újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Az én anyósaim!!

2010. június 16. - Látogatók száma: 288

Volt szerencsém pár anyós féle - forma megismeréséhez. Volt ellenséges, tiltó, sőt elfogadó is. Az első a férjem édesanyja nem barna nőt szeretett volna fia feleségeként, és így is viselkedett velem. Ő és lánya szőkék voltak, így megvolt az ellentét alap

Egy barátom - a válásom utáni barátom - anyja tiltó volt, és eleve ki nem állhatott, kijelentette, soha nem lehetek a fia felesége, mert ezt élete árán is megakadályozza. Megakadályozta, de mégis belehalt, bár nem ebbe. A következő barátom édesanyja, aki szintén legényember volt, befogadó és kedves volt velem. Minden álmom és vágyam teljesítette volna Ő is és családja is, csak kicsi fiát boldognak lássa, de ennek részemről lett volna drága ára - a fiamat, aki akkor mozgékony volt, kellett volna beáldozni, vagyis katonai bentlakásos iskolába küldeni. Ezt Én nem akartam, így ugrott a kapcsolat. Következő az élettársam édesanyja, aki hajdanában udvarolt, de egy másik gazdagabb lány miatt félbeszakadt kapcsolat miatt, most már elfogadott, viszont ott a pár nem volt megfelelő, így elmenekültem. Itt az anyós jelölt megtett mindent, hogy a kicsi fia és Én boldognak tűnjünk, de ez kevés volt. A jelenlegi kapcsolatomban lévő férfi, aki szintén legényként került mellém, ráadásul egy szem fia édesanyjának! Érdekes módon az anyósom nagyon kedves, megértő és aranyos volt velem és gyermekeimmel is. Soha semmi rosszat nem tett vagy mondott, vagy cselekedett volna ellenem. Első perctől azt mondta: "- Fiam, Te választottad, nekem az jó, akit Te szeretsz." - Ezt szegény élete végéig megtartotta. Cserébe volt időm meghálálni minden nekem szánt percet, mert mellőlünk halt el. Cukorbeteg volt és fél lábát levágták és mi gondoztuk otthonunkban, megtettünk érte mindent. Soha nem akarta és követelte, hogy valamelyik gyermekem is a kettő közül nagyinak szólítsa. Megelégedett, ha a nevén hívta bárki is. Soha nem akart annál több lenni, mint aki volt, egy anya, aki elfogadja gyermeke választottját, és beletörődik annak sorsába és hálás, ha megtisztelik figyelmükkel és szeretetükkel. Ilyen volt az apósom is, soha nem szólt bele semmibe, de mindenben segített, amiben csak tudott. Nem volt olyan, amit kértem meg ne kaptam volna. Egy szem fiuk, aki engem választott és jóval fiatalabb is mint Én, de elfogadott kétgyermekes anyaként társnak. Megháláltam, mert Ő már elveszítette mindkét szülőjét és a bajban mellette álltam és állok a mai napig. Tudja, rám számíthat és kérhet segítséget, mert a társa vagyok jóban, rosszban, ha kell mindig, míg úgy érzi összetartozunk, vagy ketten úgy érezzük összetartozunk. Két ember döntését egy harmadiknak nincs joga felülbírálni, főleg ha mind a ketten nagykorúak és felnőttek: Életem társának anyja elvét folytatom magam is. Nem szólok bele gyermekeim döntéseibe, előbb- utóbb mind a kettő rájött, ha rosszul választott. Ma már lányom férjhezment és boldog, a fiam eljegyezte élete szerelmét. Én, pedig elfogadom párjaikat, s gyermekeim után gyermekemként tekintek rájuk. Örülök örömüknek, s sírok bánatukban. Szerettem életem párjának szüleit, s szeretem gyermekeim választottjait. Remélem öröklik e nemes tudás, mert ez a családi béke alapja. Megtanulni elfogadni és nem beleszólni még akkor sem, ha nagyon nehéz megállni a tudást!!!! Igaz, a gyakorlott szülő és anya tudja és érzi, ha gyermeke rosszul dönt, de jobb nem beleszólni, elrontják azt maguktól is, és akkor nem mi vagyunk a hibásak. Hanem magukat okolhatják.

A cikket írta: Divi Éva

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 3. 08:44
Egyetértek veled.
2010. június 28. 21:52
Igen érdekes, de valóban a fiús anyák, mint a lányos apák valamiért a gyermekük párját ellenfélnek vélik. Nem értem magam sem, bár én nagyon kedvelem a vőmet is, a meny jelöltemet is első perctől kezdve, hiszen számomra a gyermekem boldogsága a fontos. Ha azt mondja őt szereti akkor azt fogadom el. Jó magamnak volt pár jelölt aki megfordult a fiam oldalán, de soha egyik ellen sem szóltam semmi rosszat. Volt, hogy volt véleményem, de megtartottam magamnak. A mostani kislányt is tényként ismertem meg, a fiam közölte eljegyzi elveszi szereti és boldog vele. Akkor nincs ami közéjük állhatna, hiszen szeretik egymást és látom az összhangot, így csak boldog lehetek, hogy lesz aki majd helyettem úgy szereti a fiamat, mint jó magam szeretem. Így vagyok a lányom férjével is. Elfogadom szeretem, tisztelem, mert a lányom vele boldog.
2010. június 28. 18:48
miért nem örülnek a fiús anyák, ogy szeretik a fiukat?????
féltékenység gusztustalan módon
az első férjem anyósa azért átkozott meg, mert nem fekete öltönyt vettünk a leendő páromnak, hanem beige-színűt
majdnem hogy fakanállal vert ki a házából, s mikor a násznép mondta, hogy milyen jó választás volt az öltöny, büszkény kihúzta magát, hogy ő tudta!!!!!
:)
2010. június 24. 10:54
Remek anya és anyós vagy. Én is azt vallom, hogy a fiamat nem hogy elvitte egy lány, hanem kaptam egy lánygyereket is :-))igy most kettőt szerethetek, bár messzire vannak tőlem....
2010. június 18. 22:12
Kijártad az iskolát. Ahogyan látod most Éva, hasonlóan vélekedem én is. Nekem csak egy volt, de elég is volt arra, hogy tanuljak. Bár van fiam, de nem tudnék tipikus fiús anyuka lenni. :)
2010. június 17. 09:23
Talán azért lett belőled bölcs és jó anyós, mert a saját bőrödön tapasztaltad meg, milyen egy rossz anyós mellett. De szerencsére a jó anyósodnak köszönhetően "megtanultad" időben, milyennek érdemes lenni. :-) 5*

Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: