újabb események régebbi események további események
15:25
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:21
Black Ice módosította a cikkét
15:17
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:08
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:04
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:00
Black Ice új cikket töltött fel
11:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:50
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
10:38
Yolla új cikket töltött fel
09:53
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:27
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:49
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:16
Kevelin Kiss regisztrált a weboldalra
18:58
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez

"... pokolra kell annak menni ..."

2011. április 8. - Látogatók száma: 141

Panka őt hívta, pedig az apját mindig jobban szerette. A kislánynak szüksége van rá. Valakinek legalább szüksége van rá.

Nem emlékezett rá, hogy mikor hívta fel Pétert, de ő éppen akkor érkezett meg, amikor Pankát bevitték a műtőbe. Eltörött a keze, meg kell tűzni, hogy jól forrjon össze, és néhány sebet összeölteni, mondta a kezelőorvos, ezért egy kicsit elbódítják.
Péter ölébe kapta a fiát, Jankáról tudomást sem vett, míg meg nem győződött róla, hogy Daninak kutya baja. Abban, ahogy a nő felé fordult, nem volt köszönet. Harag és elkeseredés ült ki az arcára, amikor köszönés helyett a párjának esett:
- Nem nyugszol, amíg tönkre nem teszel mindent? Gondolom most is ittál, mi?
- Nem, nem ittam. – szólt halkan Janka, mert tudta, hogy csak egy hajszál választotta el attól, hogy a férfinak igaza legyen. Ha nem alszanak el, ha nincs az úszás, akkor nagyobb baj is lehetett volna.
- Azt hiszed, mindent elviszel szárazon? Bevallhatnád, hogy ittál!
- Nincs mit bevallanom. Egyszer csak ott volt a semmiből az a kocsi. Én szinte álltam már, nekem volt elsőbbségem! – mondta majdnem sírva Janka – De tudod, mit? Én tehetek róla, mindenről én tehetek, az egész rohadt, elfuserált életünkről én tehetek!
Ebben a pillanatban ért oda a rendőr, aki már a balesetkor kikérdezte.
- Asszonyom, a másik autó sofőrje elismerte a felelősségét. Sajnos az alkoholtesztje pozitív lett. Az eljárás szerint önt is meg kell kérnem, hogy fújjon a szondába.
- Rendben – mondta Janka, miközben Péterre nézett.
- Ez rendben van. Kicsit később felkeresem újra a papírokkal. Viszontlátásra! Jobbulást a kislánynak! – ezzel a rendőr magukra hagyta őket.
Péter nem szólalt meg azonnal. Nem tudta mit kellene mondania. Nagyon jól tudta, hogy a felsége józansága csak véletlen lehet, de rosszul érezte magát, hogy úgy nekitámadt. Nézte a nőt. Észrevett az arcán néhány kedves vonást, amibe annak idején beleszeretett.
Abban a pillanatban nyílt a műtő ajtaja, és kilépett az orvos.
- Minden rendben ment. A hercegnő nagyon stramm kislány. Amint teljesen kitisztul a tudata, haza is vihetik. De most siessen hozzá, nagyon várja önt! - mondta a nő szemébe nézve.
Janka már ott sem volt. Panka őt hívta, pedig az apját mindig jobban szerette. A kislánynak szüksége van rá. Valakinek legalább szüksége van rá. Valami régen tapasztalt, nagyon jó érzés járta át, valami megmozdult ott, abban a pillanatban, ahogy sietett felé.

A hálószobában éppen mesét olvasott a gyerekeknek, amikor csengettek. - Ki lehet az? - kérdezték a gyerekek. Nem vártak senkit.
Az ajtóban Péter állt, bőrönddel a kezében. Janka egy darabig csak ácsorgott vele szemben, aztán halkan megkérdezte:
- Biztos, hogy ezt akarod? Nem ígérhetek semmit.
- Tudom, Janka. Kegyetlenül hiányoztatok.
- Apu, apu!- ugrálták körül Pétert a gyerekek, aki úgy ruhástól közéjük vetette magát az ágyra.
Janka nézte önfeledt viháncolásukat. Arra gondolt, hogy ennek már mindig így kellene lennie. Nézte a kincseit, a legkedvesebbeket, aztán halkan kiosont a szobából. Elővette a táskájából az orvostól kapott telefonszámot, és tárcsázott.
- Igen. A jövő hét megfelel. Minél hamarabb, annál jobb. Köszönöm doktor úr, nyolcra ott leszek.

Nyitott Szemmel magazin 'Van Remény' pályázatára íródott

A cikket írta: Nurse

9 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. szeptember 27. 12:16
Kedves Nurse!

Ami viszont nagyon rosszulesik, hogy egyetlen hsz-ünkre sem reagáltál. Értem én, hogy rengeteg a dolgod, elfoglaltság, miegyéb, de mi végig izgultuk ezt a történetet, bárkivel is esett meg, bárkivel is megtörténhetett volna... és a reakciónkra semmi válasz részedről nem érkezett. Ezt azért fájlalom! Azért ez idáig nem volt jellemző senki részéről sem, hogy válasz nélkül hagyott volna egyetlen hsz-t is...

Puszillak!
Éva
2011. december 23. 07:22
teccett!
 
2011. április 15. 12:40
Szerintem a férfi rájött hogy ő is hibás a felesége ittasságáért.Akkor érezte hogy mekkorát tévedett, és nagyon szereti őket
Nagyon szép történet
szia joboszi
2011. április 8. 15:02
Nagyon tetszett. Hiába, az életből merített történetek a legjobbak.
Örülök, hogy ismét együtt a család. :-)
No és nem mondod, szerény vagy, de biztosan nyertél ezzel a pályázaton.


Pussz,
Éva
2011. április 8. 13:41
Szia !

Nagyon klassz. Örülök, hogy jó lett a vége. Megható és szép történet. gratulálok. Puszi Éva.
2011. április 8. 07:51
Nagyon jó lett, szerintem. Remélem tényleg volt ilyen igaz történet!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: