újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

RANDI VOLT! … VI. RÉSZ

Látogatók száma: 107

Egyetlen szóval le tudnám zárni, de nem teszem, ennyit azért megérdemlek, remélem, hogy átszenvedd velem együtt a sztorit, ami nem siker sztori, de tanulságos lesz a vége, ígérem, hogy kinek? Szerintem mindenkinek, de legelsősorban nekem.

Van önkritikám. Az életben számtalanszor bizonyítottam már. Sokszor adtam ennek kisebb-nagyobb jelét, attól függ, hogy ki gyakorolt rám és milyen hatást.

Pontosan egy hete ismertem meg ezt a férfit, nevezzük nevén, Ferencet. Hogy egy kis jellemzést is adjak róla, amúgy a külsejéről, ha már magammal szemben olyan aprólékosan leírtam, amit ahhoz tudni kell, hogy milyen is voltam abban a pillanatban, amikor először találkoztunk. Ez nagyon fontos, az első benyomás. Legalábbis nekem fontos.
Szóval, igaz, őszes haja, nem túl rövid. Fent szinte semmi, pár elszabadult hajtincse meredezik az égnek. Nem tehet róla, elnéző vagyok. Most nem látom magam, de az én hajam is néha az égnek áll. Vékony a fickó. Vagy nincs mit ennie, vagy már régen nem evett egy igazán jót, de most nem is ez a fontos, biztosan eddz valamilyen módon? Azt csak mellékesen mondom én az edzéseket a kertben gyakorlom, ezért olyan lapos a hasam. Enni sem tudok mostanában a sok izgalom elvette az étvágyam.
Szemüveget visel, a nélkül nem is látna, a baj csak az, hogy míg én homályosan látom őt, fordítva nagyon is éles szeme lehet, így nem tudom leplezni a kis ráncokat, amik tetszik, vagy nem, de jelen vannak az arcomon. A smink nem jó erre, az én repertoárom, választékom legalábbis erre alkalmatlan. Meg sem próbáltam eltüntetni, legyen az csak a valóság.
Szóval annyi idős, amennyinek látszik, 59 éves, akárcsak én. Stimmel. Se több, se kevesebb, úgy kinézetre.
Egyszerű, praktikus fölsője egyáltalán nem hivalkodó, finom, meleg anyagból készült kis ruhadarab, drapp. Farmernadrágja, akár mint mindennapokra elég viseltesnek tűnik. Az egész ember olyan, mint elképzeltem. Amikor megszólal, a hangjával mindent ami esetleg csalódást okozhatott volna ellensúlyozza.

Van időm, legalábbis lenne időm átgondolni, hogy akarok-e vele holnap is találkozni, de nem hagyja. Felhív telefonon és faggat és faggat, hogy szinte már kezd kissé fárasztani, de ő ezt nem tudja, nem érzi, bár céloz rá, megjátszom, hogy ez engem nem zavar, sőt. Ekkor már úgy vagyok vele, jobb, ha megismeri azt is, amit még eddig nem tudott. Cicáim vannak például egy egész család, ezt nem lehet, nem is akarom eltitkolni. Azt lehet mondani, hogy hülyeség, amit teszek, de ezzel most nem foglalkozok. Kérdezzen nyugodtan, majd legközelebb, amikor találkozunk, majd én jövök!

Volt egy napom arra, hogy gondolkodjak, de abból is csak egy kevés, mert egyéb dolgokkal voltam elfoglalva. Érdekes, megfigyelhetővé vált a változást, amit az okozhatott, hogy amúgy jól éreztem magam, amit már régen nem tapasztaltam, kedvem volt, sokkal több, mint máskor azokhoz a ténykedéseimhez, amit amúgy rutinból, megszokásból, szinte észre sem véve mozdulatokkal, tettem idáig, most viszont lendülettel, odafigyeléssel, tudatosan és jó kedvvel végeztem. Elmentem például és beiratkoztam vasárnap a könyvtárba, de még előtte a vásárba is voltam, amit már vagy tíz éve nem tettem meg. Még egy lángost is megettem a kaja soron. Szóval, mintha kicseréltek volna.

Amikor ismét felhívott telefonon, volt miről beszámolnom, volt témám. De ő valami furcsa mondókába kezdett. Olyanba, ami kezdett arra emlékeztetni, amit igazán nem szerettem az előző majdnem volt randim szereplőjénél. Elkezdte mondani, kérdezgetni, hogy milyen harisnya volt rajtam, amikor először találkoztunk. – Harisnyanadrág, válaszoltam. Olyan ártatlan kérdés, mégis elgondolkodtató, miért is lehet ez olyan fontos?

Nem is értettem miért kezdett bele ennek a feszegetésébe, mikor éreztem, hogy szinte zavarban van. Nekem sem volt éppen kellemes a téma, mert nem illett bele a képbe, valahogy. Amikor aztán rátért arra, hogy ha legközelebb találkozunk, ami még aznap az este folyamán egy órácskára tehető, ő mondta nem én, húzzak térd harisnyát. – Micsoda? Na nem most jöttem le a falvédőről, mire akar kilyukadni. Hát normális ez? – gondoltam.
Mindezt persze telefonba, nyögve, nyelve, de miért is kezdett bele. Hagytam, csak szenvedjen. Végül ő is belátva, hogy nem úgy sikeredett az előadása a dolgoknak, mint szerette volna, vagy tervezte, a többit majd szóban elmondja.

Úgy este hét óra tájban találkoztunk, de már ott, ameddig legutóbb elkísért, közel az otthonomhoz. Nem sokat változott a két nap alatt, én legfeljebb annyiban igen, hogy melegebben öltöztem és eszem ágában sem volt térdharisnyát húzni, mindössze zoknit a kis csizmámba. Nem vártam meg, míg nyögve, nyelve elkezdi a mondókáját, egyenesen rákérdeztem, – Ugye csak vicceltél, amikor olyanokat mondtál a telefonba, hogy mit húzzak, ki lehetett találni, csak nem gondoltad komolyan, hogy kapható vagyok erre, meg arra? Azt, ha ilyen szándékaid vannak, old meg a hagyma leheletű, fogatlan, rumot olyan előszeretettel vedelő alkalmi ismerőseiddel. Vagy tinédzsernek képzeled magad, kinőttünk mi már abból, hogy megcélozzunk egy bokrot, nem gondolod? – Ja, hogy csak vicc volt, na ennek igazán örülök! Adjuk meg a módját!

Folyt.

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: