újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mindig a munka...

Látogatók száma: 392

A munka az egy eszköz ahhoz, hogy pénzt szerezzünk, a pénz egy eszköz ahhoz, boldogok lehessünk... Vagy ha menet közben elveszítjük akit szerethetünk, akkor felesleges lett a pénz amit szereztünk?!

Egyik este halál fáradtan értem haza. Ilyenkor mire beérek a konyhába az asztalra kerül a vacsora.
Az előszobai komódra tettem a táskámat, levetettem a kabátomat, a cipőmet és indultam a konyha felé.
Sötét volt.
Nem értettem mi van. Feloltottam a konyhában a villanyt és beléptem. Síri csönd. Az asztalon vacsora helyett egy levél fogadott. "ELMENTEM, Ági"
Ok, gondoltam magamban, de hova?! Fogtam a telefonom és felhívtam Ágit. Kicsöngött, de nem vette fel. Még egyszer próbálkoztam. Megint kicsöngött. Ismét nem vette fel. Harmadik próbálkozásomra felvette az anyósom.
-Szia Klári, Ági nálad van? -kérdeztem.
-Igen, most egy darabig marad is! -mondta az anyósom erőteljesen.
Nem értettem. Mit jelent az, hogy egy darabig?!
-Hány óráig? -kérdeztem.
-Ameddig el nem hozza a ruháit. Válni fog..., elege van!
--------------------------------------------------------------------
Valamikor 22 éve kezdődött. Mindig dolgoztam valamiért. Az első időben, hogy összeszedjük magunkat, majd hogy a születendő gyerekekre készüljünk, majd a gyerekek iskoláztatására, kollégiumra, autóra, kertes házra és így tovább...
Mindig volt valamiért hajtani. Idő csak egymásra nem nagyon jutott. Most így negyven felett végre eljuthattunk volna oda, hogy együtt legyünk, kettesben. Most arra gyűjtöttünk -gyűjtöttem titokban-, hogy megengedhessünk kettőnknek egy egyiptomi utat.
Tudtam, Áginak ez a vágyálma...
És ekkor Áginak elege lett, pont ekkor?!
--------------------------------------------------------------------
A válóperes tárgyalás gyorsan lezajlott. Ahogy kiderült már új pasija is van. Állítólag Egyiptomba mennek majd 2 hétre.
A jóindulatú barátaimtól persze megtudtam, hogy az új pasi nem is olyan új. Kb 5-6 éve megvolt neki, csak én a sok hajtás mellett nem vettem észre.
Sajnos!
..már csak későn.

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Ez a koppanás..., majd ő is fog..., ki kell várni és mosolyogj rajta! Hajrá, Te meg keress új barátnőt! Irány Egyiptom!!!
Férfisors :(
Nem sajnállak, mert szerintem, ha most ugy érzed is, hogy becsaptak kihasználtak, akkor is jobb egy ilyen embertől mielőbb megszabadulni. Ami nem tetszik az, hogy Áginak a másik férfi kellett meletted , holott ezt az energiát arra is fordithatta volna, hogy VEled foglalkozzon többet.Gerinctelen dolog volt ez is, meg az is, hogy egy sort irt, hogy elment.....nem is akarta, hogy rendbe tegyétek a dolgokat. A baj csak annyi, hogy Te nem tudod, hogy mi váltotta ki belőle ezt az "egészből elegem lett" dolgot. Vagy nem jol látom?
Cikkíró
cikkíró
Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.
Ez egy nagyon szomorú, de egyben tanulságos történet. Az okokat keresni szerintem akkor érdemes, ha valaki nem úgy hagyja el a másikat hogy mindössze egy levelet hagy maga után. A volt feleségnek mondania kellett volna hogy mi a probléma ha a férj beletemetkezett a munkába hogy a családnak jó legyen. És ha nincs megoldás, akkor jöhet a válás. Ha ezt a feleség nem értékelte és nem próbálta a problémákat megbeszélni, szerintem akkor jobb is hogy elment.
Cikkíró
cikkíró
Nem okolom én a feleségemet, csak leírtam a történetemet. Igen, tanulságként.
Szerelmes lett?

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Nem okolom én a feleségemet, csak leírtam a történetemet. Igen, tanulságként.

Üdvözlöm a cikkírót. Nagyon sok kapcsolatban ez történik, mig a férj dolgozik,a feleség a szabadságra vágyik. Szerintem egy szerető feleség boldogan várja haza a munkából a férjét és neki kell mindent megtenni azért,hogy a férj fáradtan is boldogan menjen haza,és boldogan menjen a munkába.Az ilyen nőt el kell felejteni,neki csak a jólét kell,a munka büdös a számára.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd

megtekintés Válasz erre: sentinel

Üdvözlöm a cikkírót. Nagyon sok kapcsolatban ez történik, mig a férj dolgozik,a feleség a szabadságra vágyik. Szerintem egy szerető feleség boldogan várja haza a munkából a férjét és neki kell mindent megtenni azért,hogy a férj fáradtan is boldogan menjen haza,és boldogan menjen a munkába.Az ilyen nőt el kell felejteni,neki csak a jólét kell,a munka büdös a számára.

Köszönöm a hozzászólásod! Elkerültem már.
Cikkíró
cikkíró párbeszéd

megtekintés Válasz erre: Virág

Szerelmes lett?

Hm, igen, talán:-(

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.

Ne okold magad .
Te csak egy normális férfi , családjának élő ember voltál aki normális életre vágyott . Ő volt a szemét bocs..
Hogy nem becsült téged.
Cikkíró
cikkíró
Köszi Cuki, cuki vagy! (gondolom ezt a rossz poént annyiszor hallottad már, mint amennyit tegnap pontoztál, így unhatod, így 500-adjára;-) )
Amúgy édes vagy és köszönöm a hozzászólásodat! (+5pont, nálam is)
És ha ő is olyan cukorfalat lett volna... (mai napig édes-kettesben élnénk..., mint medvebocs a mézescsuporral)

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Köszi Cuki, cuki vagy! (gondolom ezt a rossz poént annyiszor hallottad már, mint amennyit tegnap pontoztál, így unhatod, így 500-adjára;-) )
Amúgy édes vagy és köszönöm a hozzászólásodat! (+5pont, nálam is)
És ha ő is olyan cukorfalat lett volna... (mai napig édes-kettesben élnénk..., mint medvebocs a mézescsuporral)

Először a kedves mamát fojtottam volna meg, aztán a Cukit.
:-)
Cikkíró
cikkíró párbeszéd

megtekintés Válasz erre:

Először a kedves mamát fojtottam volna meg, aztán a Cukit.
:-)

Látod, én nem tudok ilyen kegyetlen lenni;-)

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Én biztos egy unalmas ember voltam, aki mindig csak biztonságot szeretett volna a családjának, még a boldogsága árán is.
Igen, ahogy olvasom írásaitokat nem vagyok egyedül férfiként ezzel :-(
A kapcsolatból kitörni vágyó hölgyeknek előbb egy kis önvizsgálatot is javasolnék.

Hú, nagyon régi ez az írás, de csak most akadtam rá. Nekem soha nem volt olyan "szerencsém", hogy én mehettem volna el egy kapcsolatból, ha már elegem volt. Ez nálam mindig fordítva történt. A cetlit nálam a férjem hagyta az asztalon és ugyanolyan rosszul éreztem magam, mint esetleg te, csak fordítva. Valakik mindig valami mást akarnak, mint ami éppen van, vagy adódott. Neki egy új nő, nekem maradt a gyerek. Érdekes helyzet. Nem volt elég a tíz évig tartó nélkülözés, amikor végre egyenesbe jöhettünk volna, ő lelépett. Nekem esélyem sem maradt arra, hogy változtassak az életemen. A mai napig is csak keresem a lehetőségeket, hiába. Kinek kell egy asszony, aki nincs egyedül. Nagyon nehéz ám fordítva is. Pedig nekem már egy "unalmas ember is a biztonságot jelentené", ha le tudnék akasztani egyet a szögről. Van ilyen? Hol van mutassátok! Ezzel a tapasztalattal, amivel rendelkezem, már boldoggá tudnám tenni, de olyan fiatalon, ahogy annakidején összekerültünk még ennek nem voltam a birtokában. Ha egy ilyen emberrel, mint te találkoztam volna annakidején, én lettem volna a világ legboldogabb embere, bár ki tudja?

megtekintés Válasz erre: Cikkíró

Látod, én nem tudok ilyen kegyetlen lenni;-)

Érdekes írás. Az emberek mindig arra vágynak, ami abban a pillanatban úgy gondolják a legjobban hiányzik, Ha biztonság volt, akkor a szabadságra. Ha szabadság lett volna akkor a biztonság kellett volna. Ezek fura dolgok. Eltelik egy kis idő,és mindenki átértékeli a tettei helyességét, és talán felébred, hogy rosszul döntött. A kérdés csak az, hogy akit megbántottak, az hogyan éli meg ezt. Azt mondják visszafele nézni nem szabad, talán igaz is. De mi van akkor, ha érezzük, hogy a legtöbbet adtuk magunkból, és azt is, hogy ezután jobb lett volna... Nem hagynak lehetőséget, hogy pl. megmutassuk, hogy milyen csodás lett volna egy közös utazás. Írhatunk bármit, és alakulhat az élet bárhogy ezek a kérdések örökre marni fogják a lelket. Mert a szeretetet egy asztalon hagyott levéllel nem lehet kitörölni. Megbántottak leszünk, és fáj nagyon. De a szívünk egy részét magával viszi a párunk, amikor elhagy minket.
Persze élünk tovább, és talán boldogok is leszünk, de a miértek, a kérdések maradnak. Bárki, bármit is mond.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: