Vakrandi
Látogatók száma: 374
Vakrandi. Találka egy ismeretlennel. Fényképet nem láttam róla, de talán nem rondább az ördögnél. Izgatott készülődés. Szexi ruha, érzéki smink. Taxi. Étterem. Tengerpart.
A négyszögletű asztalokon hófehér abrosz rikít, a naplemente aranyba borítja a tengerparti étterem teraszát. Minden adott egy romantikus vacsorához. Szinte giccses. A férfi megérkezik az asztalhoz.
- Csak sima vizet kérek! - mondja a pincérnek. - Már étkeztem - fűzi hozzá mintegy magyarázatképpen.
A fenébe - bosszankodom magamban -, ha már esti randira hívott, és pont egy étterembe, reméltem, hogy eszünk valamit. Nem is vacsoráztam.
***
- Te nem vagy normális! Juszt is kikértem volna a legdrágább kaját, ha már szenvednem kell, hát lakoljon érte! - mondja nagyszájú barátnőm.
- Igen, az kellett volna...
– Na, és hogy nézett ki? - kérdezi izgatottan, elfojtva a kuncogását.
***
- Sportolsz valamit? - kérdezem, aggodalmasan tekintve kisebb görögdinnyényi pocakjára.
- Természetesen, pingpongozok.
- Ó! - kiáltok fel, és csak magamban teszem hozzá, hogy a pingpongtól nem fog lemenni a pici poci.
- Edzőterembe nem járok, mert az nem az edzésről szól, hanem a beszélgetésről - folytatja, s közben látványosan a csuklójára rögzített zsebórára pillant.
- Érdekes órád van - mondom, és igyekszem elfojtani vigyoromat.
– Így menő.
Végigmérem.
Fehér ing, püspöklila öltönymellény, élére vasalt fekete nadrág, kerekített orrú cipő - mint egy eltunyult ötvenes apuka a gyereke érettségi ballagásán. Azt mondta, fiatalos harmincas...
***
– Jaj, de türelmetlen vagy! Megnézhetted volna, ahogy a bokszerén szívecskés tehenek dugnak!
- Na, más sem hiányzott volna! - nevetek már én is, mert ragadós a csaj jókedve.
– Dögöljek meg, hogy ha máskorra nem is, az ilyen kivételes alkalmakra, mikor egy jó kis numerában reménykedik, legalább egy dugós-tehenes bokszere van... Miért nem kérdezed meg?
- Úgy néztem ki mellette, mint a lánya.
- Ne fikázd, tudod jól: a lenyugvó napnak is van ereje!
***
- Hogy képzeled el a kapcsolatunkat?
- Háááát...
- Nekem határozott elképzelésem van – szögezi le, mielőtt szóhoz jutnék. – Nem fekszem le veled, csak az esküvő után, nem hordhatsz kivágott blúzt, és nem alhatsz háttal nekem – sorolja. - Ja, és nem vezetheted a kocsimat, mert új rajta a fényezés.
Miközben folytatja, és mélyen a dekoltázsomba kukkol, előveszem a mobilom a zsebemből, és az asztal alatt megcsörgetem a barátnőmet, majd kinyomom. Szerencsére azonnal visszahív...
- Ne sírj! Máris rohanok! – hadarom a telefonba, majd felkapom a táskámat, a kabátkámat, és eliszkolok, mielőtt e díszpéldány egy szót is szólhatna...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szuper jó !
Néha jó visszatérni régi cikkekre. Ez is egy olyan. Igaz, fő helyen, Tündér oldalán szerepelt, különben nem is kerestem volna... Olvastam a hsz-eket... Tanulságos.
Amikor egy ilyen röpke sztorit megálmodunk, nem gondolunk az apró jobbító részletekre... Mindig azt hiányolják a tökéleteshez. És mindig találunk mi magunk is benne javítani valót idővel... de ezt nem várják meg.
Azonnal várják a tökéletest, ami számukra fontos, nem biztos, hogy nekünk is az!... De hát senki sem lehet tökéletes!...
Még így utólag is... a cikked jó! :-)
Amikor egy ilyen röpke sztorit megálmodunk, nem gondolunk az apró jobbító részletekre... Mindig azt hiányolják a tökéleteshez. És mindig találunk mi magunk is benne javítani valót idővel... de ezt nem várják meg.
Azonnal várják a tökéletest, ami számukra fontos, nem biztos, hogy nekünk is az!... De hát senki sem lehet tökéletes!...
Még így utólag is... a cikked jó! :-)
Szia Donna!
Nevethetnék egy kicsit? Megengeded? :))) (na jó nagyon...)
Puszi:A
Puszi!
Nevethetnék egy kicsit? Megengeded? :))) (na jó nagyon...)
Puszi:A
Remek írás, jó látószögből nézve, humorral fűszerezve. Könyvtündér segítőszándéka is érték.
Nagyon örültem Könyvtündér segítségének! :)
Tecc.
Nem vagy fafejű, hál' istennek.
A cél nem az volt, hogy a szöveged tartalmát változtassam meg, hanem hogy kicsit kipofozzam ott, ahol kell. Mert minden szövegnek kell egy kis fésülés-simítgatás itt-ott, hol kevesebb, hol több.
A kiindulópontom mindig az, hogy a szöveg legyen jó.
Van, akinek van fantáziája, jó "témája".
Van, aki jól tud írni.
Van, aki jól ír jót. Na, ez az optimális eset.
Ezért mondom mindenkinek, hogy olvasson sok jó irodalmat, klasszikusat, modernet, mindenfélét. Abból lehet a legtöbbet tanulni. Észrevétlenül beléd szivárog, beépül, a részeddé válik. S az eredmény nem az, hogy "lekoppintasz" dolgokat, hanem ráérzel a "mit"-re és a "hogyan"-ra. Már ha fogékony vagy rá.
Te pedig fogékony vagy rá, kis Dunnácska, és ez jó dolog – örülök neki.
Puszlicsek,
Ktr.
Bevallom komoly bűnben járok, mostanában lovagregényeket olvasok, igazi romantikus ponyvát, de most nagyon rá vagyok hangolódva. Azért nyáron elolvastam az Aranyembert, Ádám naplóját, meg a Salemi boszorkányokat, és még egy párat A. Millertől. És képzeld, hoztam a könyvtárból valami német írónőtől valamit, ami állítólag nagy sikerű és humoros, de még egyszer sem nevettem rajta, inkább elszörnyedtem, pedig már a felénél tartok. Nem is megy olyan könnyen az olvasása, lehet, hogy sváblány létemre nem értem a német humort vagy mi, de ponyvából egyet befalok naponta, ha olyanom van. Sajnos lassan kifogy a könyvtár. Nem tudnak velem lépést tartani. :)))
Köszönöm, a hibákat holnap kikalapálom, ma már nagyon hulla vagyok és szanaszét van az agyam. :)
És nagyon szépen köszönöm a "fogékonyt"! Igazán jóleső volt olvasni! :)
Puszillak!
Dunnácska
Ui.: Nagyon remélem, hogy nem vagyok az, KTR. :)
A szöveg tartalma amúgy nem változott meg, hanem szebb lett. :)
Ölellek! :)
A cél nem az volt, hogy a szöveged tartalmát változtassam meg, hanem hogy kicsit kipofozzam ott, ahol kell. Mert minden szövegnek kell egy kis fésülés-simítgatás itt-ott, hol kevesebb, hol több.
A kiindulópontom mindig az, hogy a szöveg legyen jó.
Van, akinek van fantáziája, jó "témája".
Van, aki jól tud írni.
Van, aki jól ír jót. Na, ez az optimális eset.
Ezért mondom mindenkinek, hogy olvasson sok jó irodalmat, klasszikusat, modernet, mindenfélét. Abból lehet a legtöbbet tanulni. Észrevétlenül beléd szivárog, beépül, a részeddé válik. S az eredmény nem az, hogy "lekoppintasz" dolgokat, hanem ráérzel a "mit"-re és a "hogyan"-ra. Már ha fogékony vagy rá.
Te pedig fogékony vagy rá, kis Dunnácska, és ez jó dolog – örülök neki.
Puszlicsek,
Ktr.
Könyvtündér... :)
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám, ki is javítottam, remélem nem maradt el semmi, ha mégis akkor nyugodtan emlékeztess, nem fogok haragudni vagy effélék. :)
Némelyik résznél szinte hallottam is a magyarázatodat, hogy például, ha a zseb-karórájára néz látványosan, akkor nyilván, hogy az időt nézi, ( Mi mást nézne az órán?) tehát az a része felesleges. Jól érzem? :)
Szóval látom - így főleg, hogy segítesz érzékelnem - a felesleges részeket, mint mikor: fűzi hozzá mintegy magyarázatképpen nekem, ott is felesleges a nekem, hiszen ki más van ott mint "én". A mintegy-en gondolkoztam, aztán szétválasztottam, de mégis az első lett volna a jó. És a többi... :)
Köszönöm szépen a segítséged, és örömmel veszem bármikor máskor is, ha időd engedi, hiszen én tényleg csak egy fakanalas vagyok. :)
Szerintem zsebórát Poirot-san trendi hordani, mellényzsebben. Vagy valahol ott. :)
Puszillak!
Dunnácska :)
van még benne pár vesszőhiba:
fenébe, - bosszankodom magamban - ha
>>>>
fenébe, bosszankodom magamban, ha
vagy
fenébe – bosszankodom magamban –, ha
(figyelj a gondolatjel és a vessző viszonyára)
- Igen az kellett volna...
>>>>
– Igen, az kellett volna…
Azt mondta fiatalos
>>>>
Azt mondta, fiatalos
A „mintegy”-ről: itt „szinte”, „körülbelül”, „mondhatni” értelemben szerepel, azért írjuk egybe.
A „mint egy” – olyan kövér, mint egy disznó – összehasonlítás, ezért kell a mint elé a vessző.
Azonban pl. „a nem tartom sokra mint embert, de szakmailag elsőrangú” mondatban a mint elé nem kell vessző, mert itt „emberként” nem tartom sokra, azaz „emberi minőségében”, „jellemét tekintve”, de mint írót (azaz íróként) kiválónak tartom.
Hát, ilyen finomságok vannak.
Ölcsi,
Ktr.
Kedves Donna!
Nagy a sikere a kis történetednek, még a profi szakértők is elismerő kritikával illették! Nekem is nagyon tetszett. Szívesen olvasnék további részleteket a Te előadásodban.
Puszillak!
heleenke
Igen, nagyon jó érzés volt erre hazajönnöm. :)
Máskor egy hét alatt nincs ennyi hozzászólás. Na jó, ez azért enyhe túlzás volt. :))))
Talán még írok egy-két ilyet. :)))
Puszillak!
Donna J.
Ui. Remélem, te nem vagy fafejű, és nem kéred ki magadnak, mondván, "ez már nem az én szövegem", "ez nem én vagyok" stb. :-)
Uö. (=utóölcsi)
A szöveg tartalma amúgy nem változott meg, hanem szebb lett. :)
Ölellek! :)
Dunnácska,
nagyon aranyos kis cikket írtál – lendületes, nem dumáltad túl, és pontosan visszaadja a hangulatot.
De hogy még jobb legyen (és ha hallgatsz egy öreg rókára), a következő apró korrekciókat javaslom:
fűzi hozzá mint egy magyarázatképpen nekem
>>>> …fűzi hozzá mintegy magyarázatképpen.
A fenébe, - gondolom magamban bosszúsan - ha már este hív randira, reméltem, hogy enni fogunk.
>>>> A fenébe, bosszankodom magamban, ha már esti randira hívott, és pont egy étterembe, reméltem, hogy eszünk valamit.
- Hogy nézett ki?
>>>> – Na, és hogy nézett ki?
mondja, és közben a csuklójára rögzített zsebóráján látványosan nézi, hogy mennyi az idő.
>>>> folytatja, s közben látványosan a csuklójára rögzített zsebórára pillant.
mondom, miközben próbálom elfojtani megrökönyödött vigyorgásomat.
- Így menő hordani.
Végignézek rajta...
>>>>
mondom, és igyekszem elfojtani vigyoromat.
– Így menő.
Végigmérem.
fekete vasalt nadrág,
>>>> élére vasalt fekete nadrág,
- Olyan türelmetlen
>>>> – Jaj, de türelmetlen
boxer >>>> bokszer
- Na, már más sem
>>>> – Na, más sem
- Dögöljek meg, hogyha máskorra nem is, de ilyen prémium alkalmakra, mikor beleéli magát egy jó numerába, legalább egy dugós-tehenes boxere van... Miért nem kérdezed meg tőle???
>>>>
– Dögöljek meg, hogy ha máskorra nem is, az ilyen kivételes alkalmakra, mikor egy jó kis numerában reménykedik, legalább egy dugós-tehenes bokszere van... Miért nem kérdezed meg?
van - folytatja mielőtt szóhoz jutnék - Nem fekszek le veled, csak az esküvő után, nem hordhatsz kivágott blúzt, és nem alhatsz nekem háttal - szögezi le. –
>>>>
van – szögezi le, mielőtt szóhoz jutnék. – Nem fekszem le veled, csak az esküvő után, nem hordhatsz kivágott blúzt, és nem alhatsz háttal nekem – sorolja.
Miközben tovább folytatja,
>>>> Miközben folytatja,
Rohanok oda! - hadarom a telefonba, majd felkapom a táskámat, a kabátkámat és eliszkolok, mielőtt a férfiak eme díszpéldánya egy szót is tudna szólni...
>>>>
Máris rohanok! – hadarom a telefonba, majd felkapom a táskámat, a kabátkámat, és eliszkolok, mielőtt e díszpéldány egy szót is szólhatna...
Tényleg így trendi hordani a zsebórát?
Ölcsi,
Ktr.
Köszönöm, hogy ennyi időt szántál rám, ki is javítottam, remélem nem maradt el semmi, ha mégis akkor nyugodtan emlékeztess, nem fogok haragudni vagy effélék. :)
Némelyik résznél szinte hallottam is a magyarázatodat, hogy például, ha a zseb-karórájára néz látványosan, akkor nyilván, hogy az időt nézi, ( Mi mást nézne az órán?) tehát az a része felesleges. Jól érzem? :)
Szóval látom - így főleg, hogy segítesz érzékelnem - a felesleges részeket, mint mikor: fűzi hozzá mintegy magyarázatképpen nekem, ott is felesleges a nekem, hiszen ki más van ott mint "én". A mintegy-en gondolkoztam, aztán szétválasztottam, de mégis az első lett volna a jó. És a többi... :)
Köszönöm szépen a segítséged, és örömmel veszem bármikor máskor is, ha időd engedi, hiszen én tényleg csak egy fakanalas vagyok. :)
Szerintem zsebórát Poirot-san trendi hordani, mellényzsebben. Vagy valahol ott. :)
Puszillak!
Dunnácska :)
A cikked ragyogó volt. Nem mellékesen én szegecselt bőrtangát viselek. Akkor most kérhetem a vizet?
Tamás
És mondd csak nem mellékesen... amikor ülsz, nem nyomnak a szegecsek? Szóval nem fáj? Tutira iszonyú kényelmetlen. :)))
Kérheted, igen. :)))
Donnácska
Nagy a sikere a kis történetednek, még a profi szakértők is elismerő kritikával illették! Nekem is nagyon tetszett. Szívesen olvasnék további részleteket a Te előadásodban.
Puszillak!
heleenke
Uö. (=utóölcsi)
nagyon aranyos kis cikket írtál – lendületes, nem dumáltad túl, és pontosan visszaadja a hangulatot.
De hogy még jobb legyen (és ha hallgatsz egy öreg rókára), a következő apró korrekciókat javaslom:
fűzi hozzá mint egy magyarázatképpen nekem
>>>> …fűzi hozzá mintegy magyarázatképpen.
A fenébe, - gondolom magamban bosszúsan - ha már este hív randira, reméltem, hogy enni fogunk.
>>>> A fenébe, bosszankodom magamban, ha már esti randira hívott, és pont egy étterembe, reméltem, hogy eszünk valamit.
- Hogy nézett ki?
>>>> – Na, és hogy nézett ki?
mondja, és közben a csuklójára rögzített zsebóráján látványosan nézi, hogy mennyi az idő.
>>>> folytatja, s közben látványosan a csuklójára rögzített zsebórára pillant.
mondom, miközben próbálom elfojtani megrökönyödött vigyorgásomat.
- Így menő hordani.
Végignézek rajta...
>>>>
mondom, és igyekszem elfojtani vigyoromat.
– Így menő.
Végigmérem.
fekete vasalt nadrág,
>>>> élére vasalt fekete nadrág,
- Olyan türelmetlen
>>>> – Jaj, de türelmetlen
boxer >>>> bokszer
- Na, már más sem
>>>> – Na, más sem
- Dögöljek meg, hogyha máskorra nem is, de ilyen prémium alkalmakra, mikor beleéli magát egy jó numerába, legalább egy dugós-tehenes boxere van... Miért nem kérdezed meg tőle???
>>>>
– Dögöljek meg, hogy ha máskorra nem is, az ilyen kivételes alkalmakra, mikor egy jó kis numerában reménykedik, legalább egy dugós-tehenes bokszere van... Miért nem kérdezed meg?
van - folytatja mielőtt szóhoz jutnék - Nem fekszek le veled, csak az esküvő után, nem hordhatsz kivágott blúzt, és nem alhatsz nekem háttal - szögezi le. –
>>>>
van – szögezi le, mielőtt szóhoz jutnék. – Nem fekszem le veled, csak az esküvő után, nem hordhatsz kivágott blúzt, és nem alhatsz háttal nekem – sorolja.
Miközben tovább folytatja,
>>>> Miközben folytatja,
Rohanok oda! - hadarom a telefonba, majd felkapom a táskámat, a kabátkámat és eliszkolok, mielőtt a férfiak eme díszpéldánya egy szót is tudna szólni...
>>>>
Máris rohanok! – hadarom a telefonba, majd felkapom a táskámat, a kabátkámat, és eliszkolok, mielőtt e díszpéldány egy szót is szólhatna...
Tényleg így trendi hordani a zsebórát?
Ölcsi,
Ktr.