újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Angyalból ördög

2010. június 1. - Látogatók száma: 95

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a történetemet. Egy közeli ismerősömről szól ez a történet. 5 év alatt lassan jöttem rá, hogy az általam igen gyűlölt személy, aki igencsak megkeserítette (keseríti) az életemet, hogyan jutott el oda, ahol most tart.

Réges - régen megszületett egy kisfiú. Az élete már rosszul indult, hisz az édesanyja igen korán, fiának 2. hónapjában meghalt. Egy anya pótolhatatlan, de már most az elején, amikor a legégetőbb szüksége van rá. Szörnyű veszteség!
Édesapja egy "állat", valamiféle nyomozó és igen agresszív. Az alkoholt sem veti meg.
Új asszonyra tesz szert, a gonosz mostohára, mint a mesékben. Szül neki hamar két fiút, ikreket. Talán ekkor kezdődik főszereplőnk igazi kálváriája. Kirekesztik, verik, megkülönböztetik. Végül a rokonok megúnják a sok bántalmazást (ami néha gumibottal esett meg), és elviszik vidékre. Több rokonnál megfordul. Korán megismeri az élet sötét oldalát. A szeretetet, mint szót nem igazán ismeri, főleg az anyaiét nem. Amúgy is alacsony, valószínű a nem megfelelő táplálkozástól, meg némi genetika. Tele kisebbségi komplexussal, idegileg gyenge. Hisz nem volt biztonság az életében, igazi otthona. Az a meleg fészek. A szeretetet tanuljuk, aki nem tanulja meg, nem is tudja adni.
Megnősül, elvesz egy gyönyörű, tündéri lányt, aki fiatal és naiv. Lázadásnak indul a házassági szándéka, nem gondolja meg. Pedig szülei látják, hogy rossz vége lesz.
Aztán a nő is belátja, rájön, hogy nagyot hibázott. A gyönyörű szőke kisfiú kezd átalakulni egy fekete hajú és lelkű szörnyé. A munkahelyén rávezetik az alkohol bűnös élvezetére. Amúgy is van hajlama rá. Ez csak ront az amúgy is gyenge lelkén. Mindig dühös a világra, mindig ideges és feszült. Féltékeny és irígy. Ha nem az van, amit Ő akar elveszti a fejét. Emiatt kezelték is az idegosztályon. Mikor kijött csak pár hétig tartott a változás. Aztán csak ment le a lejtőn. Jött egy nagy csalódás, elveszti a munkahelyét, öngyilkossággal fenyegetőzik. Munkanélküliség, még jobban a gödörben találja magát.
Két gyermeke is van, persze csak terrorizálni tudja Őket, szeretetet nem tud adni, hisz Ő sem kapott, hát honnan tudná, hogy hogyan kell azt csinálni. Aztán a fiúk felnőnek, már nem nagyon tudja Őket irányítani. Marad a feleség, aki nyel, tűr és leplez. Titkolja, hogy milyen borzasztó az Ő élete mellette. Aztán már nincs hova nyelni, megtelik a pohár, a szervezete nem bírja, és megbetegszik. Hamar elviszi a halál. Újabb trauma éri a férfit, megtörik, de nem jön rá mit vesztett, hisz Őt sem szerette soha, csak használta. Nem tud szeretni, nem ismeri az érzést, nem kapott gyerekkorban belőle. Most pedig már az őrület határán, egy eltorzult arccal itt áll, talán már a sír szélén. Meggyötörve a sok piától, ami egy lassú méregként emészti fel a testét, akár csak a gonoszság, ami az élete során hatalomba vette a lelkét. Szörnyű élet lehet (lehetett) ez. Így élni! Energiavámpírként, mások életerejét szívni. Szánalmas és egyben szomorú.
De nem az Ő hibája, Ő is csak egy áldozat, a családja által, ahová született. Nehéz ezt elfogadni, és ebbe belegondolni, amikor bántja a körülötte lévő embereket. Talán Ő jobban szenved, mint akiket bántott, bánt és bántani fog.
Ez az Ő büntetése azért, amiről nem is Ő tehetett.

A cikket írta: Vicosmamu

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 11. 10:53
Kedves Vicosmamu! sajnos soha nem tudhatjuk milyen családba születünk bele és a szeretet és a törődés hiánya a felnőtt életre is kihathat sajnos! Köszönöm, hogy olvashattam a történetet! Igaz egyszer már olvastam, demost újra elolvastam! Pusszancs Orsolya
2010. július 9. 15:55
Nem törvényszerű,hogy ne tudjon szeretni,mert gyermekkorában nem tanították. Cselekedeteiért bizonyos mértékig ő is hibás.
2010. június 1. 18:55
Nagyon köszönöm a dicséretet. Igyekszem most már vidámabb történeteket is írni. Már van is ötletem, hamarosan gépre is viszem.
Még egyszer köszönöm a szép szavakat.
Pussz
Viki :)
2010. június 1. 11:49
Gratulálok, tényleg mesterien megírt történet .-) Valóban vannak ilyen sorsok, sajnos :-( Ezután kérek egy mesteri, vidám történetet is. :-))

Pussz,
Tündér:-)
2010. június 1. 11:41
Jól meg írt történet.Nekem annyi a főhőshöz a hosszá fűzni valóm,hogy nem lehet minden a nehéz gyerek korra fogni.Látóteremben sok olyan ember van,akiből ember lett a gyerekkori nehézségek ellenére is.Igaza van Monchery-nek,mert egy bizonyos kor után,már vállalni illik a felelősséget!
2010. június 1. 09:27
Nekem is tetszik, nagyon életszagú.
Ezzel a mondattal nagyon egyet értek: "Talán ő jobban szenved, mint akiket bántott, bánt és bántani fog. ".
De azért azt is hozzátenném, hogy egy embernek a saját tettéért, a saját életéért megvan a saját felelőssége, és azt vállalnia is kell. Mint ahogy azt volt szerencsém tanulni: ez nem választás, ez mindenképpen így van. Az élet adja grátisz :-)
2010. június 1. 05:55
Jó ez az írás, meg is borzongtam!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: