újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

5.parancsolat / részlet 24.

Látogatók száma: 77

Szirmay Klára késő délután ért vissza. Úgy érezte újabb hajszálai maradtak ma szín nélkül, és ráncait is megtetézte a mai nap. Lelkiismerete ágált az újabb merénylet ellen, ami a két kislányt általa fogja érni. De leginkább az egyiket, akit Éva mellé kell küldenie.

Már döntött. Marika megy. Azt megvárta, hogy a vetítés véget érjen. Ennyi jár ennek a gyereknek is, hiszen milyen kicsi még. Csak tizenegy éves. Viszont Éva három, és ha nem talál maga mellett senkit, akit ismer és szeret, abból katasztrófa lesz. Összeszedte magát, és elindult Máriáért. Nevetve talált rá, tetszett neki a film, vidáman beszélgettek Valikával, és még két kislánnyal.

- Látom, jól szórakoztatok, szervusztok. – lépett közel hozzájuk. – Gyere, Marikám, fontos dologról szeretnék beszélni veled.
- Menj csak, majd Ágiékkal leszek addig – szólt oda Kisvali.
- Na, azért csak csókoljátok meg egymást, lehet, hogy sokáig maradunk. – mosolygott Szirmay Klári, miközben cudarul érezte magát.
A kislányok összeölelkeztek, Mari máris fordult a felnőtt felé. Ugyan mit felejthetett el ez a kedves néni?

- Gyere Csillagom. Nagy kérésem van hozzád. Gyere, bemegyünk a szobámba és picit leülünk, de tényleg csak egy pillanatra.
- Pisilni kimehetek?- nézett rá a kislány.
- Persze. Siess, itt várlak. Ide találsz?
- Ahan! - kiáltotta vissza futtában, ahogy szaladt. Izgatott lett és rosszat sejtett.
Klári időt nyert, igaz, már most is késő van az intézkedéshez. Budapestre már elintézte a telefont, hogy ne várják a kislányt, majd a szünet végére eldől mi lesz vele. Azonnal indulnia kell.

Marikát Moszkviccsal vitték. Klári elkísérte az autóhoz, átölelte és jó utat kívánt neki. Kezébe nyomott egy kicsi játék kutyát is, hogy ne legyen annyira egyedül.
- Várni fognak ott Marika. Viseld jól magad, remélem, még találkozunk!
A kislány babrálta a barna kiskutya fejét, húzgálta fülecskéit, ahogy szaladt vele az autó. A sofőr kedves volt, néha hátraszólt néhány szót.
- Nézd, mekkora boglya! - vagy – Elhagytuk a várost, de ha akarod, bármikor megállhatunk.
Akarta volna, hiszen gyomra forgott, szédült és hányingert kapott a kocsikázástól, mint aki sose ült még hullámvasúton és mintha hirtelen ott kellene kapaszkodnia, úgy érezte magát. Mégse szólt, nem mondott semmit. Próbálta gondolatait rendezni, de sehogyan se sikerült neki. Klári aggódó tekintetét idézte, és szavait, ahogy kérlelte őt.

- Tudom, kicsi Bogár, hogy neked is segítség kellene most, hiszen olyan egyedül maradtál, mint az ujjam. Ha nem akarsz menni Évikéhez, megértelek. Neked éppen olyan nehéz lehet, mint neki. Csak nélküled belebetegszik a kicsi lány. Segítened kéne.

Csak nézett rá és nem tudta mit mondjon. Olyan gyorsan peregtek az események, mióta apával elindultak, folyamatosan változott körülötte minden, és mindenki. Mire elfogadta volna az előállott helyzetet, máris új körülményekkel találta szembe magát. Valika jutott eszébe hirtelen, és sírni kezdett. De csak a szeme sírt. Arca merev maradt, szája mozdulatlan, de szeméből egyre hulltak a könnyek. Nem tudott szólni, nem is akart. Még érezte, ahogy Szirmay Klári átöleli őt, és vitte ezt a meleg, bizsergető hullámot most is magával, itt a hátsó ülésen, ahol egy játékkutyával gyűrte a könnyeit.

Mire megérkeztek, kissé megnyugodott, és arra gondolt, hogy Éva biztosan alszik. Tíz óra is elmúlt már, a csillagok ragyogva fénylettek az épület fölött, körbetáncolva az udvaros Holdat. Valóban várták, és ez jól esett neki. Mégis csak számít valakinek ő, Halál Mária, a legidősebb lány a Halál gyerekek között.
- Gyere Csillagom, Marikám! Szervusz! Jaj, de vártunk már téged! Gyere szívem!- szaladt a kocsihoz Anikó. – Éhes vagy-e? Kaptál vacsorát?
- Igen.
- No, hát mi igen? Kaptál?
- Igen. Nem vagyok éhes.
- Jól van. Gyere. Jó utad volt? Képzeld csak! Oda tettem egy ágyat Évié mellé, hogy úgy alhassatok majd, mint otthon. Mit szólsz?
Semmit nem szólt. Izgult, kicsit összeugrott a torka, mintha valaki szorítani akarná kívülről. Már csak Évit akarta látni.

Éva egykedvűen bámulta a plafont. Már megfürdették, átöltöztették, a számára kijelölt ágyba is befektették. Észre se vette, hogy mennyivel szélesebb az ő ágya, mint a többieké. Ferike fadarabkáját forgatta a markában és egyre csak anyja és apja járt az eszében. Meg a testvérei. Talán őt most elrabolták, vagy a szüleit és a többieket vitték el valahová? Nem értette mi történik vele, mi történik körülötte. Agyában pörgette a neveket: Petike, Ferike, Marika, Valika, Lacika. Aztán elölről újra. Mint valami imamalom, úgy hajtotta egész nap testvéreit a gondolataiban. Aztán csak álomba dobta a daráló gondolat. Álmában is fogva feje felett a fadarabot, amitől nem vált meg egy pillanatra sem, mióta Anikó visszaadta neki.

Marika úgy bújt mellé az ágyba, ahogy otthon szokott. Fürödhetett is, és szép, hosszú hálóinget is kapott, amiben hercegnőnek képzelte magát, aki épp megmenti a testvérét. Karjával átnyalábolta az alvó Évát, aki ösztönösen kuporodott mellé álmában, mint otthon, mint régen, amikor még együtt voltak mind a hatan az ágyban is.

A cikket írta: Zsomwin

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Pepita

Végigolvastam egyszuszra. Kemény. Kavarognak az érzelmek. Szomorúság, harag, szánalom .... amíg el nem nyom az álom. És tudom, még holnap is velük ébredek. Kizökkentesz hétköznapi "jól lakott napközis" unalmamból. Köszi.

Mindezek mellett jó, hogy olvashattalak és foglak is! Csodállak! :)

"Jól lakott napközis"
Értelek.
Megtisztel a figyelmed, nagyon köszönöm a véleményed sorait is! Azt külön is!
Végigolvastam egyszuszra. Kemény. Kavarognak az érzelmek. Szomorúság, harag, szánalom .... amíg el nem nyom az álom. És tudom, még holnap is velük ébredek. Kizökkentesz hétköznapi "jól lakott napközis" unalmamból. Köszi.

Mindezek mellett jó, hogy olvashattalak és foglak is! Csodállak! :)

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith

Most az én időm is korlátozott, de ha tehetem, jövök. Torokszorító ez a fejezet is,.

Örülök, hogy szakítottál rám is abból a kevés idődből. Köszönöm!
Most az én időm is korlátozott, de ha tehetem, jövök. Torokszorító ez a fejezet is,.

megtekintés Válasz erre: Gaya

Kedves Zsomwin!

Elolvastam. Megrendített.

Köszönöm, hogy megírtad, köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv,

Zita

Én köszönöm a figyelmed és a soraidat!
Üdv.
Zs.
Kedves Zsomwin!

Elolvastam. Megrendített.

Köszönöm, hogy megírtad, köszönöm, hogy olvashattam!

Üdv,

Zita

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Könnyek nélkül nem megy... még most sem. Mert bennem annyi mindent felszínre hoz a régmúlt időből. Sokan voltunk. Mi is hatan. Álmomban sem jött elő soha, hogy a testvéreimtől egyszer elszakíthatnak... Ezek a lelkileg megnyomorított gyerekek, szétszórva... Megszakad a szív...

Nekem nincs egy se. Sajnos. Köszönöm a figyelmed!

megtekintés Válasz erre: Tündér

Azt sejtettem. Sok erőt kívánok az előtted álló dolgokhoz!

Pussz,

Tündér

Köszönet!!!
Könnyek nélkül nem megy... még most sem. Mert bennem annyi mindent felszínre hoz a régmúlt időből. Sokan voltunk. Mi is hatan. Álmomban sem jött elő soha, hogy a testvéreimtől egyszer elszakíthatnak... Ezek a lelkileg megnyomorított gyerekek, szétszórva... Megszakad a szív...

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Folytatom, de mostanában nem sok időm lesz erre. :(

Azt sejtettem. Sok erőt kívánok az előtted álló dolgokhoz!

Pussz,

Tündér
Folytatom, de mostanában nem sok időm lesz erre. :(
Kedves Zsomwin!

A szívem szakad meg. Folytasd kérlek!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: