RANDI VOLT! … V. RÉSZ
Látogatók száma: 90
Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben és én most ebben a pillanatban igen jól érzem magam.
Félhosszú hajam frissen mosott, nem rossz. Rövid ujjú, zöld garbó alatt egy nagyon finom anyagú mintás, háromnegyedes ujjú testhez simuló, bár ennek most nincs jelentősége, mályva színű blúz van rajtam, szeretem. Farmer nadrág, farmer kis mintás béleletlen kabátka és egy válltáska, no és a rövid szárú, szürke, kopogós kis csizmám. Most ilyen vagyok.
Máskor egy melegítő alsó, egy póló, egy meleg, bármilyen fölső, a mindennapokra. Igazán nem szoktam ebből ügyet csinálni. Most teszek.
Lassan lépkedek, és megint úgy érzem magam, mint azok a bizonyos hölgyek, akik az út mellett valamilyen céllal lépkednek, mellettem elsuhannak az autók, de én szándékosan erre kis kerülővel megyek a találkára, nem a megszokott, rövidebb úton, mintha a közelségét valahogy hosszabbra szeretném nyújtani.
Akkor is hamar odaérek, pontosan akkor, amikor kell. Nem szeretek késni, nem szerek várni. Ő is pontos volt. Mindketten tudtuk, egymást kerestük. A bemutatkozás, ahogy illik, gyors volt, kicsit huncut. Nem láttam csalódást az arcán, én sem lepődtem meg.
A közelben lévő azt a bárt választotta az ismerkedés helyéül, amit én naponta már régóta csak kívülről szemléltem. Egy emlék kötött ehhez a szórakozóhelyez, amikor „Fűcsomó” barátommal egy alkalommal betévedtünk ide.
Látszott a magabiztossága, nem volt idegen ezen a helyen, azt rögtön észrevettem, ismerősként üdvözölték. Ez természetes, gondoltam. Miért ne, attól, hogy én nem járok ilyen helyre, még mások járhatnak, főleg egy férfi, aki ráadásul egyedülálló. A mostani pillanatig, amikor én is vele vagyok.
Helyet foglaltunk, rendelt. Én egy pohár sört kértem, ő egy kávét. Már nap közben többször felhívott telefonon és több mindenről kérdezgetett és én természetesnek vettem, hogy beszélgetünk, hiszen a folytatás, most van, megbeszéltük, most én fogom kérdezni, és én mindenre kíváncsi voltam, akárcsak ő.
Már régen elvált. Volt egy rossz házassága, amiből rövid idő után közös megegyezéssel távoztak. Egy fiú gyermeke van, aki nem vele, a volt anyósával él, nem titkolta, hogy a felesége alkalmatlan volt az anya szerepére. Miért ne hittem volna ezt el. Egyelőre semmi okom nem volt, hogy kételkedjek, minden olyan természetes volt, olyan hihető. Közben persze magamról is beszéltem, a lányomról, hogy egyedül nevelem már régóta, hasonló az én helyzetem is az övéhez, annyi különbséggel, hogy itt velem van a gyerek, és ezt már jó időben, nyomatékkal a tudomására hoztam, velem is marad! Sok kérdés, és sok válasz hangzott el az alatt a két óra alatt, míg beszélgettünk. Nagyjából körvonalazódott az életünk. Kölcsönösen megerősítettük egymást abban, hogy szimpatikusak vagyunk egymás számára.
Mindketten természetesen, semmi feszélyezettség nélkül úgy tudtunk beszélgetni, látszólag őszintén, hogy engem személy szerint ez jó érzéssel töltött el, mintha ezer éve ismertük volna egymást.
Egyszer csak megszólalt a telefonja. Valakivel beszélgetett, kissé talán meglepődve, ezt éreztem a hangsúlyról, míg végül kiderült, a lányom volt az, aki hívta. Nem volt nehéz kitalálni hogyan. Ott felejtettem, hagytam az asztalomon az újságot, amiben a hirdetés szövege mellett egy X volt látható. Nem volt titok, hogy randira megyek, már számára sem, hogy kivel. Az, hogy illik, vagy sem ilyet tenni, az számára eddig sem volt mérvadó. Én tudtam, a férfi ebben a pillanatban megtudta, ami addig sem volt titok, a lányom nem egészséges. Ettől függetlenül ez a váratlan telefonhívás látszólag nem zavarta meg. Engem igen. A készülődésben erről megfeledkeztem, pedig tudnom kellett volna, milyen. Ezt nem hagyja ki. Életre való az én lányom! Semmit nem hagy a véletlenre. Meggyőződött róla, hogy jó helyen vagyok, ott vagyok, azzal vagyok, aki hirdette magát. Ez megnyugtatta. Hogy a férfit, akivel szemben ültem mennyire igen, vagy nem, az később kiderül.
Nem zökkentett ki bennünket ez a kis epizód, tovább beszélgettük. Szinte minden érdekelte, a nyugdíjam, a munkám, a kapcsolataim és fordítva. Így tudtam meg, hogy másokkal is találkozott ilyen módon és előszeretettel beszélt róla, elég negatív beállításban ecsetelt némely alkalmat, amit ő kiábrándítónak tartott, amiben nem volt okom kételkedni, mikor a hölgyeket, megjelenésüket, viselkedésüket leírta: hiányos fogazatú, hagyma leheletű, túlzott alkoholt fogyasztó hölgy ismerőseiről ahogyan beszélt, el tudtam képzelni. Ilyen is van, de hozzá tette, amúgy csinosak voltak.
Nem zavart engem, amikor ezekről a dolgokról beszélt, természetes, hogy többekkel próbálkozott. Most velem van. Hogy mi lesz ebből, még nem tudhattam, időközben tegezőre fogtuk, a könnyedebb, meghittebb beszélgetés miatt, amit én kezdeményeztem.
Lassan, de már két órája ültük és beszélgettünk egy pohár sör és egy kávé mellett, de érdekes, nem is volt többre szükség.
Hazáig elkísért. Mielőtt elköszöntünk egymástól megbeszéltük, adunk egy kis gondolkodási időt egymásnak. Úgy éreztem, erre szükség van, lehet. Nem tudom honnan jött az érzés, de tudtam, másnap hívni fog, valahogy ez volt a természetes, akárhogy is dönt, döntünk.
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Végig olvastam az 5 részt.
Most nem nagyon van időm beszélgetni róla, de majd délután írok erről a témáról. Sőt azt hiszem egy egész cikket csinálok. Már jó előre szólok, a jelenséget fogom leírni, és nem téged cikizlek.
Egy szót ezekről is.
Szóval te tudtad mit vállalsz mikor elkezdted a társkeresőt bújni.
Ez is egy megoldás a kapcsolatteremtésre, de vannak ennél spontánabb lehetőségek.
Például.
Vegyél egy kutyát, és vidd el sétáltatni a kutyások közé. Vagy menjél el buszos termékbemutató kirándulásra. Esetleg járjál könyvtárba, vagy múzeumba. Járjál filmklubba. Stb...Ezek mind, mind olyan helyek, ahol már menet közben meg tudod ismerni, figyelni a jelölteidet.
Na jó, nem osztom az észt csak ilyesmik jutottak az eszembe.
Tamás
Csak azért írok, hogy eltereljem a figyelmemet egyéb haszontalan dolgokról, pl. hogy már megint átvágta egy társkereső a fejemet. A f... vigye el. Na jó, írd a cikket, de értsem és ne cikizz, azt most nem tudom elviselni.
Légy jó!