Alkoholizmus, avagy hogy bír ennyit inni?!

Látogatók száma: 120

Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 6 évet dolgoztam különböző pultokban. Kiskocsmáktól az előkelő sörözőig. Néhány tapasztalatom osztom meg azokkal, akik már csak a végeredményt ismerik. :-(

" A következő bolygón egy iszákos lakott. Ez a látogatás nagyon rövid ideig tartott, de nagyon elszomorította a kis herceget.
Ott találta az iszákost egy sor üres meg egy sor teli palack előtt.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- Iszom - felelte gyászos képpel az iszákos.
- Miért iszol? - kérdezte a kis herceg.
- Hogy felejtsek - felelte az iszákos.
- Mit? - tudakolta a kis herceg, mert máris megsajnálta.
- Azt, hogy szégyellem magam - felelte az iszákos és lehajtotta a fejét.
A kis herceg szeretett volna segíteni rajta.
- Miért szégyelled magad? - kérdezte.
- Mert iszom - vágta el a további beszélgetést az iszákos, és mélységes hallgatásba süllyedt.
A kis herceg meghökkenve szedelőzködött.
"Bizony, bizony - gondolta út közben -, a fölnőttek rettentően furcsák." "

Tulajdonképpen ez az idézet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből elég is lehetne ahhoz, hogy magyarázatot adjon mindenre. Az alkoholizmus persze azért némileg összetettebb dolog.
Hely és idő hiányában nem kívánom részletezni a nekem elsiránkozott és felsorolt családi okokat, anyós problémákat, munkahelyi vagy épp munkanélküli stressz feldolgozását. Ok mindig van. Ha más nem, a fenti. Azért iszik, mert szégyelli, hogy iszik...

Amit én kiemelnék az egy hiteles, számomra sikertörténet. Nap, mint nap megjelent egy korombeli férfi, aki megosztotta velem abbeli bánatát, hogy azért iszik, mert nem talál barátnőt. Szép lassan kielemeztük, hogy hogyan telnek napjai. Dolgozik, rendbe teszi a kis házát, majd egyik kocsma jön a másik után, hogy estére kellően zsibbadt legyen ahhoz, hogy el tudjon aludni...
Mikor már elég jól megismertem, megkérdeztem tőle, mit gondol, melyik kocsmában fogja megtalálni élete párját? Miközben azon kesereg, nincs nő az életében, végig gondolta-e valaha is, hogy honnan lenne? Egyszer hopp, bekopog az ajtón? Elgondolkozott ezen, majd nem láttam egy darabig. Hetek teltek el, amikor ismerősöm bejött a sörözőbe. Üde volt, kivirult és teljesen józan. Kért egy kávét, majd unszolásomra elmesélte, hogy erőt vett magán és elment egy társkereső klubba. Már második alkalommal talált is egy menyecskét - ahogy ő nevezte. Megismerkedtek, most van kihez haza mennie, nem jár kocsmába, most is csak azért jött, hogy elmondja mindezt nekem és megköszönje, hogy felnyitottam a szemét.

Néha ilyen egyszerű. A legtöbb esetben sajnos nem. De a család, a közvetlen környezet kis változtatásokkal és odafigyeléssel sokszor segíthetne a lecsúszó félben lévőnek. A baj az, hogy nem kutatjuk a probléma gyökerét, csak ítélkezünk. Ezt a legkönnyebb.