Lakodalmam
Látogatók száma: 51
Az életem azt hittem irányítani tudom, de tévedtem.
Lakodalmam
Amikor férjhez mentem, illetve férjhezmenetelem előtt repdestem a boldogságtól, hiszen nyolcan voltunk barátnők, évfolyamtársak az egyetemen, és én köttettem elsőnek be a fejemet, csak akkor még nem tudtam, egyben az agyamat is.
Nem sok kellett a ködfátyol szertefoszlásáig, még az esküvő napján megtudtam az igazság egy részét, de hol volt még a többi?!
Röviden: kleptománia, hazudozás, önzés, börtönbüntetés már mögötte volt.
Ekkor jöttem én a „magas” filozófiámmal.
Majd én megmutatom!
Megváltoztatom a férjem, akitől gyereket vártam, megszültem, és én akkor ismét a fellegekben jártam.
Nos, jött a „megváltoztatlak” korszak. Ellopott valamit azoktól, akiknél látogatóban voltunk, szépen visszavittem, természetesen ő nem akarta. Elnézést kértem. Igaz égtem, mint a rongy a szégyentől, de ez egy módszer, gondoltam én, bár ehhez a házaspárhoz többé nem voltunk hivatalosak.
Az ital is benne volt a pakliban. Gondoltam veszek, és odahaza tartok, majd nem megy a kocsmába. Itt is csütörtököt mondtam. Otthon is elfogyott az ital, meg a kocsmaajtó is érdekes, de mindig nyitva volt.
Na, megállj te csúfondáros! Fogtam magam, és elmentem abba az egyetlen kocsmába, ahol akkor éppen laktunk, és leültem egyedül egy üres asztalhoz. Persze, rögtön megláttak az ivogató cimborái is. Mi lett a vége? Küldtek nekem italt. Megkérdeztem: ki küldte, mire a válasz: a férje. Fogtam az italt, visszavittem az asztalukhoz, elébe tettem ezzel a szöveggel: ––-Még úgy sem ittál eleget, ez is jó lesz a többi után. Kenyeret meg el ne felejts hozni, mert nincs egy falat sem odahaza. Az eredmény: az árokparton is jót lehet aludni kenyér nélkül.
Álláshoz juttattam, mivel tanárra szükség volt, megzsaroltam ( ma már bánom és szégyellem) az igazgatómat: maradok, ha a férjem is kap állást. Kapott. De még milyen jót! Pénztáros lett. Azt hittem, talán most megjön az esze. Bizony megjött! Annyi pénzt sikkasztottak egy hölggyel, hogy a végén börtönbe kerültek.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Csődöt mondott az én módszerem minden téren. Kénytelen voltam belátni: Kutyából nem lesz szalonna.
Elváltunk nagy kínnal.
Visszajöttem Kishegyesre dolgozni. A lányom cseperedett. Az apai nagymamának megengedtem, hogy elvigye magához, és ott legyen két hétig is, hiszen:nagymama.
Mikor három évét betöltötte a kislányom, megkértem ex anyósomat, a börtönbe ne menjen a gyerekemmel. Korai lenne megtudnia, hol az apja. Az ígéret megvolt.
Hazahozta a kislányt, kicsit beszélgettünk, és a nagymama visszautazott Újvidékre.
Hogy volt a nagymamánál? – kérdeztem.
Utaztam ám vonattal is. Messzire. Mondta a Bakona ( így nevezte a nagymamáját. Jelentése becézett nagymama). Megyünk a kórházba, mert ott a tata, beteg (Beteg ám agyban, gondoltam, de nem mondtam). Képzeld anyu, még pizsama is volt rajta, olyan csíkos.
Tudom kislányom, a „betegek” csíkos pizsamát hordanak.
Nem szóltam semmit sem a volt anyósomnak, amikor legközelebb jött a kislányért.
A cikket írta: Radmila
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Tündér!
Köszönöm, hogy olvastad az írásom.
Tudod az ember optimizmussal néz a világba, főleg amikor egy meghitt családi körből származik, akkor tud csak igazán tévedni.
Köszönöm szavaidat.
Puszi Neked: Radmila
Bizony így van, mert a jót feltételezzük alapból, ezért naivnak tűnhetünk, de inkább legyen így, hogy hiszünk abban, hogy az emberek alapvetően jók, mintsem ellenkezőleg.
Várom a következő írásaidat is!
Pussz, Tündér
Drága Tündér!
Köszönöm, hogy olvastad az írásom.
Tudod az ember optimizmussal néz a világba, főleg amikor egy meghitt családi körből származik, akkor tud csak igazán tévedni.
Köszönöm szavaidat.
Puszi Neked: Radmila
Puszi
Köszönöm, hogy olvastad az írásom.
Tudod az ember optimizmussal néz a világba, főleg amikor egy meghitt családi körből származik, akkor tud csak igazán tévedni.
Köszönöm szavaidat.
Puszi Neked: Radmila
Annyira szeretnénk hinni abban, hogy a másik értünk megváltozik... De hidd el, nem a te hibád, hogy nem. Vannak javíthatatlan visszaesők, és sajnos, hogy őket szeretjük néha legjobban. Vesztünkre. Szerencsés esetben idővel kiábrándulunk és már nem akarjuk őket megmenteni.
Pussz, Tündér
Köszönöm együttérző szavaidat: Szeretettel: Radmila
Köszönöm kimerítő szavaidat, és az érteékelésed.
Puszillak: Radmila
Jó írás! Tetszik a stílusod!
Puszi!