A gyávaság ára 2. rész
Látogatók száma: 91
Jani nem akar hinni a szemének! Ilyet az ő kis felesége nem tenne soha! Mi az, hogy összepakolja a ruhaneműit és beadja a szeretőjéhez!
Lonci háza akkora, hogy abban egy tíztagú család is kényelmesen elférne, most mégis úgy viselkedik, mintha Jani miatt szűkösebb lenne számára a hely. Mérgesen megmutatja a legtávolabbi szobát, melyben ideiglenesen berendezkedhet Jani.
- Pakolj csak ki, majd holnap este megbeszéljük a teendőket. Mire nem képes a kis mimóza feleséged! Megyek aludni, kérlek, ne zavarj!
A Jani rendelkezésére bocsájtott szoba tulajdonképpen egy vendégszoba, önálló pici kis fürdőszobával, nappalival. Szóval Lonci nem akar hosszútávra, állapítja meg bosszúsan és dühében valósággal ledobja a bőröndöket. Ha tudná, hogy ő maga sem akar többet egy szeretői státusznál, mert neki mindene a családja. Ha még egy megjegyzést tesz Lillára, leüti, az biztos!
Mind a tíz öltönye előkerül a bőröndökből, a hófehér fehérneműivel és a gondosan párosított zoknikkal együtt. Az ingek sem gyűrődtek meg, a gondos csomagolásnak köszönhetően.
Hiába, Lilla kiváló háziasszony, odaadó feleség és nagyon jó anya. Semmi rosszat nem tudna mondani rá, hacsak azt nem, hogy nem szárnyal vele, inkább visszahúzza.
Tehetős emberként jachtot szeretne az Adrián, nyaralót a Balatonon és a Tisza-tó mellett, évente kétszer külföldre utazni, de Lilla csak felesleges pénzköltésnek és rongyrázásnak tekinti a terveit.
- Inkább takarékoskodjunk, oda utazhatunk, ahová csak akarod, nem kell ahhoz nyaraló, hogy két hétre lemenjünk a Balatonra, vagy a barátaiddal horgászhass a Tisza-tavon. Nőnek a gyerekeink, lakás kell nekik, meg kocsi, ki vegye meg nekik, ha nem mi. Ehhez pedig pénz kell, nem is kevés.
Amikor elkezdett tőzsdézni, Lilla rettegett, hogy elveszíti a megtakarított pénzüket, és lányaik látják a kárát. Nyugtalanította feleségét az is, hogy két év alatt sikeresen megforgatta megtakarításukat a tőzsdén. Lilla képes mindenért aggódni, sopánkodni, hogy törvényes-e a tőzsde, meg egyszer úgyis elkezd veszíteni Jani, mert olyan nincs, hogy állandóan nyerjen.
No, akkor keresett magának szeretőt! Bosszúból! Hátha észreveszi magát a felesége. Csakhogy Lilla tűrte szótlanul, hogy hárman vannak a kétszemélyes kapcsolatban.
Az első liezonja Pannikával, a friss diplomás óvónővel, egy évig tartott. Vége lett, mert a lány házasságot akart, Janinak pedig eszébe sem jutott elhagyni a családját.
Hasonlóképpen követői, Marcsi és Róza is eljutottak arra a pontra, amikor ki akarták sajátítani a jóképű, sikeres ügyvédet, így menekülőre fogta. Lám, Loncit meg zavarja a szituáció, hogy szőröstül, bőröstül az övé lehet. Illetve lehetne, de nem akar.
Ki érti a nőket? Egyáltalán, megérhetők?
Vajon mit mondott Lilla a lányoknak?
Janka most érettségizik. Ha beszélne vele, már megértené, miről szól a szülei közötti konfliktus. Norci azonban csak nyolcadikos, kamasz, jobban megsínyli majd a szakítást.
De ki akar szakítani?
Hiszen Lilla akarja elvágni a közöttük lévő köteléket, melyet a nélkül nyiszálgat, hogy vele megbeszélné! Előfordul a legjobb családban is, hogy a férj félrelép, de otthagyni a családot, azt már nem! Egy-két nap és lecsillapodik Lilla, majd elébe megy a munkahelyére, visz neki egy malomkeréknyi csokor virágot, meg egy ékszert és addig beszél a lelkére, amíg együtt mennek haza.
Az is lehet, hogy felesége beszélni akart vele, hívta telefonon, csak ki volt kapcsolva a készüléke. Ledobja a kezében lévő nyakkendőket és megkeresi a mobilját. Nincs sehol, persze, ott hagyta a nappaliban a dohányzóasztalon.
Lonci hálószobája előtt kell elmenni a földszintre vezető lépcsőig. Loncinál még ég a villany, és résnyire nyitva az ajtó. Telefonál, kihallatszik a beszélgetés.
- …semmit nem akarok tőle! Szeretkezés közben Lilla nevét nyögdécseli a fülembe! Vehet nekem egy új kocsit és mehet isten hírével! De az már mindennek a teteje, hogy idezsuppolta a ruháit a felesége! Mit képzel az a buta szuka? Majd mosok meg főzök rá? No, nem, Lőrincz Lonci nem lesz egy férfi cselédje sem!
Jani feje padlizsán színűre vált. Az éjszakai világítás elég fényt ad ahhoz, hogy megtalálja a telefonját. Valóban kereste Lilla! Még egy üzenet, a banktól. Hogy nem vette észre? Felesége felvette a pénzük felét?!
Ez nem lehet igaz!
Dobálja vissza a bőröndbe a ruháit, nem számít, ha gyűrődik! Nem, nem vár semmire, mielőbb mennie kell haza, Lillához, visszafordítani a folyamatot, mert felesége nagyon elszánt! Megcsalni az asszonyt egy dolog, de elválni? Hát, azt nem szeretné!
Loncinak meg új kocsi kell! Vegyen magának! Vagy vetessen mással, mert ő bizony nem vesz neki egy tűt sem!
Lógnak a vállán és karján a csomagok, amikor felébreszti Loncit, hogy engedje ki.
- Hová akarsz menni? Miért ilyen sietős? Hagyj békén, majd reggel…
- Nem várok reggelig! Itt vannak a holmijaim, nézd meg, nem viszek el innen semmit és többé nem akarlak látni!
- Mit kiabálsz, te őrült!
- Arról beszélhetnénk, hogy kettőnk közül ki a nagyobb őrült!
- Menj csak, az ajtóban a kulcs!
Otthon nincs kulcs az ajtóban, mégsem tudja kinyitni.
Hívja Lillát, ám nem veszi a fel a telefont.
Jobb híján az irodába megy. Útközben megáll az éjjel – nappal nyitva tartó élelmiszer boltnál és vesz két üveg whiskyt és egy karton kristályvizet.
Kajánul vigyorog a hold. Azt hiszi, Jani nem tud reggelig berúgni? Dehogynem!
Csak az italokat viszi magával. Úgy néz körül a méregdrága antik bútorokkal berendezett irodában, mintha először járna ott. Nem igazán illik oda a rozsdabarna sarok bőrgarnitúra, de most igazán jól jön. Poharat vesz elő, kettőt is, mert az ember nem iszik magában.
Kivel is ihatna?
Marci Pesten szórakozik, konferencia ürügyén. Tóni pókerezett, még most érhet haza. Laci papucs, kimozdíthatatlan.
Megvan! Margónak a munkaköri leírásában benne van, hogy bármikor berendelhető túlórázni. Három korty ital után hívja az asszonyt.
- Margó, bocsánat, hogy felébresztettem. Be tudna jönni az irodába? Vészhelyzet van!
Csend a vonal másik végén. Jani mérgesen a sarokba dobja a telefont és teletölti poharát az ütős itallal.
Surranásban van! Tónitól tanulta, hogy három italt megiszol egymás után és máris a mennyekben vagy! Hol vannak a mennyek? Egyre tisztább a feje.
Lelke mélyen mocorog a gondolat. Esküvője hajnalán, amikor mindenkit lefárasztott az ital, apja kihívta a friss levegőre, átfogta a vállát és akadozó nyelvvel kioktatta:
- Fiam, mától felelős vagy a családodért. Feleségedért, a születendő gyerekeidért. Adj meg nekik mindent, de maradj férfi. Vadássz, de mindig más mezőkön ejts vadat, nem a hazai pályán. Amit nem lát az asszony szeme, attól nem fáj a feje.
Miért nem jutott hamarabb eszébe az apai intelem?
Jégkocka kellene, túl tömény az ital. Elmehetne a hűtőszekrényig, a fagyasztójában Margó mindig tart jégkockát. Csak a lába nem mozdul, valaki ólomsúlyt akasztott a bokájára.
Még egy korty kell, az melegít legalább. A lelke fázik, szinte reszket, pedig nincs is hideg. Szemben, az ablakon, bekukucskál a kíváncsi hold.
- Mit akarsz? Még nem láttál ilyennek, ugye? Elhagyott a feleségem… mert gyáva vagyok… menekültem… nem volt türelmem… mi lesz a gyerekeimmel?
Eltűnik a hold. Valaki eltakarja.
- Mit akar, ügyvéd úr?
- Maga az, Margó?
- Nem, a dalai láma vagyok személyesen.
- Jöjjön, üljön le… most iszunk… kérem, hozzon jeget… legyen szíves… szomjas vagyok…
A hatvan körüli, molett asszony úgy néz ki, mint akit skatulyából húztak ki. Kimondottan elegáns a kétrészes királykék kosztümjében, melyhez fehér toppot visel. Frizurája is tökéletes és enyhe parfüm illat kíséri, amint tesz-vesz a felségterületén.
Természetesen hozza a kért jégkockákat, de tálcát is tányérokkal, szalvétával, mert göngyölt virslit és pogácsát hozott otthonról, három embernek is elég lenne reggelire. Életmentő lehet, ahogyan elnézi az ügyvéd urat. Nem kétséges, hogy Lilla ráunt férje kicsapongásaira. Vajon miért éppen most? Hiszen Lonci nem az első szeretője ennek a részegen is jóképű férfinek.
Akkurátusan tányérokra rakja a mikróban felmelegített süteményeket. Jani meredten bámulja a virsliseket. Orrát csiklandozza az illatuk. Rádöbben, hogy éhes. Igen, éhes, de nagyon.
- Vegyen, ügyvéd úr, úgy látom, nem igen vacsorázott.
Egymás után tünteti el Jani a göngyölt virsliket. Olyannyira az evésre koncentrál, hogy elkerüli figyelmét Margó ténykedése, aki elviszi a két üveg italt és helyette narancslét tölt mindkettőjüknek, és beledob a poharakba két-két szem jeget is.
- Finom, Margó. Nagyon finom. Kérhetek pogácsát is?
- Ne kéregessen, ott van az orra előtt, vegyen és egyen.
Meghunyászkodik Jani. Persze, Margó nem az anyja, hogy kiszolgálja. A felesége sem. Csak a titkárnője. Minden titkok tudója.
Mire jól lakik, alig három pogácsa árválkodik a két virslis mellett.
- Majdnem mindet megettem, nem baj, Margó?
- Egészségre! Hozom a kávét és végre leülök magam is. Halljam, ügyvéd úr, mi történt magával?
Jani ismét képes higgadtan, tárgyszerűen elmondani a történéseket, mintha nem róla lenne szó, hanem egyik ügyfeléről.
Az asszony le sem veszi szemét a férfiről. Feszülten figyeli minden apró rezdülését.
- Befejezte, ügyvéd úr? Értem a szituációt. Mit akar tenni?
- Mit tehetnék, Margó kedves? Szeretem Lillát! Kiváló anya és jó feleség.
- Nem kétlem. Magának mégis hibádzott valami a házasságukból.
- Erről nem szívesen beszélek, ha nem haragszik.
- Nem haragszom. Csak akkor nincs értelme a további szószaporításnak. Megyek, elmosogatok és most az egyszer első vevő leszek a piacon.
Felpattan helyéről Margó, leszedi az asztalról a tányérokat, poharakat és tálcástól kiviszi az aprócska konyhába.
Jani csak bámul utána, s várja, hogy visszatérjen. Ám csak a mosogatás hangjai jutnak el hozzá. Lassan feláll, kisétál az asszonyhoz a konyhába. Megáll az ajtóban. Margó fel sem néz, csak megszólal:
- Tudja, kedves ügyvéd úr, néma gyereknek anyja sem érti a szavát. A felesége sem gondolatolvasó. Maga meg gyáva szembenézni a problémákkal. Az nem megoldás, hogy megcsalja. Fordított esetben mit tenne? Ha Lilla csalná magát? Homokba dugná a fejét? Nem hiszem. A felesége azt tette. Csak az a fránya sivatagi szél felkapta a homokot és fülébe súgta, mit tesz az ő hőn szeretett férje. A homokvihar nem válogat. Ha tombol a természet, pusztít, amit csak ér. Még a gyerekeit sem kíméli. Ezt akarta? Megkapta! Most pedig engedjen, kimegyek a piacra. Vacsorára várom az unokáimat.
Jani meglepetten félreáll az ajtóból. Margó kisebb tornádóként száguld a táskájáért és tart a kijárati ajtóhoz. Megfogja a kilincsét és megáll egy pillanatra. Visszafordul:
- Tudja, ügyvéd úr, én is jártam Lilla cipőjében. Higgye el nekem, egyedül is fel lehet nevelni a gyerekeket. Felnő a feladathoz az ember.
Becsapódik Margó után az ajtó.
Jani szívét megszorítja a felismerés. Minden megváltozott.
Kitör belőle a zokogás.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
De azert ugye jon a folytatas??
Remélem nem bocsájt meg az asszony!!
Szia Yolla! elintézted a pasast. Mondjam megérdemelte?
Ty
Megérdemelte. Bár megbánta, de késő. Előbb kell gondolkodni, utána cselekedni.
Üdv: Yolla
Ty
Szia Yolla!
Engem mindig magával ragad, a történet amiről írsz!
No és ahogy írod, nálam vezet!
Maresz
A mai magyar valóság képzeletbeli óceánjába merítem a hálómat és mindig akad bele valamilyen hal, amely ismerős számunkra, mert lehet, hogy tegnap épp mellettünk úszott el.
Üdv: Yolla
Engem mindig magával ragad, a történet amiről írsz!
No és ahogy írod, nálam vezet!
Maresz
Tisztelt Yolla!
Csettintettem. Szépen végigvitt írás. Az életképektől a dialógizálásokon át minden a helyén volt. A vége (a titkárnőt jól megformázta) különösen tetszett. Életszerű írás.
Bokor
Köszönöm, hogy figyelemmel kíséri írásaimat.
Igyekszem fejlődni, csak nem mindig sikerül.
Tisztelettel: Yolla
Csettintettem. Szépen végigvitt írás. Az életképektől a dialógizálásokon át minden a helyén volt. A vége (a titkárnőt jól megformázta) különösen tetszett. Életszerű írás.
Bokor