RANDI VOLT! ... VII. RÉSZ
Látogatók száma: 98
Megértette, ha netán arra gondolt, hogy valahol elszámította magát. Nem jó helyen kopogtatott. Nem azzal áll szemben, akire esetleg gondolt, vagy gondoltam már magam is, az elejtett célzásai nem utalhattak másra, mint arra, hogy könnyen megkaphat.
Tévedett!
Belátta a hülyeségét és másra terelte a szót. Mindketten vettük a lapot, és átléptük a nem létező akadályt. Egy étterembe akart meghívni, ami számomra nem volt szimpatikus, mert ott olyan ételszagú lett volna a ruhám, amit nagyon nem szerettem. Ezért egy helyes kis szolid mindkettőnk által ismert szórakozóhelyre ültünk be, mert már hűvös volt az este a sétához és rendelt mindkettőnknek 3-3 cent vodkát, üdítővel.
Amikor elkezdtünk beszélgetni egy pillanatra eszembe jutott, most lenne nagy szükségem a társkereső terápia intelmeire, hogy mire vigyázzak, mit ne mondjak, mit mondjak, mivel ez nem állt rendelkezésemre, magamat adtam, mint mindig, az őszinteség mellett maradtam. Sok minden kiderült ez alatt a nem egész másfél óra alatt. Mondhatta volna, én mondtam, hogy valami más elképzelése volt a kapcsolatot illetően, de nem tette. Változatlanul abban erősített meg, hogy szimpatikus vagyok a számára. Pedig addigra már bennem kezdett kialakulni olyan irányba egy gondolat, hogy nem fog menni. Ezt először akkor éreztem, amikor a kertről beszéltem, egészen apró dolgok is érdekelték, mint például mennyit ér, el lehet-e adni? Olyan dolgokat mondott, ami soha eszembe sem jutna, még hogy eladni, miért? Az egyetlen, amit igazán szeretek, az a kertem. Nem gondolhattam, nem éreztem akkor, hogy ezek az ártatlan kérdései mögött lehetnek hátsó szándékok. Pedig voltak. Most már utólag tudom. Minden, amiről kérdezett, amit mondott, mind-mind valami hátsó szándékról árulkodott, így utólag.
Nem voltam felkészülve rá. Mire lett volna jó a tanfolyam? Hát erre, talán.
Nyitott könyv lehettem már számára, egy olyan ember számára, aki nem vettem észre, de nem egy kezdő, elég dörzsölt ahhoz, hogy megtudja azt, amit akar, amit aztán elraktároz magában, meg hányja-veti, oszt, szoroz, és dönt.
A döntése még váratott magára, egészen másnapig, sőt, miután azzal az ötlettel álltam elő, hogy megtaláltam a módját annak, hogyan tudnám megismertetni a lányommal, meghívtam hozzám másnap délutánra. Ő azt mondta, mindenféle dolgai lesznek aznap, de három után felhív. És én vártam a hívását. És vártam. Megint vártam. Hiába vártam.
Eltelt két nap és én nem értettem mi történt. Mi történhetett, ami megakadályozta abban, még ha közbe is jött valami, nem hívott fel, nem jött. Pedig már elterveztem mindent. A lányom tudott az érkezéséről, mindketten ki lettünk rendesen zökkenve az egyébként szokásos teendőink alól. Már megint az az érzés fogott el és egyre erősebben, hogy utálom, ha várakoztatnak, ha nem szólnak, ha közbe is jött valami, hallgatnak mint s…..r a gazba. Rendesen felhúztam magam estére.
Eljött a másnap, a harmadnap. Közben tragikus eseménnyel kellett szembenéznem, azzal megbirkóznom és hiába volt a két esemény olyan távol egymástól mint Makó Jeruzsálemtől, akkor sem tudtam kiverni a fejemből a legnagyobb gyász közepette. Eszembe jutott hányszor éltem már ezt át. A kapcsolataim végét jelentette, a természetem, hogy nem tudom elviselni, ha becsapnak, hazudnak, megvárakoztatnak, ami már betegséggé nőtte ki magát nálam. Kezdett elhatalmasodni rajtam. Végül nem bírtam már tovább. Felhívtam!
Él. Első megállapításom ez volt. Mert már arra is gondoltam, hátha valami baja történt. Nagyon is. Udvarias, mint eddig. A kérdésemre először elkezdett hadovázni, én annak nevezem, amikor ilyen-olyan ürügyet talál ki, hogy miért is nem tartotta a szavát. Miért is nem jött. – Temetésen voltam. Nem volt térerő. – Na ne, három napig? – Nekem közben meghalt a testvérem! – Részvétem! – Köszönöm! – Szívesen!
MEGGONDOLTAM MAGAM!
–Heló! és szinte egyszerre tettük le a telefont.
Vége!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Yolla
Kedves Évi!
Gratulálok, nagyon jól érzékeltetted a megélhetési szerető jellemzőit, hiszen nem kétséges, hogy ez a férfi a nőkből akar megélni, ha hagyják!
Pussz: Yolla
Úgy látszik már érzem az év vége közeledtét és ilyenkor jó szokásomhoz hűen megnézegetem a régi írásaimat.
Köszönöm az észrevételed! Mégsem olyan kicsi a világ. Elfér benne ilyen is, olyan is... Jól érzékeltettem ezek szerint. Hát ő "olyan" volt. Azóta sem tudom él e, hal e? Nem veszítettem vele semmit. :-)
Puszi,
Éva
Gratulálok, nagyon jól érzékeltetted a megélhetési szerető jellemzőit, hiszen nem kétséges, hogy ez a férfi a nőkből akar megélni, ha hagyják!
Pussz: Yolla