Munka és távollét...

2010. május 26. - Látogatók száma: 93

Nos, e történet egyfajta reagálás.

Anno...

Fiatalok, teli ambicióval. A kellemes, megvalósítható jövőbe vetett hittel.
Naná, szerelmesen.
Hisz, ha nem is kisebb tányércsörgés nélkül, de hadsereg hosszú hónapjai is lepörögtek s, ím a kapcsolat megmaradt.
Lánykérés, gyűrű.
Sebtiben, de remekül szervezett lakodalom.
A lány kórházban dolgozott. Három műszak minden nyűgével. Mellette szakosító...
Albérlet, hisz a Városban van a kórház... na, meg anyósnál...
A férfi is dolgozik. Sokszor heti hat napot is a maszek világ kiszámíthatatlan bérezése égisze alatt.
Egy nap álma ajánlatát kapja.
Koszos, poros munka helyett elitebb...(akkor még) társadalmilag elismeretebb munkakör..
Örültek.
Az első időszak a pozítívumok érzékelésével telt.
A távollét napjai szinte suhantak. Alig tűnt fel.
A lányt a barátnők kissé irígykedve kérdezgették, hiszen így már nem volt gond beosztani a havi illetményeket. Jutott mozira, színházra, kirándulásokra.
De valami mégis változni kezdett. Lassan odalett az együttlétek forrósága, gyakorisága.
Egy nap a lány új barátokra tett szert, akik szép és hangzatos szólamokkal csábították egy "sikeres csapat" tagjává, amivel meg lehet valósítani a NAGY ÁLMOT.
A férfi átgondolta: oké, csináld, hisz talán jobb, könyebb, ha mindig van amivel lefoglalnod üres óráid - s, mint addig számonkérés nélkül bízta a keresetét a lányra.
Egy este a végre találkozás estéjén szeretkezés helyett vita volt.
A kapcsolatról, ami már közel sem hasonlított arra, ahogy elindult.
- Mert soha nem vagy itthon...
A férfi kérdőn nézett rá. ( már pontosan tudta, hogy nem hűl ki a papucsa otthon, hisz van váltás..)
- Értem. Akkor, ha holnap leszállok a kamionról...meg tudunk élni?
- Nem...- hangzott a válasz.
- Akkor... terveink vannak... van más választásom?

Hallgatás.

A házasságot néhány hónap múlva felbontották.
A válóperre a lány már látható hassal érkezett.... Az apa nem az ex- férje volt.
Néhány év múlva, ahogy a kicsi megszületett a hajdnai pár újra találkozott.
A férfi nézte a lányt, akivel egykor az életét osztotta meg.
A lányt elhagyta a srác, aki teherbe ejtette. Egyedül él és neveli a lányát...

A férfi arra gondolt : lehetne ez a kicsi a miénk is. Ha lett volna, ha valóban lett volna tartás...
Ha valóban értékelésre került volna az, amit a közös életért tett hétről - hétre.

A cikket írta: John Saxon

következő cikk

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Érzékeny téma. Csak óvatosan, egymást ne bántsuk. Szerintem mindannyiunkkal történt valami hasonló, ha nem is pont ilyen, mint a cikkben. És mi van az elhagyott asszonyokkal, otthagyott gyerekkel? Persze most már okosabb lennék, de akkor hol voltam még arra képes, hogy visszafordítsam a dolgokat. Most és azóta is ennek iszom keserű levét. Nekünk még azok az "elhagyott" férfiak sem jutnak, akik valakinek "nem kellettek". Miért, mert azóta már ők sem mindent úgy gondolnak, mint akkor, amikor elhagyták őket, valamiért. Ha annak a túl sok munka, hajtás, pénzhajhászás volt az oka, mára lelassultak, csakazértse álláspontra váltottak, esetleg a pohár fenekére néztek bánatukban....., ha gyenge volt. A nő erős akart maradni. Fiatalon még újrakezdhette, pláne a várt gyerekkel. Csúnya dolog, de szerencséje volt. A férj kicsit lassubb tempóban, de újra kezdheti az életét. Az elhagyott asszonyoknak kevesebb esélyük marad erre.

:))))))))))))))))))

Fenenagy jómód?? Tengernyi szabadidő?? Te tudsz valamit, amit mi Apussal még mindig nem fedeztünk fel. :)))))))))))

A megcsalás és elhagyás nem szakmafüggő. Inkább emberfüggő. A gyári munkás is megcsal, és az igazgatót is megcsalhatják.

Sajnos ebben a szakmában nem ez a férfi az első, és nem is az utolsó. :(
Nehéz az ilyen kapcsolat, magunkon tapasztalom. :( De amikor vállaltuk, tudtuk mit vállalunk! És sajnos olyan is van sok, aki egy idő után új családhoz megy haza, ott hagyva régit, a megszokottat. :((((