Mert Ugye kismacska

Látogatók száma: 71

Szóval, csak arról a tényről beszélve, hogy nem tartok előbb mint más huszonéves...maximum annyi tapasztalattal a háttérben, hogy előbb kelek fel és aranyat nem lelén...megyek és hancúrozom tovább...mert ugye kismacska

Csak annyi baj legyen, hogy nincs igazán komoly bajom...még azt is megbeszéltem magammal, hogy nem szeretnék skizofrén lenni...elég jól állunk, mondhatnám! Sikerült, nem szert használok, hanem gyógyszert...de ez mitől különb, ha évek múlva, mondjuk egy instabil munkahelyhez kötve az ebet, mert kismacska a betegségem! Ugye az a rohadt cucc! Na már megint kezdődik a sóvárgás, és bálvánnyá válni nem olyan egyszerű! Ja és nem is nagyszerű...!Hm. Nem is olyan egyszerű, na nem már...nem annyira! Mintha megbánná az ember az elmúlt huszonöt évet...abból kettőre nem emlékszem, mert javarészt kórházi ágyat nyomtam, nem hagyták hogy nyomjam a cuccot! Nem megmentettek, vagy magyarán szólva, magamtól igen, de rohadtul örültem volna neki, ha nem kell tudomásul véve úgy hazajönni, hogy anyám egy kérdéséből levágja: Ja be vagy állva! Ja a vágy, amire Ő is hajlamos, hiszen das ist eine Unicum, és nem egyszer kétszer fordult be a sarkon, mit gondolok most? És nincs is szebb annál, amikor főz a feleség, és gyereket nevel...Többes számban, a testvéremre gondolok, aki már nincs köztünk! :( Nem azért mert, elkötözött...ráadásul hogyan, és miért? Ugyan azért, amiért én nem hajtottam még mindig le a párnára a fejemet. Mert rohadtul nehéz találni olyan munkát, ami rendesen kielégít. Nem? Szóval, attól tartok, hogy még néhány év, és hónap...mire innen az otthoni zajos kuckóból elmenekülvén...viszem a berendezést máshová! Persze nem lenne rossz, ha nem egyedül...szóval ezért kismacska

támogatóink