Kaotikus kapcsolatrendszerek 7. rész Társfüggőség
Látogatók száma: 232
A mai modern társadalmunkban a függőségek igen széles skáláját megtalálhatjuk. Létezik egy új típusú viselkedési függőség, a társfüggőség, más néven a kodependencia.Talán sokan még nem hallottunk róla, ám a társfüggők száma napjainkban egyre nagyobb lesz.
A mai modern társadalmunkban a függőségek igen széles skáláját megtalálhatjuk. Az alkohol- és drogfüggőség mellett olyan szenvedélyek keríthetnek bennünket hatalmukba, mint az internet, a szerencsejátékok vagy egy új típusú viselkedési függőség a társfüggőség, más néven a kodependencia.
A társfüggők életének legfőbb értelme csak is a partnerük, akik mellett kitartanak, történhet bármi. A partner lehet alkoholista, drogfüggő, vagy akár még hűtlenségre is adhatja fejét. A társfüggő szeme előtt nem lebeg más cél, csak, hogy párját maga mellett tudja. Ebbe az ördögi körbe csöppenvén lassacskán feladja önmagát, személyiségét partnerének rendeli alá. Azaz álarcot visel, talán már azzal sincs tisztában ki is valójában. Ez olyan függőség, amely rosszabb a dohányzásnál, a drognál, hiszen nem csupán elvonási tünetekkel operál, hanem egészen addig gyógyíthatatlan, amíg fel nem ismeri valaki, hogy függővé vált partnerétől. A gyógyulás kezdete az, ha beismerjük önmagunknak függők vagyunk. Ellenben nem szokunk le mindaddig, amíg el nem érjük a mélypontot. De honnan tudjuk hol van az?
A társfüggő ember az esetek jelentős hányadában nincs is tisztában függőségével. Nem ismeri fel, hogy baj, van csak azt tudja, hogy szeretetet akar adni, és kapni. Sokszor végletekben. Folyamatos visszajelzések nélkül elbizonytalanodik, ezért olyan dolgokat tesz, amiért partnerétől pozitív visszajelzést kaphat. Mivel napjainkban a kötöttségek és a béklyók viselése már divatja múlt eszméket tükröz, az emberek többsége fél az ilyetén elhatározásoktól, így nem is tűri hosszabb ideig az ilyesfajta viselkedést. Ám ekkor a társfüggő ember összeomlik, vagy egy másik kapcsolatba menekül a szakítás után. S íme, a kör bezárul!
A kérdésre, hogy miért alakul ki számos magyarázatot találhatunk. Egyik nézet szerint a gyerekkor a meghatározó a viselkedés kialakulása szempontjából. Gyerekkorunktól felnőtté válásunkig a család az az elsődleges közeg, ahol megtanulhatjuk a különböző szerepeket, elsajátíthatjuk a különböző viselkedésformákat. Azonban ha ez negatív impulzusokat közvetít a gyermek felé, akkor a rossz minta alapján kialakulhat egy deviáns viselkedés, a társfüggőség. Köztudott, hogy az elvált szülők gyermekei félnek a kötöttségektől, mivel árnyoldalait jócskán megtapasztalták. Alapvetően két fő oka van a szeretet utáni vágynak: gyermekkorban a szülők vagy túlzásba vitték a szeretetet és magukhoz láncolták gyermeküket, egyfajta búra alatt tartva őt, vagy épp ellenkezőleg, nem adtak neki elegendő szeretet, odafigyelést.
A társfüggő emberek tulajdonságai között szerepel a rendkívüli féltékenység, a partner kisajátítása. A társfüggők párként számos esetben olyan személyt választanak, akik náluk jóval elesettebbek, tehát gondoskodásra, odafigyelésre van szükségük. A társfüggők párjainak így, alkohol-, drog- vagy lelki problémái is lehetnek. Egyszóval állandó segítségre, törődésre szorulnak, s így a társfüggő ember nélkülözhetetlennek, fontosnak érezheti magát. Nagyon ritkán képes véget vetni egy kapcsolatnak, ezt a lépést szinte kivétel nélkül a másik fél teszi meg. Ennek legfőbb oka az, hogy a kodependens személy képtelen szabadon dönteni.
Az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt a válások száma. Számos esetben csupán egyszerű problémák miatt döntenek úgy a felek, hogy külön utakon folytatják életüket. Ez ma már a társfüggőség szinte teljes hiányát mutatja. Olykor átesünk a ló túl oldalára, és elfelejtjük, hogy egy párkapcsolatnak is vannak irányvonalai, melyek betartása nélkül a közös élet majdnem hogy lehetetlen. Nem szabad az egészséges kötődést sem sutba dobni. Egészen addig, amíg egyenlők vagyunk a kapcsolatunkban, amíg van és lehet saját véleményünk, s képesek vagyunk kiállni önmagunkért, hűen az elveinkhez, a társunkhoz való kötődés természetes és egészséges. Ezeken kívül az is fontos, hogy nyissunk a külvilág felé, s ne csak partnerünknek szenteljük minden időnket. Fontos, hogy legyenek barátaink, vagy egy olyan elfoglaltságunk mely párunkon kívül is képes örömöt nyújtani számunkra.
Azonban nem mindig vagyunk képesek saját erőnkből túllépni problémáinkon. A segítségkérést sokan elutasítják, mondván, hogy akkor még gyengébbnek tűnnének. A rossz beidegződéseken és szokásokon túljutni egy szakember segíthet igazán. Emellett léteznek csoportterápiák is, ahol a hasonló gondokkal küzdő emberek osztják meg egymással tapasztalataikat, érzelmeiket. Az önsegítő anonim csoportok lényege, hogy a résztvevők beszélgetés útján igyekeznek megszabadulni szenvedélyüktől. A beszélgetések és az idő előre haladtával tudatosul a függőkben, hogy le akarnak szokni és felismerik az okot, amely elindította őket függésük útján. A megszállottságból, megrögzöttségből való kiszakadni akarás egyre erősebb lesz a csoport tagjai között, s egymást támogatják abban, hogy elérjék céljukat, lelki és fizikális szabadságukat.
A nők nagyobb százalékban válnak társfüggővé, mint a férfiak. Ennek persze kulturális és társadalmi okai is lehetnek. A nő szerepe köztudottan évszázadokkal ezelőttig a férfi kiszolgálása és vágyainak kielégítése volt, azaz, akkor még a valóban a férfi hordta a nadrágot. A nő szerepéhez hűen, feladatainak eleget téve a ház körüli és családi teendők elvégzését vitte véghez. Ellenben a nagy emancipációs hullám és az egyenlő esélyekért való küzdelem során a tipikus női szerepek elsikkadni látszanak, és az egészséges nemek közötti viszony és tekintélyrendszer is felborult. A deviancia lassanként normális szerepet harcol ki magának életünkben, amely a legkisebb mértékben sem mérvadó és követendő normarendszert hoz magával. A társfüggő ragaszkodik a kapcsolathoz akkor is, ha abban legalapvetőbb igényei sem elégülnek ki, más szóval a saját szükségleteit adja egyre lejjebb és lejjebb, míg végül a pokolba vezető úton találja magát. A társfüggőség ellenben nem tipikusan női betegség, a férfiak között is előfordul, habár a túlzott ragaszkodás, társfüggőség inkább női függőség.
Hölgyeim! Csak annyit tanácsolnék, hogy vessenek számot saját és partnerük életének minőségéről. Ha az említettek közül számos problémával küzdenek, ne habozzanak segítséget kérni ahhoz, hogy a gyógyulás és a gondtalan szabadság útjára lépjenek. Figyeljünk oda magunkra, egymásra, azonban hagyjunk teret önmagunknak, hogy egészséges és saját magunkkal is teljes életet élhessünk!
A cikket írta: írólány
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak most fedeztem föl, hogy a Tiéd is pályázat. Nem tudok mást írni, mint hogy gratulálok, mert a témája és a kidolgozás és tartalom, egy tanulmánynak is megfelelne.
Köszönöm még egyszer!
Üdvözlettel:
Írólány
Írólányunk! Nincs mit és remélem írsz még nekünk! üdvözlettel Orsolya
Nagyon szívesen írok Nektek, számíthattok rám! :)
üdv:
írólány
Jó cikket írtál és a témája is jó! :-) Csak így tovább!:-))
Pussz
Tündér:-)
Örülök, hogy tetszik, reményeim szerint jön még több ilyen cikk .. remélem azok is tetszeni fognak! :)
Kedves írólány! Nagyon érdekes témát írtál le és igazad van, hogy át kell gondolnunk ezt a társfüggőséget, mondjuk a féltékenység túlzásbavitele, amúgy sem túl jóó egy kapcsolatnak, bár nem azt mondom jó, ha résen vagyunk, de ne essün bele a túlzásokba. Nem igaz? A többire meg érdemes odafigyelni, de ha szakember kell ne szégyelje senki! Szép írás! üdvözlettel Orsolya
Köszönöm a hozzászólást! Igazán örülök, hogy tetszett az írásom! :)
Pussz
Tündér:-)