukorica és zöldborsó darabok borítják, és a ragacsos majonéz sem kedvez annak, aki hozzájuk ér. Mégis mind a nyolcan ott szoronganak, a hat négyzetméteres helyiségben, mely eredetileg a tánc színhelyének szántak, és amelyben Margó egy kiló franciasalátát borított Katával táncoló férje fejére, mert úgy találta, hogy tánc közben túl szorosan ölelik egymást, sőt, még csókolóznak is!
Kevin dühöng, hogyan lehet Margó ilyen eszementen féltékeny, egyébként is a franciasalátával tönkre tette a karácsonyra kapott méregdrága pólóját.
Tíz percembe kerül, mire meggyőzöm Kevint, hogy nem is tudja, milyen szerencsés ember, és jobb lenne, ha dühöngés helyett belegondolna, hogy én bezzeg milyen büszke lennék arra, ha Karola féltékenységi jelenetet rendezne miattam, mert azt jelentené, hogy szeret, legyen büszke arra, hogy Margó féltékeny rá, tehát szereti.
Hű, micsoda logikám van!
Persze, Margót is meg kell győznöm, hogy egy csóktól még nem dől össze a világ – azt persze, nem teszem hozzá, hogy nálam igen -, és ha most velem jönnek mindketten, még lesz idejük átöltözni és még éjfél előtt átmehetnek Balázsék bulijára.
A házigazda hálából egy üveg pezsgőt nyom a kezembe, nem tiltakozom, megérdemlem.
Éjfél után pár perccel ismét otthon vagyok, és lehuppanok a televízió elé. Lehunyt szemmel hallgatom a köztársasági elnök köszöntőjét és arra gondolok, vajon hol van, és mit csinál Karola, kivel pezsgőzik az újév tiszteletére, és biztosan azt a tört fehér, mélyen dekoltált ruháját viseli, amelyben megdobogtatja minden férfi szívét, aki csak reája néz.
Nem is értem, ha nem vagyok vele, hogyan meri Karola viselni azt a ruhát? Nem az lenne a természetes, hogy annak akarjon tetszeni, akit szeret? Vagy aki őt szereti?
Mielőtt végképp elvesznék az önsanyargatás útvesztőjében, ismételten megszólal a mobilom, most Viola jelentkezik, és szakadozott beszédjéből csak annyi értek, hogy menjek azonnal Balázsékhoz, mert baj van.
Mellékutakon közlekedem, mert a belvárosban hömpölyög a felfokozott idegállapotban leledző népesség egy része, boldog, boldogtalan üdvözli egymást, trombitálnak, petárdák durrannak, üvegből isszák a pezsgőt, nevetnek, örülnek, és annyira rám férne egy kis vidámság, hogy jobb, ha elkerülöm őket, nehogy kiszálljak a kocsiból és elvegyüljek közöttük!
Ahogyan elnézem, a kétszintes kispesti családi ház valamennyi ablakából kiszűrődik a villanyfény, valószínűleg szétszóródhatott a társaság. A kapu tárva nyitva, négy autó parkol az aprócska telken, és ha jól navigálok, még én is beállhatok a kocsimmal.
Mint ahol forgószél tarolt, úgy néz belülről a ház. Balázs szüleit a gutaütés kerülgetné, ha látnák, hogyan néz ki békés otthonuk, ám ők éppen Ausztráliában vannak és csak három hét múlva jönnek haza, talán addig rend lesz. A család Labrador kutyája fogad, rémlik, hogy Zsanna a neve. Szólok hozzá, rám ugrik, képen nyal, és amint megmondom neki, hogy Violát keresem, elindul, majd visszanéz, hogy kövessem.
Viola az emeleti fürdőszoba ajtaja előtt ül a kövön. Arcán rég elmosódott a smink:
- Nem jön ki… Balázs egy órája nem jön ki… magára zárta… mit csináljak…
Az már baj, valaminek történnie kellett Balázs barátommal. Úgy emlékszem, hogy a fürdőszobába a mellette lévő vendégszobából is be lehet jutni, csak az ajtó elé tettek egy szekrényt. Pár perc alatt kidobálom a szekrény tartalmát, hogy könnyebb legyen eltolni a pozdorjából készült csodaszekrényt.
Hogy miért csodaszekrény? Csoda, hogy egyáltalán megáll a lábán. Nincs bezárva az ajtó, Balázs eszméletét vesztve furcsa pózban fekszik a kövezeten. Hívom a mentőket, öt perc múlva meg is érkeznek, mert éppen a szomszédos utcában jár egyik kocsijuk. Alkoholmérgezés.
Egy órámba telik, mire sikerül kitessékelnem a vendégeket, mind a húszat. Ráparancsolok Zsannára, hogy vigyázzon a házra, majd bezárom a bejárat ajtót és a kulcsot magamhoz veszem.
Ó, ha itt lenne Karola, tudná, hol laknak Balázs keresztanyjáék és elvihetnénk nekik a kulcsot.
De Karola nincs itt! Azért sem hívom fel, nehogy azt higgye, hogy nem tudok nélküle élni!
A Petőfi hídon gurulok, lassan megyek, nem sürget az idő. Hajnali három óra.
Elfoglalták házunk előtt a pakolóhelyemet, de nincs időm mérgelődni miatta, mert megszólal a telefonom.
Irány a Sas hegy, vár Péter barátom, akinek hangjából kiérződik vérének magas alkohol szintje.
Itt már véget ért a buli, csak ketten vannak, egymással szemben ülnek a sakkasztalnál, melyen szépen sorakoznak a bábuk és a sakkóra.
Egyszerre kezdenek el beszélni, mégis úgy kell kihámoznom, mit várnak tőlem, és elnevetem magam, mert feladatom nemes és tiszteletre méltó lenne, ha nem lennének részegek, nevezetesen az, hogy bíró legyek a fogadásukban, mert mindketten állítják, hogy ezen állapotukban is képesek három sakkpartiból kétszer megverni a másikat.
Reggel hatra, áldásos, hosszan tartó unszolásomra, kiegyeznek a döntetlenben, majd hármasban megreggelizünk és egy üveg konyakkal utamra bocsátanak.
Házunk előtt megüresedett a parkolóhelyem. Beállok, kinyitom a konyakosüveget és meghúzom. Elvégre nekem is jár egy kis kárpótlás az éjszakai ügyelet miatt.
Erős a konyak, csak szomjasabb leszek tőle, felbontom hát a pezsgőt is és kinyitom az ajtót, mert melegem lesz, mint akkor, amikor nagyanyámnál a cserépkályhának dőltem és a forró cserepek átmelegítették a sok szánkózástól kihűlt testemet.
- Jó reggelt, fiatalember! Iszogatunk vezetés közben?
- Nem… dehogyis… nem vezetek, biztos úr, csak iszogatok… szomjas vagyok… megkínálhatom?
- Köszönöm, nem! Inkább jogosítványt, forgalmit kérek!
- No, de biztos úr! Nem vezetek…
Ne, ne rázogasson, ehhez nincs joga! Miért simogatja az arcomat? Mi ez a puszi az arcomon? Női parfümöt használ?
- Ébresztő, Péter! Rosszat álmodtál? Ébredj, szívem, Karola vagyok! Mondtam, hogy hazajövök szilveszterre! Remélem, még rám jön a tört fehér ruhám, az a mélyen dekoltált, ami úgy tetszik neked! Azt veszem fel este. Nyisd ki a szemed…nézz rám, kérlek! Nagy hírem van… kisbabánk lesz!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend