Nóri különleges szabadsága
Látogatók száma: 280
Egy volt taxisnő elmeséli...
-Hidd el, ha letelik az egy év, abbahagyom! - mondta Nóri a telefonba. Csak egy hitetlen vállrándítás volt a válaszom, hisz nem nagyon hallani olyat, aki ebből kikeveredik.
Nórival és későbbi férjével Péterrel egyszerre kerültünk a céghez. Férjem és én családi körülményeink miatt voltunk kénytelenek más városba költözni. Egy nagyvárosban próbáltunk szerencsét. Mindkettőnket felvettek ugyanahhoz a céghez. Akkoriban kezdett ott Nóri és Péter is. Mikor már együtt voltak, többször összejöttünk, társaságban találkoztunk.
Először ők, majd mi is elváltunk. Én és a férjem máshova mentünk dolgozni. Így a kapcsolat megszakadt.
Öt-hat év múlva egy taxitársasághoz kerültem diszpécsernek. Akkor még nem voltak mobiltelefonok. Három vonalas telefon, a régi CB és az URH folyamatosan adta a munkát.
Nemsokára egy ismerős hangot hallottam a telefonban. Nóri volt. Kocsit kért ugyanoda, ahol régen is lakott. Beszélgetni nem volt idő.
Az a taxis aki érte ment, később bejött a központba és nevetve kérdezte, hogy a Nórival valóban kolléganők voltunk-e régebben. Igenlő válaszomra érdekesen kezdett nevetgélni. Nem értettem, így rákérdeztem derültsége okára. Ekkor tudtam meg, hogy Nóri barátnőm beállt örömlánynak.
Majd' leestem a székről meglepetésemben. Kíváncsiságomban már nagyon kerestem az alkalmat, hogy beszélhessek vele. Ez pár nap múlva egy éjszakás műszakban, amikor már kisebb a forgalom, sikerült is.
Elmesélte, hogy még mindig ugyanott dolgozik hivatalosan, de családi okok miatt kért egy év fizetés nélküli szabadságot, amit meg is adtak neki. Elmondta még azt is, hogy Édesanyja, aki a fő támasza volt meghalt. Elvált nőként, aki egyedül neveli a gyermekét, esélye sem volt arra, hogy fizesse a lakásának magas törlesztőrészleteit. A temetés is sokba került, kölcsönt kellett felvennie.
Ezért döntött úgy, hogy egy évig a könnyebb és jobban fizető "munkát" választja.
-Hidd el, ha letelik az egy év, abbahagyom!- ezzel búcsúzott.
-Kívánom, hogy sikerüljön- válaszoltam.
Még sokáig nem tudtam napirendre térni az eset felett. Ez a gyönyörű, talpraesett nő, hogy "vetemedhetett" ide.
Nem tudtam pálcát törni felette, hiszen mindenki azt csinál az életével, amit akar.
Többször beszéltünk utána telefonon, de szinte mindig csak taxirendelésről, esetleg egy-két hogy vagy típusú mondatot váltottunk.
Majd eltűnt. Nem követtem nyomon, így nem tudtam mi történt vele.
Később ott volt valami dolgom a régen közös munkahelyünkön és meglepődve láttam, hogy Nóri elegánsan ül a régi megszokott helyén. Csinosabb, kiegyensúlyozottabb, mint valaha.
Ahogy meglátott, felderült az arca. Köszönés helyett azzal fogadott:
-Ugye megmondtam, hogy csak egy év!
Elmesélte, hogy kifizette a tartozásait, gyűjtött egy kis tartalékot és visszatért a korábbi életébe.
Mivel boldognak és kiegyensúlyozottnak láttam, így nem akartam megkérdezni, hogy hogyan tudta ezt az egy évet feldolgozni magában? Hogyan tud az emberek szemébe nézni, főleg azokéba, akik tudták miért szabadságoltatta magát.
De nincs jogom ítélkezni senki felett, így csak azt tudom elmondani róla, hogy tisztelem azért, hogy visszatért a "normális" életbe. Le tudott mondani arról, ami a legtöbb lányt megszédíti. Nevezetesen a könnyen jött nagy pénz lehetőségéről.
Pár év múlva babakocsit tologatott, amikor találkoztunk. Megtalálta párját, aki tudott a szabiról és elfogadta múltjával együtt.
A cikket írta: gaboca
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én sem ítélem el, de a többség azért nem ilyen módon jut egyről a kettőre. Ahhoz kell a több! Mindenféle előnyök nélkül talpon maradni. Neki szerencséje volt. :-)
Boszorkány nagyon jól írtad sajnos a szükség nagy úr ! Sajnos.
Teljes mértékben igazat írsz.