Karcsi barátom emlékére...
Látogatók száma: 726
Van amikor egy életen át várunk valakire, akivel összerendeltetett a sorsunk..., de néha nem az élet hoz össze a végén bennünket :-(
Karcsit az egyetemen ismertem meg. Évfolyamtársak voltunk, de a koleszban egy szobába kerültünk. Az egyetemen jött össze Szilvivel! Pár hónap lángolás után összeházasodtak. Én voltam a házassági tanújuk.
A házasságuk után kiköltöztek albérletbe.
Nagyon sokat voltam náluk vendég. Rettentően szerettek. Irtó sokat voltunk együtt, buliztunk. A bulizásba egy baj volt. Nekem soha nem jött össze senki. Szilvi nagyon sokat "ármánykodott", de ennek ellenére se tudtam becsajozni.
A legrosszabb a dologban az volt, hogy nekem a csajozás mindig ment. Nem voltam egy rossz pasi, de... szerelmes lettem Szilvibe. Soha nem mondtam nekik, de... Elfojtottam ezt a vonzalmamat iránta, mert mindkettőjük nagyon jó barátom lett.
Szomorú estéimen, amikor magányomban gondolkodhattam ezen, utáltam is magam az érzésért, amit nem tudtam leküzdeni barátom felesége iránt.
A pár év egyetem így telt el, a Szilvi által rámlőcsölt csajok nagyon nem jöttek be nekem...
... a bizonyos előbb említett okból.
-----------------------------------------
Sokáig tartottam a kapcsolatot az egyetem után is Karcsiékkal. De a házasságom után elmaradtunk egymástól. A feleségem valahogy nem "csípte" a Szilvi stílusát. Nem szerette a nyüzsgését, hogy állandóan a nyakamba csüngött és hogy túl közvetlen volt -puszilgatott-. Karcsi meg mindig csak nevetett rajtunk és húzta Rékát velünk.
-Hagyd már, szerelmesek. -mondta.
És szegény Karcsi nem is tudta, hogy majdnem beletrafált...
------------------------------------------
Félelmetes volt az apropó, amiért megint fel kellett vennem velük a kapcsolatot.
Nehéz volt ez nekem, de az egyik legjobb barátom tiszteletére minden programomat lemondtam és átszeltem az országot.
Dobogott a szívem..., alig tudtam vezetni, de tartoztam ennyivel nekik.
Karcsit utolsó útjára kellett elkísérnem, Szilvi oldalán.
Réka nem jött velem. Nem tudott elszabadulni tanítványaitól az iskolából.
------------------------------------------
A temetés után ottmaradtam Szilvinél. Nagyon sokáig beszélgettünk. Hajnalban amikor lefeküdtünk, az utolsó kérdése az volt:
-Te engem, vagy Karcsit szerettél jobban?
Megszólalni se nagyon tudtam. Torkomban egy nagy gombóc volt. Nem tudtam mondjam-e, vagy ne, majd megszólaltam:
-Szilvi, én szerelmes voltam beléd -mondtam neki elhaló hangon.
-Tudtam, végig tudtam!!! Karcsi is tudta. Nagyon sokat beszélgettünk rólad. Az utolsó időben meg még többet. Azt kérte tőlem, hogy ha csak lehetséges szerezzelek meg és legyünk boldogok együtt!
------------------------------------------
Fél év múlva elváltam.
Rékával olyan sok problémánk volt, annyira nem illettünk össze, hogy nem volt értelme tovább húzni. Becsülettel, békében elváltunk.
------------------------------------------
A válás után 2 hétre felhívtam Szilvit:
-Akkor vársz még rám? -kérdeztem.
-Igen. -mondta Szilvi. Mindig is rád vártam...
és halkan hallottam, ahogy mondja:
ahogy Karcsi is akarta...
Hozzászólások
időrendi sorrend
`-Te engem, vagy Karcsit szerettél jobban?` - de jo mondat! En agyon gorcsoltem volna hogy erre hogy kerdezzek ra, erre itt a legmegfelelobb mondat.
Jo a cikk, aranyos! Szeretem, ha vegul a dolgok jora fordulnak. :)
de jó volt olvasni regénybe illő történeteteket!
szép volt
:)
szép volt
:)
Az eset igen szokványos. A barátom Joli és Lajos szerelmesek voltak egymásba, de 9 év volt a korkülönbség, így a szülői ráhatással a kapcsolatnak vége lett. Mindketten megházasodtak, és mindketten el is váltak. 20 év után egymásra találtak, házasság lett belőle, de az előző életük rányomták a bélyegét. Joli halálos beteg lett, Lajos hamarabb feladta, nem tudta feldolgozni történteket. Joli meghalt, Lajos egy évre követte. Valahogy az a hatalmas szerelem, ami fiatal korukba lázba hozta őket, 20 év után már csak az emléke maradt. Ma egymás mellett békében nyugodnak. A varázs megtört, de ezt csak később vették észre, amikor már késő volt.