újabb események régebbi események további események
22:17
Yolla módosította a naplóbejegyzését
21:51
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:52
Ilona új cikket töltött fel
10:48
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
10:38
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:02
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
09:56
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra

„ … pokolra kell annak menni …”

2011. április 7. - Látogatók száma: 120

Az egész akkor történt, amikor Dani előreszólt, hogy Panka kacsásan vette fel a cipőjét. Csak egy pillanatra fordult hátra, épp a kereszteződés előtt.

Hónapok teltek el és alig szeretkeztek. Amikor néha mégis, az inkább csak a szükségletek kielégítése volt, mint odaadó, egymásra figyelő együttlét. Ebből persze Janka azt szűrte le, hogy Péternek van valakije, mert az lehetetlen, hogy ennyire nem kívánja a szexet. Későn járt haza, szinte csak akkor, mikor ők már aludtak. Honnan tudhatta volna, hogy Péter egyszerűen csak irtózott a gondolattól is, hogy ágyba bújjon vele? A férjét zavarta az alkohol szaga, ápolatlanság, zavaros gondolkodás, ami mostanában a feleségét jellemezte.
Jankának a mániája lett, hogy Péter megcsalja. Újabb alkalom a veszekedésre és az ivásra. Egészen odáig elment a féltékenységben, hogy titokban figyelte a férfi minden lépését, éjszakánként megnézte a híváslistáját, elolvasta az SMS-eit, egyszer még az e-mailjeit is átfutotta, amíg a férfi a fürdőszobában volt. Hiába nem talált semmi kézzel foghatót, azért a kisördögöt hagyta dolgozni, és az dolgozott is. Egyre többször provokált veszekedést. Ha nem volt semmi ok, hát kreált valamit, talán csak azért, hogy legyen valami indok, amiért iszik.
Egy este a férje elé állt:
- Hát akkor?
- Mit hát akkor? – kérdezte Péter. Nem volt jó kedvében, fáradtnak és éhesnek érezte magát, de a hűtőben semmi ennivalót nem talált.
- Megtetted, igaz?
- Mi a francról beszélsz itt össze-vissza?
- Azt nagyon is jól tudod, miről beszélek! Megtetted, igaz? – kérdezte emelt hangon. A gyerekek besomfordáltak a szobájukba.
- Janka! Ne kezdd már megint! - Péter elveszítette a türelmét, nem tetszett neki ez a beszélgetés.
- Megtetted?
- Engem te ne vallass az istenedet! Hagyj már végre békén! Fáradt vagyok ehhez!
- Kivel?
- Senkivel.
- Micsoda egy rohadt hazudós vagy!
- Muszáj ezt?
- Megtetted, én tudom, hogy meg. Akár be is vallhatnád!
- Te nem érted, hogy nincs mit bevallanom?
- Ő maga mondta nekem!
Péter csak állt és nézte a feleségét. A nőt, akit egykor annyira szeretett, és aki most nem is önmaga. Nem is tudta, mit érez iránta. Megvetést? Szánalmat?
- Ezt a nőt te magad találtad ki, Janka! Paranoiás vagy, menj el egy pszichiáterhez! – mondta, aztán fogta magát és bement a szobába. Ott levette a polcról a bőröndöt és csomagolni kezdett. Janka utánament, nekitámaszkodott az ajtófélfának és nézte a férfit. Talán azt várta, hogy abbahagyja, meggondolja magát, vagy beismeri, hogy tényleg viszonya van, de az csak pakolt tovább. Akkor odafutottak a gyerekek. Látták a feldúlt apjukat, a nyitott bőröndöt, azonnal tudták, miről van szó, és sírni kezdtek. Kérlelték az apjukat, hogy ne menjen el. Igazán jók lesznek és szót is fogadnak, csak maradjon. Péter egy pillanatra megtorpant, de akkor Janka megszólalt:
- Ugye, legalább gumit viszel?
Ez volt az utolsó csepp. Péter félrelökte Jankát és becsapta maga mögött az ajtót.

Próbálta tartani magát, de már olyan állapotban volt, hogy néhány percnyi fizikai munka kimerítette. Kábult volt egész nap. Úgy érezte, mintha az uszodában a víz alól hallaná a gyerekek hangját, onnan kérnének enni, vagy inni, hívnák játszani. Furcsa érzés. Olyan, mint amikor egy ember, aki épp csak megtanult úszni, gyalogol befelé egy folyóba és várja a pillanatot, hogy rávethesse magát az ismeretlen vízre, mert már más lehetőség nincs, csak úszni, hogy el ne merüljön. Úgy járt kelt a világban, mintha semmi köze nem lenne hozzá. Gyakoriak lettek a rosszullétek. A legváratlanabb időben és helyen leizzadt, vadul, össze - vissza kalapált a szíve, nem bírták el a lábai, ájulás környékezte. Egy alkalommal az utcán lett rosszul, mentőt hívtak hozzá, kórházba került.
- Asszonyom! Beszélhetnénk négyszemközt? – szólította meg a kezelőorvosa a kórház folyosóján.
Sejtette, mit akar az orvos mondani, már számított rá. Talán valahol mélyen sóvárgott erre a beszélgetésre. Tudta, hogy nincs az ő szívének semmi baja, sokkal komolyabb a probléma, minthogy azt pár pilulával rendbe lehetne hozni. Mégis arcul ütötte, amikor az orvos kijelentette, hogy csak egy dolog segíthet, ha abbahagyja az ivást. Megadta egy pszichiáter kollégájának a telefonszámát, aztán elbocsátotta.

Nem sokkal később, egy reggel Dani ébresztette:
- Anya, ma vasárnap van?
- Dehogy van ma vasárnap, Danikám, tudod, hogy ma csütörtök van! Ma lesz úszás a suliban! – válaszolta Janka, de abban a pillanatban valami nagyon szorítót érzett a torkában.
- A fenébe! Elaludtunk! Dani, gyorsan szólj Pankának, én addig megfőzöm a kakaót!
Kapkodva, percek alatt készülődtek össze. Szeretett volna inni egy kortyot, hogy valahogy oldja a késés miatti feszültséget, de nem volt rá sem ideje, sem lehetősége. Daninak első órája úszás, még át is kell öltöztetni, és csak negyed órájuk van. A gyerekeket kocsiba ültette, aztán elindultak.
Az egész akkor történt, amikor Dani előreszólt, hogy Panka kacsásan vette fel a cipőjét. Csak egy pillanatra fordult hátra, épp a kereszteződés előtt. Amikor visszanézett, már ott volt az a másik autó. Egyszerűen ott termett a semmiből. Jankának még átfutott a fején, hogy a francba, hiszen neki van elsőbbsége, aztán meg az oktatója szavait hallotta, hogy elsőbbsége az embernek csak akkor van, ha azt meg is adják. Az ütközés hatalmas volt. Fém csapódott fémhez, alkatrészek gurultak szanaszét, fékek csikorogtak, valaki felkiáltott. Kétségbeesetten próbált emlékezni, hogy bekötötte–e a gyerekeket, aztán elvesztette az eszméletét.
Hirtelen tért magához. Az első, amit észrevett, a vér. Panka vérzett. Aztán hallotta a sírást, valahonnan, messziről a mentő szirénáját, felgyorsultak az események. A mentősök ellátták a kislányt, a rendőrök kérdezősködtek, aztán engedték, hogy a kórházba menjen a gyerekekkel.

folyt.köv.

A cikket írta: Nurse

8 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. április 14. 07:22
Nincs semmi átkosabb a féltékenységnél.És ha egyszer az ördög befészkelődött,nehéz azt kiűzni.

Gyuri
2011. április 7. 12:53
Szia !

Figyelem a folytatást. Nagyon jó! Üdv Éva.
2011. április 7. 08:18
Akárkivel történt is ez a dolog. Nem tudom sajnáljam-e, vagy haragudjak rá!
Ez iszonyatos. Egy ördögi kör. Belelovalja magát egy olyanba, ami talán nincs is. Csak a képzelete és a "betegsége" szüleménye. Sajnos van ilyen. Az ember olyan mélyre tud lesüllyedni, hogy onnan már segítség nélkül képtelen visszakapaszkodni.
Tragédia, amit az ő "képzelt" vagy igaz, már teljesen mindegy rögeszméje, majd "betegsége" okozott.
Na ebből másszon ki, ha tud. És szerintem ki fog mászni! Mert az élni és változni akarás egy ilyen mélypontról be kell, hogy következzen. Valami ki kell, hogy mozdítsa.
2011. április 7. 07:47
Szia Nurse! Hát nem semmi történet, miket produkál az élet és bizony a féltékenység már már betegséggé válhat! Érdeklődve várom a folytatást...!

Millió pusz Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: