Összeszoktatás
Látogatók száma: 111
Okos ember a más kárán tanul, a buta meg a sajátján sem! – dohog Dezső, majd villogó szemmel rám néz és hozzáteszi, - kinn leszek a műhelyben, oda kérem a kávémat! Negyvenévi házasság után is rosszul esik, amikor úgy beszél velem, mintha a cselédje lennék, pedig megszokhattam volna, hogy ez részéről nem más, mint idegességének a levezetése.
Jó ember a férjem, igazán nem panaszkodhatok rá, csak nem szabad felidegesíteni. Hiába tudom kezelni Dezsőt, a gyerekeink vagy elfelejtették, milyen hirtelen haragú, vagy nem vesznek tudomást róla, egyszerűen bejelentik, amit akarnak, majd elmennek, nekem meg itt hagyják dohogni az öreget, mert mire legközelebb újra hazajönnek, addigra úgyis elszáll a mérge.
Dani fiunkkal nincs sok gondunk, kiment a családjával Münchenbe, a cégük anyavállalatához dolgozni, középiskolás gyerekei már jól beszélnek németül és mindenképpen ott akarnak egyetemre is járni. Arról nem szólnak, egy szór sem, hogy utána hazajönnek, vagy kinn maradnak, én meg nem kérdezgetem, minek tenném, jobb ez a kétesélyes bizonytalanság, mintsem biztosan tudni, hogy eljön az idő, amikor unokáim csak látogatóba járnak haza, egy évben kétszer. A fiamék biztosan hazajönnek, mert a menyem nem szeret kinn lenni, hiába keresi meg az itthoni fizetésének a négyszeresét, kimondottan szenved attól, hogy a családon kívül senkivel sem tud magyarul kommunikálni.
Ketten vagyunk, mégis annyi a mosatlan, hogy foglalkoztat a gondolat, veszek egy mosogatógépet, egyszer megemlítettem Dezsőnek, de csak legyintett, hogy semmi értelme, nem dobáljuk ki az ablakon a pénzt, azért van a két egészséges kezem, hogy dolgoztassam, mintha nem lenne elég a kerti munka, meg a szárnyasok gondozása, természetesen a háztartási teendők elvégzése mellett.
Dezső Tamara lányunk miatt idegeskedik, aki kétszeresen elvált asszonyként, két gyerekkel és két diplomával ismét igába akarja hajtani a fejét, ráadásul szintén egy kétgyermekes apa csavarta el a fejét, aki hozza magával a gyermekeit is. Hiába van mindkettőjüknek lakása, egyikben sem fér el a hattagúra duzzadt család, ezért eladták mindkettőt és a pénzből családi házat vettek, melynek tetőterét beépítik, hogy legyen minden gyereknek saját szobája. Amíg tart az építkezés, minimum egy hónapig, itt lesznek a gyerekek, részint ne legyenek láb alatt, részint, hogy összeszokjanak.
Kedvelem ezt az illatos mosogatószer márkát, valóban kitűnően oldja a zsírt, igaz, ez sem mosogat magától, nekem kell kézbe vennem a mosatlant, egyenként elmosni, elöblíteni, kitenni a csepegtető tálcára, melyen, ha nem fér el, még el is kell törölgetnem a csetreszeket.
Rendben, kész is vagyok, még főzök egy kávét, amit megiszunk az öreggel a műhelyben, addig szusszanok egyet és kezdem elölről a főzést, mert délután jönnek Tamaráék a négy gyerekkel, de vacsora után el is mennek, mi meg foglalkozhatunk az unokákkal. Hiába nem ismerem Tamás gyerekeit, ők is az unokáink lesznek, legalább is, remélem.
Mondd Ila, szereti ez a gyerek a jó bort, mert akkor hozok fel a pincéből, enyhül meg az öreg, jóféle vöröset, fél szárazat, az megy a kacsa mellé. Hozzál csak, biztatom, tudom, hogy amikor felszívja a bort a lopóval, akkor kortyolgat is belőle, most legalább jobb kedve lesz tőle, hacsak fejébe nem száll ettől a nagy melegtől.
Megsütök két kacsát, tört krumplit és párolt káposztát adok mellé, meg sütök fánkot, rendeset is, meg csőregét is, mindenki azzal eszi, ami kedvére való, eperlekvárral vagy áfonya dzsemmel, azok vannak megbontva, nem pocsékolunk, majd ha elfogynak, akkor bonthatunk baracklekvárt, rumos meggyet, vagy amire csak fáj az unokák foga. Nálunk nincs kóla, sem üdítő, tele a spájz szörpökkel, azt isszák a gyerekek szikvízzel, amelyet kartonszámra házhoz hoz egylovas szekerével a Huták Józsi, minden csütörtök délután.
Laska Katus, az özvegy szomszédasszony, felajánlotta, hogy átjön segíteni a főzésben, de lebeszéltem róla, mert tegnap már levágtam és megpucoltam a két kacsát, ott vár sorára a hűtőben. Szeret beszélgetni Katus, szinte bizonyos, hogy ma még tiszteletét teszi nálunk, annál is inkább, mert Dezső borral kínálja, melyből egy-két pohárkával nem rest meginni, nehogy már megsértse a házigazdát.
Jár a kezem, mint a motolla, ezzel együtt a gondolataim is százfelé kalandoznak. Ha jobban belegondolok, van abban valami, amit Dezső mondott, mert Tamara eddigi két házassága is kudarcba fulladt, és vélelmezem, hogy nem csupán a vejeim hibájából. Hiába magyaráztam neki, otthon meg kell hagyni a férfiak illúzióját, hogy ők a családfők, még akkor is, ha az ember lánya viseli ama láthatatlan kalapot, és a szép szó többet ér minden vitánál. A munkahelyén lehet egy nő kiváló koponya és erőskezű vezető, ez még nem zárja ki, hogy otthon a védelemre szoruló gyenge nő legyen, aki gyámolításra szorul, akit párjának óvni kell a széltől is, akinek udvarolni és kedveskedni kell, hogy kapcsolatuk megőrizze a szerelem tüzét, mert annak sokáig kell izzásban maradni, és illik kitartani életük végéig. Tamara csak nevet, ha ilyesmiről beszélgetünk, és a fejemhez vágja, hogy konzervatív vagy Anya, igenis fontos az életben, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, megéljük, amit a sors elénk hoz, és a nőknek ma már nem kell semmiről sem lemondani, hiszen a férfiakkal egyenrangúak, önálló pénzkeresők, melyet értékelni kell a munkahelyen és a családban is, és hidd el, a gyerekeknek is az a fontos, hogy a szüleik boldogok legyenek a maguk módján.
Dezső hozza a két kancsó borát, látom, rizlingjével is meg akarja kínálni az új vejét. Hogyan akarod elhelyezni a gyerekeket, kérdi, család szerint vagy nemek szerint? Buta kérdés, de visszafogom magam, tudod, szívem, válaszolom, a lányok az egyik, a fiúk meg a másik szobában lesznek, így legalább összeszoknak.
A kacsák szépen sülnek a sütőben, megkelt a fánk, csak sütni kell, amikor beállít Laska Katus, egy tepsi forró rétessel, és felvállalja, hogy elkészíti a dinsztelt káposztát. Dezső azonnal borral kínálja, és mialatt sütöm a fánkokat, szépen elkvaterkázzák a kancsó vörösbort, melynek eredményeként rögtön pirospozsgás lesz az arcuk, s Dezsőkém megállapítja, hogy lyukas a kancsó és igyekszik a pincébe, feltölteni.
Laska Katus kissé laza az elfogyasztott bor hatására és arról érdeklődik, vajon mit szólok ahhoz, hogy a lányom már a harmadik férjét fogyasztja, mire közlöm vele, hogy nincs harmadik férj, mert nem házasodtak össze, egyébként is, neki van bátorsága új kapcsolatba kezdeni, ha az előző tönkrement, nem úgy, mint mi, akik egy életet lehúzunk azzal, akihez egyszer hozzámentünk, ha jó, ha rossz mellette az életünk. Célzásnak veszi, persze, annak is szántam, mert a férjével állandóan marták egymást, s csak az óta lett minta férfi belőle, amióta megboldogult szegény.
A konyhám szaunává válik a meleg sütőtől és a forró olajtól, a kinti harminckét fok kutyafüle a benti hőmérséklethez képest. Úgy döntök, hogy kinn vacsorázunk a nagy eperfa alatt, az árnyékban, a hosszú tölgyfa asztalnál, a hozzáépített padokon ülve, oly szorosan, hogy a könyökünk is összeér.
Marasztalom Laska Katust, vacsorázzon velünk, ahol nyolcnak jut, jut a kilencediknek is. Segít megteríteni, a legnagyobb abroszomat kell elővennem, meg a porcelán étkészletet és az öregem eltűnik a kertben, hogy egy csokor rózsával térjen vissza, amit aztán vázában az asztal közepére teszek.
Pironkodik Laska Katus, hogy nincs vendéghez öltözve, hazaszalad, mindjárt jön. No, akkor lesz itt nemulass, mert átöltözik, az biztos, de arra is mérget vennék, hogy hoz egy üveggel a kisüstijéből, alig ötvenkét fokos, és ebben a melegben egy kupicától is részeg lesz az, aki kellően nem edződött meg a rendszeres fogyasztásától. Máskor leszidnám, de most nem teszem, legalább meglátom, mit szól hozzá az újdonsült vejem, ha nem iszik, akkor elteszem jobb időkre, ha meg iszik, akkor levizsgázik előttem.
Két autó áll meg a házunk előtt, hát persze, hatan nem ülhetnek az ötszemélyes kocsiban. Tamás autójából kipattannak az unokáim, szaladnak hozzám, ugranak a nyakamba, hogy majd csontom törik belé, Tamara kocsijából pedig Tamás két gyereke száll ki, megilletődve, hozzájuk meg Dezső megy oda, megöleli őket és tereli befelé, útközben bemutatja őket Laska Katusnak, aki zsebéből kissé olvadt csokoládét húz elő, azzal, hogy azt csak vacsora után egyék meg. Jut abból az unokáimnak is, mármint az igaziaknak.
Mire a felnőttekkel is üdvözöljük egymást, a négy gyerek nagy egyetértésben majszolja a csokoládét, és Janka unokám, aki már tizennégy éves kamasz, sebtében körbevezeti a gyerekeket a baromfiudvaron, még a malacokhoz is bekukucskálnak.
Tamás jól vizsgázik, nem azért, mert hozott nekem egy malomkerék nagyságú virágcsokrot, Dezsőnek meg egy üveg konyakot, hanem kedvesen elhárítja a pálinkát, nem iszik, mert neki nincs szüksége alkoholra ahhoz, hogy a föld felett járjon, elég, ha megfogja Tamara kezét.
Gyurikám, a kis haspók, négy fánkkal a kezében éppen kioson a konyhából, de észreveszem, mire közli, hogy a gyerekeknek jogában áll megkóstolni a süteményt, hogy elég finom-e, és nem mind az övé, hiszen négyen vannak.
Összenézünk, Dezső bazsalyog, Laska Katus is vigyorog, úgy látom, nem nehéz összeszoktatni az ifjúságot. A lányomékat nem kell, mert Tamás átöleli Tamara vállát, és amikor úgy véli, senki sem látja, ad egy puszit az arcára.
Hát, őket már nem kell egymáshoz szoktatnunk, az egyszer biztos!
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mosolyogtatóan bájos a történeted, - persze a
Tőled már lassan megszokott hibákkal! Nagyon
élvezem az írásaidat, és éppen ezért kérlek, hogy
jobban figyelj a leírandó szövegre! Pl.: mosószerrel
mosunk, - mosogatni meg mosogatószerrel szoktunk!
... meg persze Te nem akarsz nem-et mondani, ezért
nem is írod le, hogy nem! Legalábbis kihagytál egy
nem szócskát! (:-D)
Pusszantom a tollat ragadó kacsóidat! emillio
Kedves Yolla!
Mosolyogtatóan bájos a történeted, - persze a
Tőled már lassan megszokott hibákkal! Nagyon
élvezem az írásaidat, és éppen ezért kérlek, hogy
jobban figyelj a leírandó szövegre! Pl.: mosószerrel
mosunk, - mosogatni meg mosogatószerrel szoktunk!
... meg persze Te nem akarsz nem-et mondani, ezért
nem is írod le, hogy nem! Legalábbis kihagytál egy
nem szócskát! (:-D)
Pusszantom a tollat ragadó kacsóidat! emillio