Fülledt ünnep

Látogatók száma: 71

Dr. Fazekas Buda sikeresen befejezte a három órát tartó hasi műtétet, a varrást a sebész gyakornokra bízta és mire a fiatal kollégája végzett a feladatával, addigra letusolt és utcai ruhában elhagyta a kórházat, kellemes ünnepeket kívánva a portásnak. Reggel hatig tartott a műszakja, de nem várhatta meg a váltást a műtéttel, mert a késedelemmel a beteg életét kockáztatta volna és ez ellentétes orvosi esküjével.
Lóg az eső lába, és nyoma sincs a hétköznapi nagy forgalomnak. Húsvét hétfő már régen nem a locsolkodás napja, lassan elhal ez a szokás is, úgy, mint a többi népszokás, csak a nagy húsvéti sonkazabálásról szól az egész. Erről jut eszébe, hogy éhes, ennivalót kellene venni, de minden üzlet zárva.

Erika várja ebédre, küldött két sms-t, otthon lesznek egész nap, mert a két kislánya várja a locsolkodókat, pontosabban mindegyik egyet-egyet, hiába, kamaszodnak, és ez az életkor megviseli a családot. Otthon őrzi édesanyja bontatlan üveg parfümjét, amit még tőle kapott az utolsó születésnapján, azzal locsolkodhatna. Elmehetne a nővéréhez ebédre, meginnának a sógorával egy üveg kiváló bort, abból van otthon jó néhány üveggel, paraszolvenciaként kapta a betegeitől, meglocsolná a két unokahúgát, utána venne egy mély levegőt és meglátogatná a kolléganőjét, a manöken alkatú, szép arcú Edinát, akinek megpróbált udvarolni, ráadásul magában kacérkodott a gondolattal, hogy feleségül is venné, ám a harmadik találkozásra már nem került sor.

Villamosra száll, úgy hamarabb hazaér. A lakásban-biztonságban érzi magát, abban élte le az eddigi életét és édesanyja halála óta egyedül él a négyszobás lakásban. Édesapja képtelen volt feldolgozni veszteségét, leköltözött egy vidéki otthonba, ahol nem érzi jól magát, mert ott is hiányzik neki Janka, hiába a maximális kiszolgálás és kiváló ellátás, a lelkében támadt űrt semmivel sem lehet betemetni. Budának nincs joga ezért megróni az apját, hiszen maga sem találja helyét a világban. Erika az apjukra hasonlít, életerős, vidám nőszemély, aki magabiztosan jár-kel a világban, s minden körülmények között pontosan tudja, mit kell tennie. Ezzel szemben Buda visszahúzódó, önbizalom hiányos gyerek volt, akit édesanyja folyamatosan istápolt, és legalább annyira kiszolgált, mint a férjét.

Gyalog megy fel a másodikra. és amint belép a lakásba, megpróbál az idegen szemével körülnézni. Mi rettentette meg Edinát annyira, hogy többé látni sem akarta? Mit várt? Ez egy igazi legénylakás, bár csak a nappalit, a hálószobát, meg a mellékhelyiségeket használja, a többi romos, poros, és öt éve hozzá sem nyúlt. Mi ez a szag? Fülledt, poros a nem használt szobák levegője, lehet, hogy nem kellett volna elmesélni Edinának élete történetét, és ecsetelni magányát, meg kifejteni álláspontját, hogy akkor hozza rendbe a lakást, ha megtalálja a párját, mert egyedül magának a meglévő élettér is soknak bizonyul.

A hűtőszekrény üres, a kétnapos kenyér serclije is kővé száradt. A konyha levegője sem különb, legszívesebben kinyitná az ablakot és soha többé be sem zárná.
Bedobál az utazótáskájába egy váltás ruhaneműt és öt üveg paraszolvenciát, átöltözik a motoros szerelésbe és becsapja maga után az ajtót. Egy utcával lentebb bérli a garázst, melyben lassan álltában tönkre megy a Hondája, mármint a kocsija, mert ő bizony ugyanezen márkájú motorral közlekedik.

Gyorsan kijut az autópályára, egy óra múlva már lapogathatja az apja vállát, és szerencsés esetben az öreg felismeri benne a fiát, és nem Áronnak szólítja, aki a bátyja volt és harminc éve öngyilkos lett.

Buda imád motorozni, lehet szlalomozni a járművek között, bár nem vakmerő, de nem is kerüli el a nehéz helyzeteket. A hőmérséklet tíz fok körüli, éppen kellemes az utazáshoz. Felveszi a szokásos tempót, kényelmesen százhússzal gurul, és elhatározza, hogy az első étteremnél megáll ebédelni, hiába múlt el az éhsége, az otthonban nem kap ebédet, sőt, a kis faluban, melynek szélén egyhektáros terület tartozik az idősek otthonához, egyáltalán nincs hétvégén nyitva tartó vendéglő. Akár egy órát is időzhet, ráér, talán jobb is lesz, ha kora délután ér az oda, ahonnan két óra múlva tovább indulhat a megszokott gyógyfürdő helyére, és bízik benne, hogy talál szállást egy éjszakára.

Ahogyan távolodik a fővárostól, úgy lesz egyre jobb a kedve. Szél kerekedik és kisüt a nap, végre, ez már az igazi tavasz. Megelőzi a nyolcvannal bandukoló, öreg buszt, amely kétségtelenül kirándulókat visz, hiszen kihallatszik jókedvű nótázásuk.

Erikát is felhívja, hogy ne haragudjon, de útban van a papához, majd valamelyik nap beugrik hozzájuk. Szereti a nővérét, és nem is tudja, miért nem hallgat rá, mert sok dologban igaza van. Abban bizonyosan, hogy harmincnégy évesen nincs mire várni, ideje lenne családot alapítania, és ezzel a begubózással, mely szerint magányos élete a lakása, a kórház és az idősotthon háromszögében csordogál, azt éri el, hogy kihagyja az élményeket, melyeket fiatalon kell megélni, később egészen mást jelent felmenni az Eiffel torony tetejére, sörözni a müncheni sörfesztiválon, megnézni Madame Tussaud panoptikumát, vagy éppen belevetni magát az Ermitázsba az ébren töltött fehér éjszaka után. A társas utazások kikapcsolódásra és ismerkedésre is jók, és Európán belül nem is olyan vészesek az árak.

Már látja a kétszintes, rikító sárga épületet, amelyben kiváló éttermet üzemeltetnek a panzió mellett. Leparkol az egyetlen szabad helyre és kissé elbizonytalanodik. lehet, hogy rendezvény van, vagy annyi a vendég, hogy nem lesz szabad asztal, márpedig idegenekhez nem telepedik le. Legfeljebb a bárpultnál eszik egy szendvicset.

Jól gondolta, valóban nincs szabad asztal, így a B terv mellett dönt. Kávét és rántott húsos szendvicset kér, melyre kicsit várnia kell. Sebaj, addig felhívja a nővérét.
- Szervusz, Öcskös! Miért nem hívtál, hogy lemész a papához? Nincs az otthonban, elment kirándulni. Fordulj vissza, még vacsorára ideérsz. Átjönnek Géza baráti, beszélgetünk egy jót. A lányok is számítanak rá, hogy meglocsolod őket.

Hatalmas és forró a buciból kilógó rántott szelet. Megérzi az illatát és nem bírja megállni, hogy ne harapjon bele. Falja a szendvicset, s közben óhatatlanul is hallja a kiszolgáló leányka telefonbeszélgetését.
- …hogy mi történt? Ott van a buszon a húgom is! …megyek, hogyne mennék!
A pultos lány főnöke másként gondolja, nem akarja elengedni a munkatársát, és végső érvként a távolságot emlegeti:
- Ugyan, hogy képzeled? Nyolc kilométert gyalogolsz az autópályán a forgalommal szemben?
- Uram – szól közbe Buda, - elviszem a hölgyet motorral. Orvos vagyok, hátha tudok segíteni!

Keservesen sír a lány és kapaszkodik Budába, nehogy véletlenül elhagyja útközben. Az autópályán valóban nem lehet szembe menni a forgalommal, de a falu felé kerülne, négy kilométerrel hosszabb úton elérik a baleset színhelyét, ahová éppen előttük ért oda az autópálya rendőrség, és hallani a mentő helikopter zúgását. Csúnya karambol, az oldalára dőlt buszba belefutott két kocsi, és a mentőorvossal együtt alig győzik ellátni a sebesülteket.

Buda adrenalin szintje az egeket veri, egymás után hozza a döntéseket, ki a súlyos sebesült, ki a könnyebb, ki pedig csak sokkot kapott és egy pillanatra megállapodik rajta a mentőorvos kolléganő elismerést sejtető tekintete. Két gyereket azonnal kórházba kell vinni, ám a doktornő ott hagyja Budának az életmentő és fájdalomcsillapító injekciókat, meg a névjegyét, hogy addig is, míg megérkeznek a mentők, elláthassa a súlyosabb sebesülteket. Másfél óra múlva már csupán a műszaki mentés maradt hátra és akkor érzi Buda a fáradtságot. Leül a motorja mellé, és látszik rajta, hogy képtelen felállni.
- Uram, Kárpáti törzsőrmester vagyok! Köszönjük a segítségét. Látom, nagyon kimerült. Segít önnek, ha elvisszük magát a panzióba és a motorját utánunk hozza a kollégám?

Buda másnap reggel az egyágyas eldugott szobában ébred. Ágya végénél ott találja az utazótáskáját, melyből hiányoznak a borok.

A panziós nem engedi, hogy kifizesse a számláját, mondván, megtudta a rendőröktől, milyen klasszul helyt állt a balesetnél, egyébként is, még ő tartozik neki köszönettel, hogy segített a kolléganőjén.
- A motorját betettük a garázsba, jöjjön, odaadom, ha menni akar.

Reggel hat körül járhat az idő. Fél nyolcra hazaér, beteszi a motort a garázsba, vállára veszi az utazótáskát és elindul a közértbe, bevásárolni.
A lakásban első dolga végig kinyitni az ablakokat, had áradjon be a friss levegő, majd kipakolja az élelmiszereket, és megy tusolni. Fürdőköpenyben glasszál a konyhában, kávét főz, teavizet forral, tányérra készíti a reggelijét, s amint elkészülnek az italok, asztalhoz ül. Komótosan megreggelizik, utána elmosogat és megkeresi a mentős doktornő telefonszámát, hogy felhívja. A mobilján két üzenet várja, az első Erikáé, hogy meddig várjanak rá, a második az ügyeletes főorvosé, hogy menjen be délre, és vegye át tőle a komplikált műtétet, mert neki el kell mennie.

Dr. Pálfy Anna azonnal felveszi a telefont. Éppen most ért haza az óvodából, ahová bevitte a kisfiát, mert ezen a héten nála lesz Andriska. Szóval, akkor elvált, állapítja meg Buda és javasolja, hogy kilenckor találkozzanak a plázában, megisznak egy kávét, neki délre a kórházban kell lennie.

A panziós előveszi a pénztárpult alól a díszcsomagolásuktól megfosztott borokat, melyek ára darabonként húsz és ötvenezer forint között mozog. Arcán szétterül az elégedettség mosolya, ez igazán jövedelmező megoldás volt.

Buda kivételesen öltönyt vesz fel a megszokott farmer és póló helyett.
Pontosan érkezik Anna, és ez nagyon tetszik neki. Kicsit elpirul, mer a doktornő közvetlen és kedves, mintha ezer éve ismernék egymást.
- Mi baj? Rosszat mondtam? – komolyodik el, amikor Buda elneveti magát.
- Á. dehogy! Magamon nevetek! Nyitva hagytam a lakás ablakait!
- Nem baj, legalább kiszellőzik, mire hazaérsz!
Az biztos, nyugtázza Buda, lesz rá idő holnap reggelig.

A cikket írta: Yolla

támogatóink