újabb események régebbi események további események
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
12:08
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
10:26
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:26
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
20:51
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:20
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:08
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:04
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez

Alibi

2012. február 2. - Látogatók száma: 102

Szabóéknál szakadt a szövet, repedt és recsegett minden. Robi higgadtságot erőltetve magára, próbált érvelni, hiszen minden autóútról, mindkét oldalra van letérés. Erika benyúlt ékszeres dobozába, kirántotta hagymaszemű, sírós majomtalanító átmeneti álarcát, és bevágta a duzzogósat.
— Robikám, hogy van az, hogy ezek a mocskos pasasok, mint te most, finomkodást várnak el ilyen fajsúlyú kérdésben? Mennek a kupikba, meg mindenfelé, talán még az út szélére is viszi őket a gaz, övön aluli gondolkodás, képesek egy életre szőtt köteléket, holmi kurváért lecserélni.
— Prostituált kicsim! — próbálkozott Robi.
— Kurva, megértetted!? Ott hagynak mindent, aztán úgy elhúznak, mint a lefolyó örvényébe került, pókot berántó vízörvény.
— Nézd drágám, maxi tévedésben vagy! Minden krapek egy másik nővel csalja meg a feleségét, aki, a maga részéről szintén megcsal egy férjnek nevezett szerencsétlent. Nem fogod elhinni, a regényekben olvasott bordélyházak, jól van na, kupik lakói, nem hiszem, hogy egyetlen házasságot is szétrebbentettek volna. Aki az útszéliekhez süllyed, azt az ormányos, patás sünlovaglók szintjére emelném.
— Te Robi, még mindig a mocskos férfiakat véded? — sziszegte Erika.
— Én nem védek senkit, drága. Levente hogy is járt? Eszter, a gyerekek lefektetése után, egy este mélán a fülébe búgta, hogy másfél éve csalja és válni akar. Reggelig beszélgettek. Levente húsz kilót fogyott, persze válás után, Eszter is két szék között a pad alá került. Emlékszel mennyit sipákolt, ha legalább egy picit akart volna harcolni érte, maradt volna? Érte, aki megcsalta!
— Jó, jó, ez egy eset — ugrott, mint egy elektrosokkból Erika —, mindenhol van kivétel!
— Hát akkor idefigyelj, mi van Kovács úrékkal, ahol a kenyérvágó kést Anna abban a pillanatban a házasság szétfaragására használta, amint ez a hülye Kovács, aki bányászni járt — ilyent sem hallottam még, hogy valaki ötven kilométerre ingázzon bányászni, hiszen tele a város munkalehetőséggel —, két hetet otthon maradt, mikor egy csille szétrepesztette a sípcsontját. Igaz, jól keresett, biztos háromszor annyit, mint bármelyikünk, de én mégsem bányásztam volna a helyében. Mit is csinált a neje? Bevonult a diliházba!
— Ne sértegesd Rózsikát! Pszichiátriai problémái adódtak, depressziós lett szegénykém!
— Szegénykéd! Azt a szerencsétlent, szerteszét repedt lábbal, két hét után visszazavarta a bányába, és mikor hazajött duplájára dagadtan, nem lehetett megkülönböztetni a felsőtestét és a két lábát. Egybekerekedett fatörzsnek nézett ki. Rózsikád, a szomszéd szobában hengergőzött, az öccsével. Nos, ki itt a hibás szerinted?
— Hát az a mocskos öcs, ugye?
— Igen kedves, a mocskos öcs, akivel a te lábról levevődött, drágalátos barátnőd hosszasan röhögött. Röhögtek a fájdalomtól fetrengő lekékült férjen.
— Mindig kiforgatod az ember szavát! Ti vagytok azok, akik, ha megláttok egy nőt, rögtön a dudáit és a fenekét bámuljátok!
— Nem értem, ez hogy jön ide csillagom, bogárkám? Hát …
— Tessék? Te is összevissza becézel hülye nevekkel. Persze kivakarnám a szemedet, ha nem, de most én is adtam neked egy becenevet, Fonnyadt Narancs! Megértetted? Érzem a szavaidból, hogy tele vagy háttérgondolatokkal, nyugodt göndör mosolyod mögül, felcsipkézett vádözönt zúdítasz rám. Mire célozgatsz folyamatosan? Még hogy a nők!
— Nem drágám, a nők és a férfiak! Egy darab megcsaláshoz, egy darab férfi és egy darab nő kell. Az egy darab férfi, általában az egy darab nőt csal meg. A másik, egy darab nő, általában egy darab férfit.
— Ez akkora lelilásítása a valóságnak, hogy én elmegyek vissza a mamához, vagy…
— Vagy mit csinálsz? — kérdezte tupírszagot érezve Robi.
— Mondd kedvesem, csak nem képzeled, hogy a csőszerelő azért jön. ha kell, ha nem, mert nem dugul el valami? Az ilyen hülye műszaki neveket nem jegyzem meg! Nem tudom elmondani mi, de mindig eldugul, és ki kell takarítani!
— Ne izgulj drágám, egész nap itthon voltam.
— Tényleg, miért vagy ma itthon?
— Mert szabadnapos vagyok. Apropó, azt mondtad, hogy folyton jön a csőszerelő.
— Á nyelvbotlás, folyton a postás jön, tudod, minden nap hordja.
— Mit hord?
— Levelet!
— Legalább egy éve nem kaptunk. Az újságkihordást réges-régen nem a posta intézi. Vagy újabban mégis? De talán tíz éve nem járatunk újságot…
— Te piszok, mégis sértegetsz! Ugye? Tudtam!
— És hányszor csenget a postás?
— Hányszor csengetne, huszonkétszer.
Ekkor valaki nekitámaszkodott a csengőnek, és Robi elkezdett számolni. A huszonegyediknél gyanússá vált, a huszonkettediknél fejeződött be.
— Várj, megyek ajtót nyitok!
— Ó, hagyd drágaságom! — túrt hajába Erika — majd én megnézem ki alkalmatlankodik.
És ajtót nyitott.
— Imruska, jó hogy jössz, mondd meg anyukádnak, ma nem lesz palacsintasütés!
— Mit akarsz cicám? — dörögte egy középkorú férfihang.
— A kiscicád is itt van? Mondom, nem lesz palacsintasütés! Mondd meg már a mamádnak és tűnj el a francba, fiam! — sziszegte Erika.
— Ki volt ez az öreg hangú gyerek?
— Ki lett volna, Imruska, a szomszéd kisfiú!
— Melyik szomszédé? Nem tudok Imruska nevű szomszéd gyereket… Hogy hívják a szüleit?
— Hogy hívnák? Imruska szülei! Értem, te még mindig vádolsz és sértegetsz… Most elmegyek, legalább kiszellőzöm ezt a hihetetlen megalázást!
Erika bevágta maga mögött az ajtót. Robi kényelembe helyezkedett a fotelben, vette a telefonját és csörrentett.
— Szia Micikém, bocs hogy ma nem tudtam menni! Nem lesz több féltékenykedés, éppen most vettem el Erika összes kedvét. Lefüleltem, hogy legalább kettővel is csal.
Egy Imruska nevű postással meg a … Tessék? Mondom, Imruska nevű postással… Igen? A férjedet Imruskának hívják és postás? Tudod hol lakunk nem? Aha… szóval ő az. Mondd meg neki, hogy csókoltatja Kamilla, egykori jó barátnője, figyeld meg, hogy reagál. Szerintem, ha lesápad, az elég alibi neked egy életre és akkor nem lesznek ilyen tikkadt, szikkadt pezsgésmentes napok. Az állandó órabámulásról is leszokhatunk. Ők jól ellesznek együtt, mi meg egymással. Válni meg ki a fene akar? Te sem vagy bolond, meg én sem. Gyűlölök költözni, azt hiszem te is. Holnap, a szokott időben megyek. Micsoda Imruskád van! Öblös gyermekhangú szegényke. Na, szia, cuppantalak!

A cikket írta: Boér Péter Pál

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2012. február 4. 15:50
Mindnyájatoknak köszönöm! :)
2012. február 4. 09:05
Kedves Péter!

Fanyar is, igaz is, de a miénk a történet. :)

Pussz, Tündér
2012. február 3. 14:24

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 3. 12:52

De legalább már nem ér több meglepetés! :-)

Van minek örülni. De jó!
2012. február 3. 12:52

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 3. 11:27

Ez nálam csak az elsőre igaz. :) A másodikra azt hittem elég, ha vigyázok, és ha én nem, akkor ő se. Á, nem így müxik! :)))

De legalább már nem ér több meglepetés! :-)
2012. február 3. 11:27

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. február 3. 11:05

Én meg, ha ezt előbb tudom, nem váltam volna el! Minek, ha mindannyian csalfák vagyunk? :-)

Ez nálam csak az elsőre igaz. :) A másodikra azt hittem elég, ha vigyázok, és ha én nem, akkor ő se. Á, nem így müxik! :)))
2012. február 3. 11:05

megtekintés Válasz erre: Zsomwin - 2012. február 3. 09:42

Szép kis élethelyzetek! Ha előbb olvasom, sose megyek férjhez! :))))
Üdv.
Zs

Én meg, ha ezt előbb tudom, nem váltam volna el! Minek, ha mindannyian csalfák vagyunk? :-)
2012. február 3. 10:56
Szia Péter!

Hát ez aztán a rapszodikus paródia, de minden vicc alapja a valóság!! :) Jól fűzött füzéren csontok, amin rágódhatunk! :)

Köszi: A
2012. február 3. 09:42
Szép kis élethelyzetek! Ha előbb olvasom, sose megyek férjhez! :))))
Üdv.
Zs
2012. február 3. 06:26
Addig jó, amíg nem derül ki, de az meg azért nem jó, mert magunkat csapjuk be.
Tetszett!
2012. február 2. 21:13
"Minden hazugság felfedi az igazság egy darabját"
Tetszett!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: