Redukció

Látogatók száma: 44

Errefelé zsebkendőnyi telkekre épültek a házak, mert itt tiszta a levegő és innen kocsival tíz perc alatt a belvárosba juthatsz. Ikrek építettek ikerházat erre a telekre, szerencsére középen két vastag főfallal, amely egyrészt tűzvédelmi szempontból kívánatos volt, másrészt lehetővé tette a későbbiekben a két különállóan hasznosítható épület és a középen megosztott telek önálló helyrajzi számra történő földhivatali bejegyzését. Friss házasokként mi már így vettük meg Béla bácsitól, felújítottuk, kicseréltük a kerítést, felhúztunk a telekre a könnyűszerkezetes gépkocsi beállót, és azt hittük, a másik ingatlanhoz, Gerzson bácsi tulajdonához nincs semmi közünk. Láttuk, amint leválik a szomszéd épület vakolata, és a szél lesodorta cserepeket sem pótolta senki, de nem tehettünk semmit, mert az öreg kórházba került, onnan pedig egy otthonba.
Fiunk elkezdte az általános iskolát, amikor a szép tavaszi vasárnap délután becsöngetett egy magas, jóképű fiatalember, jött bemutatkozni, mert úgy illik, hogy vizitáljon a szomszédoknál. Pásztor Zoltán nem időzött öt percnél tovább, elvégre hívatlan vendégként nem akart a terhünkre lenni, de jelezte, hogy alkalmas időben újra eljönne, s ismertetné velünk a házfelújítás terveit. Sürgős a ház rendbehozatala, mert eljegyezte a barátnőjét, aki lelkesen szervezi az esküvőt.
Időnként láttam, amint különböző férfiakkal méricskélnek a szomszédban, ám azon kívül, hogy üdvözöltem őket, több szót nem váltottunk egymással.
Egy hónappal a lányom születése előtt, augusztus közepén, megcsörrent a telefon, ismét jelentkezett, nekünk milyen időpont lenne alkalmas a házfelújítás terveinek megismertetéséhez. Férjem azonnal rávágta, hogy szombat délután két óra, majd részletesen felsorolta újdonsült szomszédunknak, mely munkákhoz kell építési engedély és melyekhez nem szükségeltetik, és ezzel részéről befejezettnek tekintette a beszélgetést.
Szombat délelőtt férjem elment a kisfiammal bevásárolni, én pedig kihasználtam az időt, feltettem főni az ebédet, és ha már vendég jön délután, sütöttem egy tepsi lekváros, rácsos linzert, mert az finom és egyszerű sütemény. Meg is kaptam érte a fejmosást, de az már más kérdés.
A vékony, mosolygós szomszéd nem egyedül érkezett, hanem egy igen szép arcú, manöken alkatú leányzóval, akit menyasszonyaként mutatott be nekünk és mi tagadás, egész délután gyönyörködtem bennük, mert arra emlékeztetettek, mi is ilyen páros lehettünk annak idején, amikor a házat vettük. Lerítt róluk az összhang, szemükben csillogott a szerelem tüze, és büszkén, egymás mondandóját kiegészítve, egymás után tették elénk a vázrajzokat, hová képzelik el a gyerekszobát, ennél nincs fontosabb, hol lesz a saját hálószobájuk, a nappali és a vendégszoba, külön hangsúlyt kap a konyha, melyben étkezni is lehet, és természetesen mind a földszinten, mind az emeleti szinten lesz fürdőszoba, kicserélik a nyílászárókat, a vegyes tüzelésű kazánt mellé gázkazánt is felszerelnek, a többire már nem figyeltem, mert pocaklakóm mocorgása lekötötte a figyelmemet.
Megszületett a kislányunk, a szomszédban elkezdődtek a felújítási munkák, melyek természetesen a rombolással, bontással kezdődtek, s ennek keretében látványosan leszedték a tetőt, leverték a külső vakolatot, kiszedték a régi nyílászárókat, felszedték a belső burkolatokat, válaszfalakat, még mondtam is a férjemnek, ha ilyen tempóban haladnak, akkor mikulásra beköltözhetnek az újjávarázsolt házba. Csakhogy nagyot tévedtem!
Kibújt kislányom első pár foga, és a szomszéd ház még mindig úgy nézett ki, mint egy félig kifilézett halacska, az eget kémlelte a pucér cseréptartó lécezet, ahogyan a csálén álló kémény is túl magányosnak tűnt. Itt valami nagy baj van, gondoltam, és főleg az jutott az eszembe, hogy az anyagiak körül lehet a hiba, talán többe kerül a kivitelezés, mint amennyi volt az előzetes költségbecslés.
Pásztor Zoltán, a magas, jóképű fiatalember motorral érkezett, egyenesen előttünk állt meg és becsengetett.
Egyedül vagyunk itthon a kislányommal, és Lili azonnal széles vigyorral fogadja a vendéget, remélve, hogy kiveszi a kiságyból, és megdögönyözi, mielőtt letenné a szőnyegre, hogy bóklászhasson kedvére.
Jobb híján hellyel és kávéval kínálom, Lilinek a kezébe adok egy kiflivéget, azt imádja rágcsálni és nagy komolyan lehuppan a kiságy közepére, jól megnézi és megfogdossa a kifli csücsköt, elkezdi majszolni, majd amikor az egész egy nyálas masszává válik, komótosan ráejti a lepedőre, sikkant egy nagyot, ez azt jelenti, jöhet a következő rágcsálnivaló.
Zoltán ujjáról hiányzik a jegygyűrű, látom, amint kavarja a kávét, tejszínt önt bele és elmélázva iszogatja. anélkül, hogy megszólalna.
Lili komoly arccal koncentrál, hajaj, perceken belül pelenkát kell cserélnem, s magam sem értem, de ez a minden napos dolog kissé zavarba hoz, ez eléggé intim dolog, ahogyan bejelentés nélkül beállítani egy családhoz sem az a tett, amelyet az etikett tartalmaz. Úgy döntök, nem zavartatom magam, s tisztába teszem Lilit, aki forogna, mint a búgócsiga, mert élvezi, ha nincs pelenka a segge alatt, s vigyorog rám, gőgicsél, mintha biztatna, hajrá anya.
Elfogy a kávé, mire végre megszólal Zoltán:
- Nem akarom feltartani, Magdika, de valakinek el kell mondanom a helyzetemet. Abbahagytam a ház felújítását, mert elhagyott a menyasszonyom. Nem indokolta, nem is értem, miért, hiszen gőzerővel szervezte az esküvőnket, időnként még vissza kellett fognom, mert mindenből a legjobbat akarta és nagyon elszállt a költségekkel. Igaz, ezt nekem kellett volna fizetnem, de a házfelújítás a flancos esküvő nem fért meg egymás mellett. Kértem, mondja meg, mi a baja velem, hat év után, csak hímezett, hámozott, aztán éjszakánként küldözgette az sms-t, hogy elhanyagolom, sokat dolgozom, még hétvégeken is, hajszolom a pénzt, ahelyett, hogy vele foglalkoznék. Mondhattam, amit csak akartam, hogy miatta teszem, azaz miattunk, rendbe kell hoznom a házat, a házunkat, amely a mi kis családi fészkünk lesz, annyira kihozott a sodromból, hogy a fejéhez vágtam, hogy ebben a házban nincs egy fillérje sem, és fogalma sincs, mennyibe került, míg idáig eljutottunk. Tudja, Magdika, mi fáj nekem a legjobban? Az, hogy harminckét évesen hülyére vettek! Eddig tudtam, miért hajtok, lesz házunk, családunk, és akkor könnyebb lesz az élet. Nem vettem fel hitelt, félek a kölcsöntől, ezért hajtanom kellett, érte, magamért, értünk! Erre nyafog nekem, hogy elhanyagolom! Bezzeg akkor nem volt sohasem baja, ha elvittem valahová egy hosszú hétvégére, vagy kapott tőlem egy értékesebb ajándékot! Felajánlottam, hogy költözzünk össze, eladom a házat, kibérelek egy lakást, kevesebbet dolgozom! Hiába, ez sem tetszett neki! Minden jel arra mutat, hogy van valakije. Lassan túltenném magam rajta, muszáj beletörődnöm, erre anyámmal meghívatja magát vasárnap ebédre, mondván, ki akar békülni velem, hogy legyünk jó barátok! Mondja, Magdika, normális ez a dolog? Úgy döntöttem, hogy eladom a házat, így, ahogyan van, nincs értelme kínlódni vele, és újra gondolom az életem.
Sikerült rám zúdítania minden keservét, amely nem tartozik a szomszédra, de gyanítom, nem is azért keresett engem, inkább látja bennem a korosztályához tartozó, elfogulatlan személyt, akivel megoszthatja bánatát, aki megérti a helyzetét, és sajnálkozás helyett jól fejbe kólintja, hogy rájöjjön a megoldásra.
Kevéske gondolkodási időre lenne szükségem, de ez nem egy kosárlabda vagy vízipóló mérkőzés, hogy időt kérjek a játékvezetőtől, butaságot sem akarok mondani, csakhogy lerázzam, amikor Lili eléggé egyértelműen tudtomra adja, hogy éhes, és legyek szíves megetetni. Mialatt elkészítem a reszelt kekszből és almából álló pürét, megkérem Zoltánt, hogy kicsit vegye fel a leányzót, mert hamarosan torkaszakadtából ordítni kezd, ellenben, ha valakit foglalkoztathat, akkor gőgicsélve, kedélyesen megvárja az uzsonna elkészültét.
Ég a kezem alatt a munka, gyorsnak kell lennem, ám fél szemmel figyelem Zoltán és Lili kettősét. Vendégem kezében jól áll a gyerek, magyaráz neki, megnevetteti, és kislányom élvezi a dolgot, s vigyorogva nagyokat paskol vendégünk arcára, amely nála a tetszés jele.
Miközben gyermekem etetem, újabb részletekkel leszek gazdagabb Zoltán szerelmének ügyes-bajos dolgait illetően, melyből arra a következtetésre jutok, hogy ebben a történetben hárman vannak és a leányzó tanácstalan, vagy éppen ellenkezően, nem akar két szék közül a pad alá esni, ezért két vasat tart a tűzben.
Lili, immár tele pocakkal, jó szokása szerint, alszik egy órácskát, amely elég ahhoz, hogy Zoltánnal zöldágra vergődjünk.
- Nem adok tanácsot magának, Zoltán, ez nem az én dolgom. Egyszerűen megmondom, nekem mi a véleményem a történtekről. Rosszul közelíti meg a kérdést, ami ház további sorsát illeti. Hántsuk le a történtekről a sallangokat, és akkor tisztábban látunk. Miről is szól a történet? Egy harminckét éves fiatalember, aki már felküzdötte magát a szakmájában annyira, hogy önálló vállalkozóként dolgozzon, elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy elkezdje önálló életét, családot alapítson és az ahhoz szükséges anyagi feltételeket, nevezetesen a lakást biztosítsa. Ha és amennyiben menyasszonyával végleg szakítanak, vajon akkor is a mama kisfia akar maradni? Ugye, nem? Akkor pedig szüksége lesz egy lakhatási megoldásra. Albérlet? Pénzkidobás, ha van saját tulajdonú ingatlana, amit ha ebben az állapotában eladna, nem kapna annyit érte, mint amennyit ráfordított. Mit változtat meg, ha egyelőre egyedül marad? Megmondom! Redukálni kell a házfelújítással kapcsolatos igényeit! Jelenleg az a biztos, hogy egyedül költözik bele. Például felesleges beépíteni a tetőteret, nincs szükség dupla komfortra, stb. Ami a párkapcsolatát illeti, még mindig jobb, ha most szakítanak.
Látom Zoltán arcán, hogy elgondolkodik a hallottakon. Elnézést kér a zavarásért, és elmegy.
Fél öt után pár perccel a férjem hazaér a kisfiunkkal együtt, akit közben felvett az iskolánál, s meglepődik, hogy a konyhában üres a tűzhely.
- Édesem, ez azt jelenti, hogy kedvenc lecsóm lesz vacsorára frissen elkészítve? Ehhez felbontok egy üveg bort! Hanem, képzeld, mit láttam! Pásztor Zoli ott ül a háza előtt egy farönkön, kezében egy fél üveg konyakkal és azt hajtogatja, redukció, magam miatt. Szerinted hívjak hozzá orvost?
- Ugyan, dehogy! Majd viszel neki egy tányér lecsót!
Felébred Lili, le sem veszi apjáról szemét, míg ki nem veszi őt az ágyból, majd barátságosan megharapdálja az állát és elkezd neki magyarázni. Szerencsére babanyelven.

A cikket írta: Yolla

támogatóink